Ilyen nincs

Egyszerűen leszoktam a blogírásról, mert nem enged a rendszer bejegyzést írni: "Hiba az oldalon." Véletlenül jöttem rá, ha "linkelek" , írhatok. Ill, arra kattintva, de végül a mégse gombra kattintva. Huh, de bonyolult.

Kicsi a világ. Közben, közben, ha nem is írtam róla, de ismerkedünk a faluban. Mindig akadnak munkálatok,a mikor ilyen vagy olyan segítség, eszköz vagy anyag kell. Így alakult ki egy kedves ismeretség, s mivel 9 négyzetméter burkolása szakembernek nem munka, akadt, aki elvállalta. Beszélgetünk, míg ki nem derült valamikor egy házban laktunk. Igen ám, de ... eltelt azóta 30 év legalább, s az akkori vékony fiatalember ma már őszhajú stb. A gyermekeink idősebbek, mint mi voltunk akkor. No, meg én sem lettem fiatalabb. S az is kiderült, kollegális közös ismerőseink is vannak. Tényleg kicsi a világ.

A Mózsijaim eltűnésével tele a környékünk: a cédulák mellett tudja a boltos(ok), a vendéglős, a mesterember, a szomszédok. Ettől még nem kerültek elő, legfeljebb a szomszédból keresik "azt a jó egerésző kis vörös macskát". Ha befogták őket jól befogták, a kettőt egyszerre, de lehet, hogy vitték őket, autóval. Ezzel is "biztattak". Még éjjelente mindig többször felkelek, hívom őket, de hiába. Tudom, bolond vagyok, de akkor is....

Csak macskaúr éli falusi világát a két portán, verekszik, napozik, ki-bejár az ablakán, s lábamnál alszik, ha éppen a házban van dolga. Érdekes, ezt a szokását megtartotta, visszavette. S mellékesen, ősz lévén az egerek munkálkodnak fent a padláson, mert nekem sincs olyan jól egerésző kis vörös macskám.

Hogy is van ez?

Sokan nem láttátok ezt a bejegyzést, ideteszem a linkjét. (Van köztük két kedvenc fotó.) Egy reggelre, mozgalmas éjszaka után egy alom macskát találtunk a kosarunkban az ajtó mellett. Gyönyörű, fekete, életerős cicácskák voltak. Másnap reggelre eltűntek, a gazdájuk megszabadult tőlük. Az anyjuk sírva keresi őket azóta is. Lelassult, tompa, sírdogál. Némi vigaszt az egyik Mózsival (tavalyi fiával) való "szerelembeesés" jelent neki. Úgy járkálnak, mint egy gerlepár. S alszanak a MI hálónkban, a mi ágyunkon. (Lásd az előbbi bejegyzés fotóját.) Az ablakon betérve, beugorva, míg fel nem fedezzük őket.

Aztán néha, ha látom az anyamacskát elgondolkodom a fogamzásgátlás ezen ősi, s igen fájdalmas módján, s néha a szívem szakad meg. Később eszembe jutnak a (halott) madárkák, akiket főleg március 15-i időjárás környékén néha hármasával találtam az udvarunkon, a halott vakondokok, akkor elgondolkodom életről és halálról, a táplálékláncról. Az élet rendjéről.(?) S lehet, majd az én lelkem is megedződik egyszer.....

Most végteleneül fáj a szívem a szenvedő nagyságáért.

Változások

Ketten kétfelől

Orrok

 Fülek és talpacskák

 Meglehetős eseménydús éjszaka után reggel a Mózsik kosarában ez a látvány fogadott. Négy darab cicuska jött éjszaka a világra a szomszédasszonytól. Meddig? A gazdájuk nem szeretné őket megtartani.... S milyen a természet? Pif úr elment közülünk a télen,  mind a négyen feketék. Mintha csak emléket akarna maga után hagyni. Nekem emlék, viszont van három macskám. A gazdájuknak nem kellenek....

És a bátyuskáik

Ha kidobnak az ajtón,

vissza ne gyere az ablakon! Mondom a Mózsiknak, hiába. Szunyoghálók feltépve,  semmit nem lehet csinálni nyitott ablak mellett. Tegnap vasaltam, nem tudtam őket percenként kidobni. Éjszaka, ha aludni akarunk be kell zárni az ablakokat. Most, reggel jól megtömtem őket - hitem szerint- hát megint csak beugrálnak. A háló alját lekárpitosszegeltem, felszedték a tetejét!

Viszont ez a szintén ablakjelenet aranyos volt. Kölcsönösen mosdatták egymást. Még jó testvér a két kandúr, mikor válnak majd egymás harcostársaivá? Még tenyérbesimuló szeretni valók, s hagyják is magukat, lassan-lassan. Hiába, az ennivalóért meg kell alkudni! Még egy szerető, simogató tenyérrel is!

 

Bár a kollázs is nagyítható, azért idetettem a pár külön fotót. Vagy csak nekem ilyen szenzációsak? Nézzétek azt a nyelvecskét!

Kaland (és bújdosás) után

 

Nem tetszettek anya és fia, kértem állatorvostól időpontot, s gondoltam viszem a másik Mózsit is, beoltatom. Jobb híján, egy lámpadobozt lyuggattam ki szellőzőnyílásokkal, bele a két bélgépet, átkötöttem a dobozt, bele egy nagy szatyorba, hogy levegőt is kapjanak, s elindultunk, mi hárman, a két Mózsi, s én.

Mentem vagy 20 méter Zsemle kifúrta, a szellőzőnyílást, s mire a buszmegállóba értünk kitört. N o éppen a doboz tetején, azt hiszem apja fia.... Igen ám, de a buszmegálló mellett 4 farkaskutya lakik. Mire egyikre figyeltem a másik kiugrott, futott a tulajdonos, kapkodta ki a bokorból, mert ha a kutyákhoz megy- széjjeltépik. Közben kiugrott a másik is, jött a feleség, hárman kapkodtuk a Mózsikat, hármunkat harapták meg, derekul. Ezek után városba utazni, állatorvoshoz menni, ott várakozni, macskákkal hadakozni, kedvem aztán nem volt, biztonság - ezek szerint még úgy sem. Nesze neked gyógyítás, nesze neked macskaoltás!

Jól összefogtam a szatyor száját, hazamentem, otthon  a doboz aljáról két riadt macska tekintett rám. Hol voltak a világjárók, hol a kitörök, hol  a harapdálók?! Két riadt, kicsike kis állat. (Gondolom a kertes macskák sokkot kaptak a bezártságtól, aztán a kutyáktól, aztán már mindentől.)

Másnap reggelre eltűntek: anyjuk, a Mózsik, se hírük, se hamvuk 3 napig. Tegnap üres perceimben felmentem a padlásra, sehol  macska. Elsirattam őket. Estére megtért anyjuk, éjjel álmot láttam, Mózsikat találtam valahol, azokat simogattam. Nos, reggel gondoltam egyet, nyitom az ajtót, besüvítettek a puskagolyó Mózsik. A fotók a reggelizés közben készültek. Anyjuk vitte el őket? Gyanús, hogy utána érkeztek, hol jártak? Éhesek voltak nagyon, az az egy biztos!

Közben a család leűzött egy tetanuszra a 3. napon, most majd jön a hatóság! A fene egye meg! Bár mondtam a sürgősségin, hogy azóta a kérdés megoldódott, elmentek a macskák. Hazudhattam volna, mi és hol történt, nem tudok hazudni. Mibe kerül ez majd nekem?

Az alma nem esett messze a fájától....

Az élet rendje bejegyzésben az anyát fotóztam hasonló helyzetben. Elkaptam reggel a pillanatot, amikor madarat hozott az anyjuk. Pici Mózsi, a vörös észétvesztve futott hozzá, ilyen futást ettől a kis koszos macskától még nem láttam!!! A fotók eztán készültek...

Szép tiszta

cicaszemecskék néztek rám ma reggel. Aztán cselezni kellett, hogy megcsepegtethessem őket, s észnél lenni, hogy ne ugyanaz a vörös kapja ismét a cseppeket.

Macskaúr pedig beköltözött nappalra a spaletta és az ablaküveg közé. Árnyas, szellős. Macskaúr mindig tudott élni....

Készültek fotók is, majd megpróbálom áttenni a gépre őket. Meleg napunk lesz...

Cicafront

 

Kapolcson és környékén jártunk, aztán nem tudtam fotókat letülteni, így nem volt miről szólnom.

Isabel, köszönöm az érdeklődést, úgy néz ki a kicsi nem köhög, de a szeme váladékos, voltam állatpatikában, kaptam szemgyógyszert, csepegtetem nekik. Akkor már a másiknak is , annak sem szép a szeme. Étvágyuk változatlanul kiváló, az ajtó nyitásakor 80 km/óra sebességgel csapódnak be a házba a  vörösök.... (A látszat mást mutat, de az anyuka is kb. 4-5 helyen kosztol valamilyen módon, mégis olyan mint egy menyét.)

Kint és bent

A szabadságom idejére kihoztam magammal macskaurat, s főleg mert pénteken 4 fogát húzták ki. Olyan fájdalmai voltak, hogy a száját nem tudta már összecsukni. Gondoltam a gazdája mellett mégis jobb helye van.

Számomra, ha ő velünk van két nap az alkalmazkodás időszaka. Hát két napja nem alszom. Első éjjel: új hely(?), s még a lábadozás. Szigorúan épületben, nehogy fertőződjön. Második éjjel már kinyitottam a fürdő ablakát, hogy kimehessen éjjel. Akkor ezért nem aludtam. Nem tehetek róla, aggódom érte. Hajnali négykor elegem lett, bezártam , aludjon már ő is! Ma egész nap a világ legjobb macskája, alszik, eszik és még alszik. Majd éjjel!!!

Meg kell tanulnom elengedni, s bízni az ösztöneiben, hogy megállja a helyét  ebben a környezetben. Nehéz.

A vörös népek csak nézik, ki ő, mit keres bent  a házban. (Ide ők ugyebár csak bepottyannak, na azt tennék szorgalmasan, ha hagynám.) Az ő birodalmuk  a kosár az ajtó mellett, itt fekszenek összebújva. S már Zsemle Mózsi is megengedte, hogy megsimogassam! Ő nézeget a farakásról. S ők néznek be a feltépett szúnyoghálón keresztül. Miért is nem téptem még le? Mikor lesz itt igazi barátkozás és egyetértés? Pif tavaly lépett macskaúrfi felé, ő idegenkedett tőle. Hiába, morózus öregúr. Megszokta magányt, az ő otthonát, ahol korlátlan úr. (Felettünk....)

Vihar után

Éjszaka vihar volt, behoztam  a népeket, mert nincs hova bújniuk eső elől. Hajnalban kitettem őket. Aztán ismét esett, de feltalálták magukat: mire valók a 60 cm mélységű ablakok?

A levegő felfrissült, no ezt magamról nem mondanám el, alig aludtam. Majd ma éjjel.

Nehéz nap délutánja

Hajnali ébresztő, macskasivítás. Aztán az egyik lejött az udvarra, a másik maradt és sírdogál egész nap. Anyja az egyikkel van, néha hívogatja, hiába.

Délelőtt-délután hatalmas feszültség bennem, s most finoman fogalmaztam, jön valami front? Vagy csak a meleg, de nehéz nagyon. Délelőtt bent járt a házban felfedező úton a  lenti vöröske, a Mózsi. Erőteljes, egészséges. Egyszer próbáltam  a szobában megfogni, eltűnt. Elmentünk itthonról, megjöttünk, sírás,  a hűtő mögött. Aztán onnan bemenekült  a nagyszobába. Summa summárom végül szétszedtük a  nagyszobai kanapét, annak egy alsó rekeszében kapaszkodott, s sírt. Megfogtuk, leszedtük, kiraktuk biztos, ami biztos az udvarra. Jól elvoltak az anyjával. A másik a padlásról sírdogál.....

Este átbújt a kerítésen, a szomszéd kutyával akadt össze. A veszekedésre jött elő  a már aludni készülő szomszédasszony. Feje nagy, joggal. Mi lesz még itt?! A vörösök az ő cicájának kölykei, nálunk csak éppen laknak, fent  a padláson..... No és  a mi kandúrunk, mint apa esetlegesen számításba vehető!

Pici Mózsi

Előbb készült a fotó: Mózsi a padláson én lent, nézem a fotót milyen lehet a szeme környéke? 3 napig elutaztam, még mindig nem hozta le őket az anyjuk. A hangomra mindketten lenéztek a gerenda mögül, de mire lett fotó apparát a másik cicus  eltűnt.

Macskák

a "sziámi"

és a repülni készülő

Mint a mesében

A házunkban töltjük a hétvégét. Lehet, hogy karácsonyi készülődésről kellene írni, de nálunk az  diópucolásban és fenyőkiválasztásban ki is merült. Majd hétvége felé jön el az én (sütő)időm. Most maradjunk a meséknél vagy inkább a realitásnál. Jövök a házhoz, nyitom a kaput, lábam alatt gömbölög a szomszéd Nagyságos asszony (Hypó), aztán, hogy le ne maradjon valahonnan előtekeredik a saját Nagyságos urunk is (Pif). Láb alatt mindkettő, lépni alig tudok. Zsebi a kutyus, mint a gumilabda ugrál fel-le a hátsó kert kerítésénél.

Aztán teszem a dolgom, telik a nap, kel a másik, nézek ki az ablakon egy fekete pofácska néz rám és nyávog. Nyávog könyörögve: enni kérek, napok óta nem ettem! (Nem a fenét! Mondták a szomszédok, még soha nem volt ilyen gömbölyű!)

Aztán lépek, bocsánat lépnék ki a házból, lépek a küszöbre, de inkább a küszöb helyett a macskákra, mert mindkettő ott tekereg. Őrzik a házat, az ajtót, de leginkább a hasukat , hátha így biztosabban falathoz jutnak.
Pifünknek szomszéd mintára tettem ki egy kosarat, igaz nem macskakosarat, egy kosarat, kibéleltem, azóta Hypócska itt lakik, ha kint vagyunk a házban, ha nem, akkor otthon. Van. hogy ketten fekszenek benne, vagyis inkább egymáson kicsi lévén a kosár. Pif. férfiember, pardon kandúrmacska lévén inkább úton van, s ki tudja még hol, kinél? Viszont, ha érkezünk valami belső iránytű rögtön hazavezérli.

Aztán itt van a kút. Az  a legbiztosabb hely, éppen a két ház közt, határon. Kellően magas, belátni a terepeket, mert a szomszédban is kapnak enni ezek a szerencsétlen éhenkórászok. S ahol zörren a kulcs, nyílik az ajtó, oda futnak veszett sebességgel, nehogy lemaradjanak valamiről. Futnak, ha meglátnak, lépni, fát behozni sem tudok tőlük, mert ott vannak láb alatt. S még mondja valaki ezek után, hogy az embernek, ez esetben a gazdasszonynak nincsen becsülete!

A kertész macskái

A szomszédunktól kaptunk málnatöveket, amiket annak rendje és módja szerint betettünk/elültettünk a földbe. A fotókon a visszavágás még hátra volt. (Mert ugyebár a friss kertészkedő, ültet, aztán fogja a könyvet, s kiolvassa, hogy visszavágás is jár a málnatöveknek. Nosza, telefon fel, szülői jóváhagyást is kérünk, ha már a szomszéd nem volt a közelben...) Közben  még más is visszavágásra került volna, ha a volna ott nem lett volna. Mert megérkeztek a macskák: ki nyakba, ki az elszáradt virágszárak, s levelek közé.  Csupa előmozdító, segítő karom, és természetesen eme karmok gazdái. Azért ahogy a mese mondja: vége jó, ha minden jó!

Macskák és ablakok

A MI macská(i)nk

A többes szám,  a  MI jelenti a szomszédot, s jelent minket is. A két macska: a kandúr(Pif) és a nőstény (Hypo) macska szinte szimbiózisban él a két közös konyhán. Ez odáig fajult, hogy a kiscicák is két helyre születtek, nálunk  a padlásra, s a szomszédban a pincébe. Szoptatni is kétfelé járt az anyjuk, míg a padláson a kicsi Garfield fél lábát le nem rágta valami állat. Aztán elvitte a társa mellé a pincébe. Ott sajnos szoptatási gondok adódtak, mert a másik kicsi Garfield is elpusztult.

Azóta macskaasszonyság  "csak" étkezni jár hozzánk, s az ajtó előtt őrzi a házat. Természetesen otthon is megfordul, a koszt terén erősen válogatva, mert (valószínűleg) elbolondult a  macskakonzervvel. Miközben a gazdája már nem tudja hogy és mivel etesse, mert otthon válogat Hypo, ha  a hangom meghallja, (érzi, sejti, tudja, hogy valami koszt kilátás is adódik akkor) rohan át , mint az eszetlen. Amikor bontottam a macskaeledelt a két macska ugrott, mint egy bolha, rohantak enni, s a közös jógagyakorlat étkezés után, elégedettségüket kifejezve történt.

A jóga ászána , valami nagyon, de nagyon finomat ettek...

 Kút tetején pihenve: Pif

 

 Hypó éppen a kertészeti könyvet tanulmányozza a párom ölében, alapos helyzetfelmérés és helyezkedés előzmények után. (Látnák ezt otthon... Nem is értem, hogy történt ez az emberválasztás, hisz ő semmit nem tett érte. Ki érti a macskalelket?)