Vágtat velünk ellenségünk és barátunk, az idő. S. E.

 

Ma december van, elkezdődött, s vele vagy kíséretében a nagy készülődés. Van ahol most, máshol már  hetek óta, ahogy érdekek, s szokások diktálják.

Városba indultunk volna,ha volna ott nem lett volna. A szél nagy úr , repíti és fogja is az embert. Engem elkapott, meggyötört, letepert. Maradok tehát. Olvasok,

 s útjára eresztem ezeket az oly kedves, de oly hidegben készült fotókat. Imádom, ahogy a maradék napfény világít, átvilágít, lombokon, leveleken. Néha szépséges mintákat is létrehoz, mintegy mellékesen.

  Mobilról  írok, nem tudom a fotót fordítani, de a könyveket nagyon ajánlom. S vár rám Schäffer Erzsébet Párarajzok c. könyve is. A kertben is várnak rám, visszametszendő csicsókaszárak. Ráérnek. Legfeljebb az etetőt látom át továbbra is nehezebben. Már madárékat. De kit is etetne  kertben az ember?