Állati dolgok

Kutyafülú Aladár, lepukkantan. Néha gyalázatos állapotban tér haza. Nem tudom eldönteni, hogy beteg-e, azért nem eszik, vagy a harci láz miatt.  Tegnap végre teleette magát, ki is hányta, az ölembe. Mert e hadfi, ha hazatér egyetlen helyen tud csak létezni. Az ölemben. Így olvasunk mi. A könyv amúgy nagyon szépen megírt keserédes családtörténet. Nagyon ajánlom elolvasni.

Tegnap reggeli fotók, fagy után, de már bennük van egy szebb időszak ígérete.

 Amúgy a hunyorok odavannak, némelyek, akik takarásban voltak tán megmaradnak. Hóvirágok köszönik jól vannak, de az erdőn néztük tegnap, picit jobban előjöttek, bimbósabbak, de kivárnak, szemlátomást.

Viszont a madárélet nagyon aktív.

A nagy fagyos éjszakákon beengedtük Kutyánszky Tódort. Idegen volt neki a helyzet, de szemlátomást fázott kint. Aztán ki sem akart menni, mondhatni jobban is szeretne bent lenni, ahol MI vagyunk. Pedig sétáltatom, erdőztettük tegnap. Na az autóba ültetés nagy kaland volt, félt, reszketett. Pedig kapott csinos kutyaszállító alkalmatosságot. Nem tudom minek nevezzem? Kutyaszállító? Autóvédő? Átmászott belőle hozzánk,  az ölembe. Attól félt, hogy elvisszük valahova, ahogy ide is autóval hoztuk? 

Eszünk ágában sincs, nagyon megszerettük. Még azért van mit "faragni" rajta, de majd szépen, lassan. Ez is eredmény ahol tartunk. S tegnap láttam a menhely oldalán, hogy a kutyának, akit először néztem, de nagynak találtan, aztán külföldre költöző gazdái ajánlgatták - sikerült gazdit találni. Remélem végleges helye lesz. Olyan kutya, mint akit a benzinkútról vitettem el a menhelyesekkel, valaki "jó helyen", ott dobta ki, a szerencsétlent. 

Ha etetjük a madarakat, mindig lesétálunk a kert végébe. Azt utolsó fotó ott készült, felnéztem, ott ültek a madarak, fent az ágakon. A legmagasabbakon. Várták, hogy szabad legyen a kert? Vagy csak ott pihentek? Ki tudja, ha nem is látok egy madarat sem, az etetők mindig kiürülnek, délutánra. S láttam, hogy az itatókon nagy fürdőzés. Süt a nap, kicsit melegebb van, ők is érzik ezt.

Madáretetőn

Nem szuper fotók, tudom, de mutatják legalább a vendégeinket. Ennyire telt, a távolból, a gépemmel.

 

Madárék

 Először kikerült a régi, értsd kint maradt mellé egy etető. Érdekes módon rögtön érkeztek kosztosok is, sajnos magunk nem volt. 3 napja etetek, mióta ugyebár megjött az ellátás. Először madár sehol nem volt, de délután üres etetőket találtam. Tegnap már egy-két cinege megjelent, ma pedig legalább 15  röppent a két etető, s fa köré azonnal. S örömömre felfedeztem egy csúszkát  is. Tavaly két pár járt hozzánk a kert mögötti erdőből.

Amúgy fent a díszkertben nagy a madarak mozgása, sok a cinege, rigó. A kitett két cinkegolyó érintetlen, nem is értem. Az ajándék spirál alakú tartó idegen lehet nekik. Sok a bogyós bokor a kertben, vAn tálalás a madaraknak, már akiknek ez fontos. Ki tudja meddig tart ki? S az ígért fagyos időjárás mikor érkezik? Mindig irigylem azokat, akiknél sokféle madár látogatja az etetőket, nálunk nem jellemző. Viszont akik jönnek, nekik mindig örülök. S a forgalomból, ha az ember nem  nézne időjárás jelentést, akkor is tudnánk mindig mennyire van hideg. Olyankor megszaporodnak a vendégek, új fajok is megjelennek. S néha átutazó madarak is, csapatban.

Délután boltba mentem, felettem húztak darvak vagy vadludak. A fotót csak holnap tudom feltenni, így működik a mobilom. Örültem, hogy fotózni tudtam őket, s meglepetésre szépen repültek nyugat felé. Sokszor valami okból felettünk megkeverednek, s csak repkednek körbe-körbe. A maiak útja ezek szerint egyenes volt.

Ezek szerint itt a tél, avagy közeledik egyre jobban. Az etetők mindig ennek előjelzései, így pörög az esztendő.

Meglepetések

Keresni kezdtem novemberi fotókat a gépen,s nem találtam. A mobilon voltak, mert az általában velem van a kertben, ha etetek, ha kutyát sétáltatok, azaz futtatok lent a gyümölcsös részen.A fentiek ma délelőtt a napsütésben készültek. Lejjebb mobilfotók vannak, nagyítva, hogy jobban láthatók legyenek. Szóval azt hittem novemberrel vége a kertben az ősznek. Ezért is nem fotóztam. Aztán észrevettem .hogy vannak késve színesedők: a borbolyák, a a gyöngycserjék,a rózsaloncok, s még mindig pazar a tölgylevelű hortenzia, s a bangiták. Nem beszélve a krizantémokról, amik amilyen nehezen indultak be idén, de a végén nagyon odatették magukat.  Pedig szedtem is szét, ajándékoztam is belőlük most pár hete. Egy szóval még mindig pompázik a kert, csak kissé másként, kissé visszafogottan, de még mindig szép.

 

Pár napja etetni kezdtük a madarakat is. 24 óráig mély csend volt, aztán felfedezték, s nagy a forgalom. Cinegék, csuszkák, s két madár még, de nem tudtam kinyomozni kik lehetnek? Alsó fotón látszik is a hosszú farka az egyiknek, tán őszapó, de közelről még nem figyelhettem meg. A másik kormosfejű cinege, most néztem meg. Még sosem láttam a kertben. Kóborló, lehet, hogy épp erre járt.

 

A hegyes levelű zöldek pedig késő tavaszi hagymások, szép tarka virágok, de a nevük nem jut eszembe. Idejükben nem virágoztak,, azt hittem valaki megette a hagymájukat. Most itt vannak, eltévedve. Gondolom a fagy majd végez velük.

S itt van gondnak Kutyafülű Aladár. Aki feltehetően ideköltözött, pedig próbálom nem etetni, csak, ha nagyon, nagyon nem bírom már a kuncsorgását elviselni akkor kap tejes kenyeret. Gondolom a komposzton talál ezt, s azt. Feltehetően a szomszédban is. Hogy otthon eszik-e? ki tudja, ha kilépünk az ajtón biztosan a lábunk alatt van. Éjjel és nappal is. Többnyire. Sajnálom, kedves, hízelkedő, de épp elég nekünk a mostani létszám beteg kutyástól, mert a gyógyszere nem olcsó, de ezzel jól van. Nem tehetjük meg, hogy nem  vesszük meg neki, csak  nálunk is van egy költségvetés. Csak azt nem értem, hogy évek óta miért kötnek itt ki "problémás" macskák?

Hullámok

 

 

E komor, sötét vasárnap délután mennyi szépséget talált az ember, ha jól körülnézett. Szerettem a hullámok játékát, amerre haladtunk mindig más volt. Sokat járunk ide, sokszor fotóztam, s mindig tudok újat találni itt.

Aztán ma is jöttek a hullámok, az én hullámaim. Nem felfelé repültek, hanem lefelé csapódtak. Szegény kutya meg csak várta, hogy vagy séta vagy játék legyen a nap vége. Szerencsére a "kis" szomszéddal jól elszórakoznak a kerítésen át.

 

 Én meg a madaraimmal, hallgatom és lesem őket, figyelem melyik lehet? Kukkolom az odút, hátha akadt lakója. Eddig még nem, pedig a múltkor mozgolódást láttam ott a bejárat körül.

Harkályvendég most is visszajár, már nem kosztosként, hanem rendet csinálni az ágakon. A cinkék szép lassan leszoktak az etetőről, pedig sokáig visszajöttek. A kis ökörszemmel együtt sem reppentek fel, ha a fa felé közelítettem. Megszoktak a hosszú tél alatt. Én pedig megszerettem őket. Viszont a verebek a trombitafolyondár megfigyelőközponton máig gyülekeznek, potyázni a kutya vacsoráján. E gyülekezés a szomszédaim nagy bosszúsága, a tujákon mutatós nyomokat hagynak maguk után. Várom a falu gólyáinak és a rozsfarkú madárkáimk visszatértét. Ma olyan melegen sütött a nap, hogy az ajtó mellé kitett cipőm meleg volt!!! amikor beleléptem. Ilyen is régen volt.

Estefelé érkeztek,

ránéztem az órára, fél öt körül. Ellepték a fűzfát, sürögtek-forogtak. S ha nem látom, nem hiszem el, kinéztek a fa alól. Mihelyt elmentem rávetették magukat a madáritatóra. Hatalmas fürdés kezdődött, s ahogy jöttek, mentek is el vagy tovább.

Ránézésre őszapóknak tűntek. Azt hiszem továbbképzést kell tartanom madárügyben. A vadvirágos folyamatos.

Körülnéztem, ők voltak. A fotó forrása