Hamar-hamar,

mert a halálomon vagyok, összeesek, elájulok- mitől?
olyan feszült vagyok, hogy szétrobbanok.

Kérdés: mitől?

Voltunk állatorvosnál, Cicóval, akinek azt hittem leszakadt egy ujja, amire hazatért szombaton 4-5 nap után. Csak vagy 2 cm mély a nyílás a két ujja közt. Ellátták. Háromlábon jár, a macskaajtón sem tud emiatt kimenni, szegény.

Zsebit is vittük, de csak a szokásos... pedig csontra diétázik. Szegény. (Éhezik, mert ő nem tudja, hogy a kapott kicsi adagban minden benne van.)

A madárka: csíz. Megkérdeztem biztos forrásból: http://koncztibor.blogspot.hu

Majd jövök, megyek lefekszem.

Tegnap,

 azt hiszem jeleztem is a "dögrováson nap"-ja volt nálam.Előző nap kicsit kertészkedtem, ez némi elszáradt asterek, kokárdavirágok visszavágását jelentette. Tényleg csak némi, közben ismét tornázni kezdtem, ezek után tegnap délelőtt lábra sem igen tudtam állni, egyszerűen könyvet is képtelen voltam a kezembe fogni. Szóval, feküdtem, aludtam, kidőltem. Közben mára felénk hűlt is az idő, az is lehet, hogy ez is bezAvart. Vagy egyszerűen ennyit bírok, vagy szokni kell a kerti munkálatokat?

Piacon jártunk, azaz már zárva volt ma, pár napja nem, de a virágáruházat mellette nyitva találtam. Kerestem kankalinokat, vagy valami hagymásat, semmi nem volt. Túl korán van még hozzájuk? Annyira vágyom rájuk, egy kis benti tavaszra. A lakásom előtti kertecske tele van a nyíló, sárga kankalinokkal. Itt is vannak, hóvirágok, hunyorok, de bent semmi, de semmi.

 

 

 

 
Ismét olvasom B. Kéry Ilona Kertem c. könyvét, nem tudom hányadszorra. Mindig ad újat. Egy hajdanvolt kert története, kicsit a kor, az életük. Oly nehezen állt neki megírni, s mégis mily sokat ad vele az embernek, nekem, de olvasóinak is, akik itt-ott még olykor felfedezik. A Bookline-on sikerült rálelnem, megvennem. Eztán majd lesz saját példányom is. Nem tudom ki hogy van vele, de nekem van pár könyvem amikre egyszerűen ráéhezek. Szinte évente, kétévente elolvasom őket. Adnak valami lelki többletet, melegséget amire akkor éppen szükségem van.

S ejtsek még pár szót Zsebiről. Hétfőn, hazaérkezve az állatorvostól ismét veszetten vakarózott két injekció után.  Szigorú hypoallergén diétán tartom, de kapott csontot. Lehet, hogy az az oka mindennek, mert mikor hazaértünk azt adtam neki, rágja. Ma mondta az állatpatikus, hogy az egyik állatorvos tiltja kutyáknak. Már nem tudom mit tehetnék érte? Keressünk új állatorvost? Mondjuk állateledeles azt is mondta két-három  hét is, míg kiürül a szervezetük. Minden esetre ezt a vakarózást nézni (s gondolom elviselni is) szörnyű.

Végül egy kedves, oly régen hallott mondat. Nekem kedves, pontosítok. Benéztem a barátnőmhöz, macska kinyílt ajtón be... ej de elkanászodtak ezek, mondta. Oly régi emlékeket idézett fel bennem e pár szó, nagyanyám szavait, évtizedek távlatából.

Ez a népség nálunk kanászodik:

És akkor

hétfőn este elkezdődött az állatok, pontosabban a kutyák cirkusza. Megyek hátra a kertkaput bezárni, valami zuhogást hallottam, s egy farkaskutya húzott el. Mint kiderült pillanatnyilag. Aztán este nagy ugatás, kb. fél óra múlva: Zsebi, Füli. Megyek ki , elzavartam. Igen ám, de két óra múlva ismét ott volt. Megette Zsebi vacsoráját, s szerintem Zsebi tüzel is, mert a múltkori sétán 3 kankutya tapadt ránk. (Azóta nem merek vele elindulni, ne húzza a csíkot hazáig. Elég gyakran jelöl. Bár, lehet inkább az éhsége hajtotta hozzánk.) Tutult az utca összes kutyája, gondolom amerre járt. Aztán éjjel még jó két óra múlva ismétlődött az egész. A kert végében a tuják alatt tűnt el, el nem tudtuk képzelni, hol ment ki? Másnap láttuk, hogy a szomszéd a kerítésén, ahol kidöntötte s kilyukasztotta a kertkaput hatalmas lyuk is van. Ma derült ki a másik oldali szomszédén is, sőt az előbbién még újabb is, mivel az elsőt befoltozta az uram, s elbarikádoztuk. Csupa haszon. Viszont kedd óta bezárjuk éjjelre Zsebit, vacsorástól, de érdekes módon a faluban is csend volt.

Mondja a szomszédasszony jelentsük be az önkormányzatnál, mert chipje kell hogy legyen, feleljen a gazdája a károkért. Megkérdeztem tőle, s ki fogja be? Gondolom ezt is az önkormányzatnál kellene bejelenteni. (Azt már halkan jegyzem meg: nem bízom abban, hogy bármi lépés is történne...) Nem tudjuk, hogy kóbor vagy megszökött.

Az uram mindenesetre éjszakára bekészült, s akkor felfedezte, hogy sün járja a kertet. Vannak békáink, gyíkjaink és ezek szerint sününk. S még valami más, mert amikor a virágokat rendeztem a földbe ásva egy tojást találtam, tegnapra eltűnt, mert megsérült, s ott is hagytam, gondolom a sün megette. Olyan kacsatojásnyi volt, drappos, s a két végén jó félköríves. Vajon milyen állaté lehet?

Közeleg az ősz, s szerintem a Cirnyó konyha is beindult. Ez azt jelenti, hogy hozza az egereket. Kimondottan éjszakánként (bár régebben reggelente is köszöntött minket egerekkel). Reggelente a szőnyegen látni a nyomát... No comment.

Állati ügyek

 Hangyák.

A fotó apám nyaralójának egyik szobájában készült a kanapé mögött. A fal mellett látni a hungarocell táblák oldalán, ahogy mászkálnak a vöröshangyák. Ami a sötét szín, azt mind úgymond kitermelték. Hangyacsapdák is találhatók, állítólag működtek is. A fotó láttán ezt megkérdőjelezem. Apám nem engedi, hogy nála aludjunk. Miattuk.

 Csigák.
 Úgy tűnik egy módszer fényesen bevált nálunk csigaügyben: a sörcsapda. Kérdés, hogy  ezt meddig lehet bírni sörrel? Mi lesz, ha nem leszünk itt folyamatosan? Á, micsoda borúlátó vagyok, örülnöm kellene, mert reggelenként telve vannak a csapdák a részeges csigákkal!

Ungibunginak ma vendégei voltak, rendes fárasztás volt unokákkal. Remélem ma éjszaka csendesen lesz, mert mára virradóan elég esemény- azaz hangdús ébredésben volt részünk. Amúgy hamar ideszokott, szinte két nap alatt feltalálta magát. S kedves, tüneményes a bánatos tekintetével. Ha hallja a hangom jön a kerítéshez rögtön. Egy szomszédos simogatásra.