Őrség, hangulatok

Találkozások

Hónapok óta VÉGRE eljutottunk az Őriszentpéteri termelői piacra,

ahová azért is ellátogattunk, mert szerettem volna személyesen megismerni Ellát, a Göcsej tájegység ízei blog bloggerináját. Nagyon örültem a találkozásnak, mert egy nagyon szimpatikus, kedves hölgyet ismertem meg a személyében.

S ez itt a reklám helye! Ella árul az Ízportálon is, kapott olyan megrendelést Budapest környéki iskolától, hogy év végére egy  osztály tanárainak terménykosarat rendeltek tőle az általa forgalmazott gyógynövényes szörpökből, stb. Micsoda ötlet!

A szomszédja kakukkfüves és bazsalikomos, tehéntejből készült sajtot is árult, ezekből került  a tarisznyámba is. S a finom Soós perecből!

(Most látom ő kercaszomori. Pedig gondolkodtam, hogy akkor már Annamarit is meglátogathatnánk, de ezt szervezni kellett volna, nem állíthattunk volna csak úgy be, hogy éppen erre jártunk!)

S ha már Őriszentpéteren vagyunk  a piacon, kibe botlik bele az ember, mint a mesetársába! S követtük őt  Pityerszerre, a szatócsboltba, ahol új, macskás kulcstartót vásároltam.

 Ilyen volt,

ilyen lett:

 

Voltak meseszépek, de sokat használom, s egy világos kulcstartó gyorsan koszolódik, pedig egy régi fotós, jaj , de nagyon megtetszett!

Folyt. köv.

Ez egy képzeletbeindító bejegyzés!

Meghozták tegnap  a fát, télire. Friss vágású lehet, mert fantasztikus illata van. Egyszerűen fogjuk magunkat, odaállunk mellé és csak tüdőzzük, tüdőzzük és tüdőzzük. Nem lehet betelni vele. S erdőben vagyunk közben, napfény cirógatja a bőrünket, s halljuk  a madárcsicsergést, a patakcsobogást,  bőrünket finom szellő simítja végig.  Úgyhogy aki olvas, a képzeletére bízom!

Madárkák

 

   

Még házunk sem volt, a gyakorlatban, csak papíron, de már vettünk madáretetőt. Erdélyiektől, jobb híján templomkának használjuk. Aztán itt voltak a macskanépek, Hypó nagyságos asszonytól eredően  nagy madarászok, itt még a környéken sem láttunk madarat.
Idén tavasszal egyszer csak észrevettem, hogy a kert sarkában egy rigópár igencsak kacérkodik egymással, dolgoznak, építenek. A nagy szélvihar után nem láttam őket. A mai este úgy hozta, hogy én is kiültem a diófa alá (onnan fotóztam, vagy tíz méter távolságból). S a madáritatót elhoztam még délután a fűzfa alá, hátha látom, hogy használják a madarak. Szerencsém volt, többen jöttek, fürödtek, ittak, jöttek-mentek. Jó volt a csend, a repkedő madarak látványa, előkerült egy/a rigópár is. S a nyugodt, békés este. S ha három évet is kellett várnunk rá, mégiscsak lettek madaraink!

Állati ügyek

 Hangyák.

A fotó apám nyaralójának egyik szobájában készült a kanapé mögött. A fal mellett látni a hungarocell táblák oldalán, ahogy mászkálnak a vöröshangyák. Ami a sötét szín, azt mind úgymond kitermelték. Hangyacsapdák is találhatók, állítólag működtek is. A fotó láttán ezt megkérdőjelezem. Apám nem engedi, hogy nála aludjunk. Miattuk.

 Csigák.
 Úgy tűnik egy módszer fényesen bevált nálunk csigaügyben: a sörcsapda. Kérdés, hogy  ezt meddig lehet bírni sörrel? Mi lesz, ha nem leszünk itt folyamatosan? Á, micsoda borúlátó vagyok, örülnöm kellene, mert reggelenként telve vannak a csapdák a részeges csigákkal!

Ungibunginak ma vendégei voltak, rendes fárasztás volt unokákkal. Remélem ma éjszaka csendesen lesz, mert mára virradóan elég esemény- azaz hangdús ébredésben volt részünk. Amúgy hamar ideszokott, szinte két nap alatt feltalálta magát. S kedves, tüneményes a bánatos tekintetével. Ha hallja a hangom jön a kerítéshez rögtön. Egy szomszédos simogatásra.

Munkás ünnep

 

 Ilyen volt...

Ilyen lett...

Ungibungi

 Mondom a kicsi mocskos kutyának. Ekkora a kicsi, két és fél hónapjával. Odajön  a kerítéshez megsimogatom, nyüszít, Zsebi meg a kertajtóban ugat, féltékenységében. Éjjel meg sztereóban ugatnak. Ungi a maga mély, MÁR mély hangján. (Mi lesz még itt?) Sokat nem aludtunk... Mondja a szomszédasszony nem az a neve, mondám, hogy tudom, de valahogy becézgetni kell ezt a szegény, árva kiskutyát. Egész délután sírdogált, még  a színüket sem láttam, hogy simogatnák egy kicsit. Ma már igen. Kipihente a vendégsereget...

Ezek meg a szerelmeim. Imádom ezt a virágot, nyárvirág, ha jól tudom. Nem tudok betelni velük.