Ő pedig, nem tudom mi lehet? Nünüke? Nem hiszem,szóval valahonnan idetévedt,kereste a helyét.
És én ott és akkor azt mondtam az erdőn, hogy boldog vagyok. Hogy kijöttünk, hogy ott lehetek, látom, érzem az erdőt, kopottan, tépetten, de erdő!!!! Kicsit meleg volt, több fény, pici zöld, sok igéret. Csend, nyugalom, béke.
S nem tudok írni, fogalmazni, nincsenek szavaim.Van, hogy napokig nem beszélek, a szavak nem szoktak meg, hogy utat talaljanak kifelé belőlem. Míg írtam rendszeresen a blogot még kényszerítettem rá magam, aztán lassan az is elmaradt, én is, a szavak is. Még a fotók megmaradtak, mert valahol ők is csak beszélnek. S jó hogy vannak még nekem.
Pedig én szeretem a szavaidat, ahogy írsz, látni engedsz mindent. Igen, a fotók beszédesek, sokszor többet mondanak, mintha írnánk róla, de azért a szavak, azok kellenek, hiányoznának!
VálaszTörlésTökéletesen megértem az erdő adta boldogságodat, tudom miről beszélsz 🤗
Hasonlók az örömei nk Orsi!
TörlésIgen,ö a kék nünüke!Tarts ki,mindjárt itt a tavasz és a virágok elfeledtetik veled a rosszat!
VálaszTörlésAnci
Mondta a sógornőm, hogy ma a gyárban mindenki " bolond" volt. Jó szamár vagyok, totál kikeszültem délelőtt. Akkor ez a nünüke korán kitévedt.
Törlés