beleolvastam a hátsó borítóba: "A tizenöt éves Ned Marriner elkíséri fotóművész apját Provence-ba, hogy hat héten át a festői szépségű tájakat járják, képeket készítve egy dekoratív albumhoz." Hazahoztam, hogy elolvassam.
Provence világát ismertem(?) egynémely tengerentúli, ott házat vásárló, s felújító vagy ott letelepedő írásból, könyvből. A felszínes beleolvasás ezt igért. Ebből a táj, mint helyszín jelen van a többi az írói fantázia szülötte:
A könyv fantazy, tehát egy új műfajba sikerült kirándulnom. Időnként bevillantak régi olvasmányok, amik utaltak a hegytetőn, erdőkben megbúvó kelta romokra. Most elutazhattam abba a világba, aminek ezek késői emlékeztetői. S jelen van a provece-i táj: a hegyek, erdők, egy ház, a tengerpart, a fények, az illatok, a napnyugta, napkelte. Jelen, csak kicsit másként. Nem bántam meg. Izgalmas volt a könyv, a történelmi, művészeti kirándulások, némi misztika, ami nem áll távol tőlem, s egy izgalmas szerelmi történet részese lehettem, s ha már ez a bejegyzés címe: kicsit másként.
