Állati dolgok

Kutyafülú Aladár, lepukkantan. Néha gyalázatos állapotban tér haza. Nem tudom eldönteni, hogy beteg-e, azért nem eszik, vagy a harci láz miatt.  Tegnap végre teleette magát, ki is hányta, az ölembe. Mert e hadfi, ha hazatér egyetlen helyen tud csak létezni. Az ölemben. Így olvasunk mi. A könyv amúgy nagyon szépen megírt keserédes családtörténet. Nagyon ajánlom elolvasni.

Tegnap reggeli fotók, fagy után, de már bennük van egy szebb időszak ígérete.

 Amúgy a hunyorok odavannak, némelyek, akik takarásban voltak tán megmaradnak. Hóvirágok köszönik jól vannak, de az erdőn néztük tegnap, picit jobban előjöttek, bimbósabbak, de kivárnak, szemlátomást.

Viszont a madárélet nagyon aktív.

A nagy fagyos éjszakákon beengedtük Kutyánszky Tódort. Idegen volt neki a helyzet, de szemlátomást fázott kint. Aztán ki sem akart menni, mondhatni jobban is szeretne bent lenni, ahol MI vagyunk. Pedig sétáltatom, erdőztettük tegnap. Na az autóba ültetés nagy kaland volt, félt, reszketett. Pedig kapott csinos kutyaszállító alkalmatosságot. Nem tudom minek nevezzem? Kutyaszállító? Autóvédő? Átmászott belőle hozzánk,  az ölembe. Attól félt, hogy elvisszük valahova, ahogy ide is autóval hoztuk? 

Eszünk ágában sincs, nagyon megszerettük. Még azért van mit "faragni" rajta, de majd szépen, lassan. Ez is eredmény ahol tartunk. S tegnap láttam a menhely oldalán, hogy a kutyának, akit először néztem, de nagynak találtan, aztán külföldre költöző gazdái ajánlgatták - sikerült gazdit találni. Remélem végleges helye lesz. Olyan kutya, mint akit a benzinkútról vitettem el a menhelyesekkel, valaki "jó helyen", ott dobta ki, a szerencsétlent. 

Ha etetjük a madarakat, mindig lesétálunk a kert végébe. Azt utolsó fotó ott készült, felnéztem, ott ültek a madarak, fent az ágakon. A legmagasabbakon. Várták, hogy szabad legyen a kert? Vagy csak ott pihentek? Ki tudja, ha nem is látok egy madarat sem, az etetők mindig kiürülnek, délutánra. S láttam, hogy az itatókon nagy fürdőzés. Süt a nap, kicsit melegebb van, ők is érzik ezt.