Testvérek

Nagynénik,  mindketten túl a kilencvenen tértek meg az égi mezőkre. Már az idősebbik is, aki 96 évesen ment el közülünk. Igazából az utolsó kép adná vissza őt, de nem sikerült. Inkább mondjam úgy, túl jól sikerült. Feláldozta(tták) a családért az életét. A magánéletét. Nem sikerült kitörni, szembeszállni. Mi lehetett volna belőle, ha nem egy kis falu házának eldugott szobájában, onnan évtizedekre sem kimozdulva tölti le életét? Esze, külseje, tehetsége lett volna. Az anyja, a család nem így akarta.... S hányan voltak még így? 

Macskák

Blogok

Olvassátok a LAKBER MÁNIA blogot? Ha, nem kukkantsatok bele. Szenzációs (vagy csak nekem?) hétvégi házat mutat be. Egyéni, meleg, nekem nagyon bejön. S ha már blogot ajánlok jöjjön az Inspirációk magazinblog. Nagyon szeretem az Anita által hozott ötleteket. Ez a wc guriga nyomda is milyen egyszerű, akár gyerekekkel is. Érdemes körülnézni nála más ötletek miatt is! (Annak idején a sütőlapát fogas ötletét is tőle hoztam.)

Egy bokorról

Provence-ról másként

Átment a kezemen a könyv,

beleolvastam a hátsó borítóba: "A tizenöt éves Ned Marriner elkíséri fotóművész apját Provence-ba, hogy hat héten át a festői szépségű tájakat járják, képeket készítve egy dekoratív albumhoz." Hazahoztam, hogy elolvassam.

Provence világát ismertem(?) egynémely tengerentúli, ott házat vásárló, s felújító vagy ott letelepedő írásból, könyvből. A felszínes beleolvasás ezt igért. Ebből a táj, mint helyszín jelen van a többi az írói fantázia szülötte:

A könyv fantazy, tehát egy új műfajba sikerült kirándulnom. Időnként bevillantak régi olvasmányok, amik utaltak a hegytetőn, erdőkben megbúvó kelta romokra. Most elutazhattam abba a világba, aminek ezek késői emlékeztetői. S jelen van a provece-i táj: a hegyek, erdők, egy ház, a tengerpart, a fények, az illatok, a napnyugta, napkelte. Jelen, csak kicsit másként. Nem bántam meg. Izgalmas volt a könyv, a történelmi, művészeti kirándulások, némi misztika, ami nem áll távol tőlem, s egy izgalmas szerelmi történet részese lehettem, s ha már ez a bejegyzés címe: kicsit másként.

Pista bácsi

A múltkor az eM csoportban valamiről beszélgetünk, s egyik fiatal, harmincas társnőm mesél egy történetet. Elgondolkodom, s rákérdezek: a Pista bácsi volt az? Igen ő!

Mikor frissen végzett szakemberként a szakmába kerültem volt a megyében egy kolléga. Híres és hirhedt volt. Imádták a gyerekek, a könyvtárban mikor odakerült megnövekedett a beiratkozott olvasók száma. A hivatalos elismerés váratott magára, aztán össze is fogtak ellene, s elmarták. Ahogy ez lenni szokott.... Az, hogy a gyerekek imádták, lelkesen, kórusban köszöntötték, s repítette magával őket a maga csodavilágába, nem számított. Hangos volt, énekelt gitárkísérettel, ez már támadási felület volt ellene, hivatalosan.

Többször meghívtam/meghívtuk a munkahelyemre, fantasztikus napokat töltöttünk együtt. Volt alkalom, hogy négy foglalkozást húzott le egy nap alatt, a végén már óvónőknek a gyerekek minden korosztálya után. Fáradhatatlan volt, lelkes és ügyes. S gyereke százaival ismertette meg találmányát. Ekkor már pedagógusként dolgozott, olyan igazgató keze alatt aki nagyra értékelte őt.

forrás

 Múlt időben írok, pedig köztünk van, s dolgozik most is nyugdíjasként. Nyugdíjas pedagógusként. S összeállított egy diasort, s vetítés közben mesél az életéről. A felmenőkről, a gyermekkorról, a meghatározó iskoláról. Rajzokkal, versekkel kiegészítve. A nézőközönség többnyire idős ember, csak ülnek , s f igyelnek. Én meg teszem helyre a dolgokat, a dolgok eredetét, amiről tudtam, s amiről nem. Ami újdonságként hat, bár nem csodálkozom, Pista bácsitól minden kitelik. Lelkesedése, ötletessége határtalan, ennél már csak embersége nagyobb. Örülök, hogy elmentem, s meghallgattam.

S ezt már csak csendben, s halkan jegyzem meg: mennyire meghatározó a család, s AZ ISKOLA, amely egy életre példát ad, utat mutat, s élményt ad.

Egy konferencia képei

Cseppek

Ősz

A. Dezső Károly: Rejtelmek

Tocsogó, locsogó

saras ősz

csuda színeket ölt.

Zizegő avaron

dideregve megáll

meleget keresőn.

Remegőn, szomorún,

odalép a magány;

zokogó az idő.

Csupa bánat a táj.

Tovabandukoló

szeretők

ködalakja

a semmibe vész.

 

"Ha barna szárnyával beföd az alkony"

Otthon otthon voltam

Olyan az életem akár egy utazó nagyköveté. Alapból két otthon között ingázom, de van még kötelezettségem két másik család felé is. Mióta a fiam beteg lett nálam lakik. Én meg többnyire a házban. Most úgy adódott hogy ő kontrollra ment, ketten maradtunk macskaúrral. Ketten, s előjöttek a régi meghitt hangulatok. A régi és (szabad ) kuckóm az olvasásra, mécses, füstölő, s lábamnál a békésen alvó macska.
Jó volt kicsit elengedni magunkat, csendben olvasgatni, feltenni a kedvelt cd-t (nem zavart be tv) háttérnek. Régen voltak ilyen meghitt perceink, óráink.

Nektek találtam

Szabó T. Anna: A változás

Elmész egy helyről, ahol boldog vagy éppen,
keresel mást, ahol majd boldog lehetsz.
De csak veszíthetsz mindenféleképpen:
a múltadról a változás lemetsz.

Hiába viszel el mindent magaddal:
könyvet, törölközőt, edényeket –
itt marad majd a konyha és az udvar,
a házban hagyod majd a lényeget.

A homokozót, a garázst, a macskát,
a fal sárgáját napnyugta előtt,
a kopott, poros udvarban a hat fát,
az ólmos, mégis édes levegőt.

Vidd el levágott muskátli-palántád,
keress neki egy napos ablakot.
Ha itt hagyod a virágzó akácfát,
keress helyette másik fát, hatot.

Ha nem változtatsz, más fog majd helyetted
dönteni minden változás felől.
Új alapjaid, rajta hát, te vesd meg,
mielőtt régi házad összedől.

Wass Albert: A szívpalota titka...

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítana:
zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba.

A magam verseit kerestem, arra nem leltem rá. Két bloggerinának hoztam egyet-egyet. Ráismertek?

Elmúlások.

Őszi levél

Kamarás Klára: Őszi levél...

 

 

Ez már a másik ősz... a fáradt.

Szél kerget tört virágot, ágat.

Hová lett az arany lomb,

lángoló, szép levelek

tarka varázsa? Elmúltak... mint az idő,

lásd, együtt süllyedtek a sárba.

Dér fedi már a mezőt,

mint szívem a bánat...

Fázós köd fekszik a tájon...

 

Vágyom utánad...

Ismeritek...

Ismeritek az évek vonulását,
az évekét a gyűrött földeken?
És értitek a mulandóság ráncát,
ismeritek törődött kézfejem?
Pilinszky János: Apokrif

Reggel, tv háttérnek. Egyszer látok egy fekete-fehér felvételen világos pulóverben cigarettát fogó kézfejet. Pilinszky, suhan át rajtam... miért, hogyan, ezekből miért rá gondoltam? Ő volt. Van róla egy csodálatos fotóm. Valamelyik újságból vágtam ki, s kasíroztam fel. Egy fának dől. Máig őrzöm.

Jó volt látni, hallgatni.

Ősz, színek, fények

Macskaurat sétáltattam, s ahogy körülnéztem  fényképezőgépet kellett hoznom. Nem tudom a fotók mennyire adják vissza a sötét levelek, lombok közül előaranyló leveleket, ahogy átvilágította őket nap?! Csak egytelen szögből, mihelyt elfordultam a varázs elveszett.

 

Őszi fényben

Zsebit megszellőztettem a szokásos rétünkön, erdő alján. Oda (erdőbe) már nem jutottunk el, néha szagot érez, s úgy látja jobb visszafordulni.

 

 

Egyik fotó sem reklám

csak éppen arra járt egy macska.

Az úgy volt

• hogy a szomszéd telefonja, aki az állatainkat rendezi tegnap az utcán ért utol: Nyitva találták az utcai szoba ablakát. Amúgy felforgatást, értsd betörést nem tapasztaltak.

Ugyebár két lehetőség van: úgy felejtettük, az bizony -mire felfedezték a szabályosan behúzott függöny mögött, a hideget érzékelve inkább, már mint a feleség... - két napos klímaváltozást, azaz lehűlést ill. inkább az épület  kihűlését jelentette. A második az idegen behatolás (ó, mi szépen fogalmaztam), de erre utaló jel nem volt, s én sem éreztem, hogy az lenne. Nem is volt.

Ma délben tudtam csak jönni, hát, mit ne mondjak, hideg volt. Éppen bepottyant a kéményseprő is délután, s elmeséltem neki esetem  a kályhával: megraktam,begyújtottam füstölt, ezt csillapítottam, s kimentem diólevelet gyűjteni. Mire bejöttem vágni lehetett a füstöt az épületben..Kereszthuzat stb. , arra már lassan a kályhában a tűz is rendesen égett. Azért kaptam tanácsokat, mit is tegyek ilyenkor. Szépen megtanultam tavaly fűteni, úgy látszik még mindig vannak apró trükkök, amire figyelni kell. Ahogy arra is, ha elmegyünk, ne higgyük azt, hogy a zártnak tűnő ablak zárva is van. Nem árt erről meggyőződni is!

• hogy autóval mentünk egy kertészetbe. Nem szeretném őket reklámozni, nem igazán érdemlik meg. Az is lehet, hogy éppen rosszkor voltunk rossz helyen. Minden esetre egy kicsi családi árudában megkaptuk az emberre figyelés mellé azt is, amire szükségünk volt.

• hogy az út mentén egy faluban kaptam lencsevégre ezt a házat.  Némileg dől szét, némileg birtokba vette a természet is. Szinte a közepén fut fel rá a borostyán(?). Lehet, hogy ezt már nem felfutásnak hanem alapos birtokbavételnek nevezhetnénk.  Az utolsó fotót kezdtem nagyítani, az üveget már betörte az ablakon!

 

Az udvar felőli fotón ott  a műanyag vödör. Használják? Próbálják a házat életre kelteni? Valami melegség is van a képeken a pusztulás mellett: a színek miatt? A múltra emlékeztető düledező kút és melléképület miatt? Vagy csak az emberben kelt régmúlt emlékeket?

(Teszt) Akkor hogy is van ez?

Telefonhívást kaptam néhány terméket kellene tesztelni. Biotermék lett megnevezve, a többit majd meglátjuk. Belevágtam, ezen ne  múljon. Telefonok, biztosítás, a  szokásos kereskedői hangnemben. Már gyanút foghattam volna.

Aztán megérkezett a teszteltető, ajajj, láttam gond lesz. Itt bizony árubemutató lesz, s tudtam mi bizony vásárolni nem fogunk. Ismertetés, bemutató, kipróbálás. A hölgy közölt csillagászati árat, aztán kivételezett helyzetbe kerültünk, ami kamattal együtt másfélszázezer forintot verte rendesen. Így sem akartunk vásárolni. Elkeseredett volt. Kértük vigye az ajándékát, nem szolgáltunk rá. Ez jár nekünk, nálunk hagyta. Mondtam, engem tesztelni kértek fel, nem vásárolni. Semmit nem szólt.

S még nekem volt lelkiismeretfurdalásom. Nézem, keresem a teszt szót, végül Magyar értelmező kéziszótár. 3.  Ker Azonos vagy hasonló rendeltetésű árucikkek tulajdonságait értékelő bírálat, ismertetés. Ebből az ismertetés állt, de nem  a részemről. Akkor hogy is van ez?