Vágtat velünk ellenségünk és barátunk, az idő. S. E.

 

Ma december van, elkezdődött, s vele vagy kíséretében a nagy készülődés. Van ahol most, máshol már  hetek óta, ahogy érdekek, s szokások diktálják.

Városba indultunk volna,ha volna ott nem lett volna. A szél nagy úr , repíti és fogja is az embert. Engem elkapott, meggyötört, letepert. Maradok tehát. Olvasok,

 s útjára eresztem ezeket az oly kedves, de oly hidegben készült fotókat. Imádom, ahogy a maradék napfény világít, átvilágít, lombokon, leveleken. Néha szépséges mintákat is létrehoz, mintegy mellékesen.

  Mobilról  írok, nem tudom a fotót fordítani, de a könyveket nagyon ajánlom. S vár rám Schäffer Erzsébet Párarajzok c. könyve is. A kertben is várnak rám, visszametszendő csicsókaszárak. Ráérnek. Legfeljebb az etetőt látom át továbbra is nehezebben. Már madárékat. De kit is etetne  kertben az ember?

Nagy szellemek, ha találkoznak

https://www.facebook.com/watch/live/?ref=watch_permalink&v=933196004284739 

"Az erdő beszélt hozzám, mert az erdő beszél ahhoz, aki ismeri: jeleket ad, üzen, kitárja magát, csak meg kell érteni." Fekete István

A diszkréten lángoló erdő

Anyjához bújó, ölelő gyermek, Vagy csak én látom annak?

Ők sziámi ikrek vagy ketten nőttek egy helyen? Ketten együtt? S mégis megmaradtak! hány ilyen párost látni az erdőn!

 

Levélbúcsúztató, már csak szinte szárazak vannak a földön.

 

 

Idén az erdő csodáit a vörös tölgyek vitték el, azt hiszem ezek már utolsó fotók velük.

 S végül az örök kedvenc látvány, korábbi felvétel, már most sem volt az igazi. Viszlát őszi erdő! Gyönyörű voltál!

“Odakint megmozdult a szél, és a varjak elhallgattak. A köd dél felé torlódott, és nem forgott már alulról felfelé, hanem elnyúlt, mintha nyomná valami. S a köd elindult, mind nagyobb gyorsasággal. Később már rongyosan, szakadozottan vágtatott. A fák meghajoltak, a fáradt, sárga levelek megmozdultak a földön. A kémény füstje elnyúlt, hosszú zászló lett. Messze valahol suhogni kezdett a szél.” (Kele)

 

“Ekkor már közel szállt az erdők fölé a nap, és a szelíd ősz édes-fanyar illata megült az avaron, mint az öreg emlékkönyvek fonnyadó virágainak illata. A fészkek üresen ásítottak, az erdő csendes volt, mint a borongó gondolat, csak a harkály kopogott valahol messze, mintha a nyár útiládájába verték volna az utolsó szögeket.” (Bogáncs)

Stílszerűen: https://erdeiprogramok.hu/2020/09/22/51-varazslatos-leiras-az-oszi-erdorol-fekete-istvantol/

Ősz búcsúztató

avagy az elvesztett varázs. Vagy inkább elveszett? Elvesztett, mert régen voltak csodás reggelek, amikor a nap a szobát átvilágította, s én rá-rácsodálkoztam mindenre, amit bevilágított. Mint a fenti fotó, ahol a nyár emlékei láthatók. imádtam, amikor ezek árnyékai is megjelentek  falon.
 

 

Lombja vesztett kecskerágó, még tele éléskamra a madaraknak. S így lángolóan csodaszép. Ez a szép a természetben, legyen bármely évszak mindig nyújt valami szépet, újat. hogy rácsodálkozhassunk.

 Az etetőkön is megindult a forgalom, s meglepetésre, ma bent a kertben, értsd díszkert avagy Zsebi kert, ahogy emlegetjük gazdája után, a spirálon láttam egy csúszkát!!! ahogy a cinkegolyón szemezgetett. Már szomorú voltam, hogy nem fedezték fel maguknak a madarak.

Ma reggeli (mire közzéteszem tegnapi) fotó, a lentieket most töltöttem át a gépről. Emlékek, lassan már.

Borzasztó, hogy nem tudok írni magamról. Nem tudom leírni ami fáj, amit mondanom kellene. Az emberbe beleszáradnak a szavak. Családom egy részét két éve nem láttam. S ez valószínű így is lesz egy ideig. Egyre több a covidos a környezetemben. Oltottak is, durván betegen. Miben higgyen az ember? 

Voltunk könyvtárban, hoztunk könyveket, azaz egy szám első személyben kellene írnom. Nekem fontosak a könyvek, nélkülük mi lenne velem?  Elvisznek, elvarázsolnak, újat adnak, vigasztalnak, elmerülhetek bennük.

S íme a mai délután, egy erdő mellett úton:

 S ezek még reggeli fotók, tele ködben, látni alig lehetett s még az éjszakai fagy nyomait is láthattam:

A boldogság

 a szívünkben születik. Ám olykor a környezetünk is befolyásolja. Csien- lung 

 

Az alábbi két fotó tegnap készült az erdőn. Nem tudom látható, jól látható-e a két egymást ölelő fa? Az első képen inkább egymásnak dőlnek, aztán ahogy visszanéztem rájuk a hátsó mintha ölelné a másikat. Két dolog jutott róluk eszembe:

van egy fotó Polcz Alaine és Mészöly Miklós láthatók rajta, az író így öleli át a feleségét. Nekem rögtön ez jutott eszembe. A másik, az oly sokszor emlegetett könyv: A fák titkos élete.

 

Madárék

 Először kikerült a régi, értsd kint maradt mellé egy etető. Érdekes módon rögtön érkeztek kosztosok is, sajnos magunk nem volt. 3 napja etetek, mióta ugyebár megjött az ellátás. Először madár sehol nem volt, de délután üres etetőket találtam. Tegnap már egy-két cinege megjelent, ma pedig legalább 15  röppent a két etető, s fa köré azonnal. S örömömre felfedeztem egy csúszkát  is. Tavaly két pár járt hozzánk a kert mögötti erdőből.

Amúgy fent a díszkertben nagy a madarak mozgása, sok a cinege, rigó. A kitett két cinkegolyó érintetlen, nem is értem. Az ajándék spirál alakú tartó idegen lehet nekik. Sok a bogyós bokor a kertben, vAn tálalás a madaraknak, már akiknek ez fontos. Ki tudja meddig tart ki? S az ígért fagyos időjárás mikor érkezik? Mindig irigylem azokat, akiknél sokféle madár látogatja az etetőket, nálunk nem jellemző. Viszont akik jönnek, nekik mindig örülök. S a forgalomból, ha az ember nem  nézne időjárás jelentést, akkor is tudnánk mindig mennyire van hideg. Olyankor megszaporodnak a vendégek, új fajok is megjelennek. S néha átutazó madarak is, csapatban.

Délután boltba mentem, felettem húztak darvak vagy vadludak. A fotót csak holnap tudom feltenni, így működik a mobilom. Örültem, hogy fotózni tudtam őket, s meglepetésre szépen repültek nyugat felé. Sokszor valami okból felettünk megkeverednek, s csak repkednek körbe-körbe. A maiak útja ezek szerint egyenes volt.

Ezek szerint itt a tél, avagy közeledik egyre jobban. Az etetők mindig ennek előjelzései, így pörög az esztendő.

Ti is nehezen

 tudtok bármely bloghoz hozzászólni? Ez nekem probléma vagy másnak is? Így elmerednek a kommentjeim, most Évánál, s délután valaki másnál is így jártam.