Azóta macskaasszonyság "csak" étkezni jár hozzánk, s az ajtó előtt őrzi a házat. Természetesen otthon is megfordul, a koszt terén erősen válogatva, mert (valószínűleg) elbolondult a macskakonzervvel. Miközben a gazdája már nem tudja hogy és mivel etesse, mert otthon válogat Hypo, ha a hangom meghallja, (érzi, sejti, tudja, hogy valami koszt kilátás is adódik akkor) rohan át , mint az eszetlen. Amikor bontottam a macskaeledelt a két macska ugrott, mint egy bolha, rohantak enni, s a közös jógagyakorlat étkezés után, elégedettségüket kifejezve történt.
A jóga ászána , valami nagyon, de nagyon finomat ettek...
Kút tetején pihenve: Pif
Hypó éppen a kertészeti könyvet tanulmányozza a párom ölében, alapos helyzetfelmérés és helyezkedés előzmények után. (Látnák ezt otthon... Nem is értem, hogy történt ez az emberválasztás, hisz ő semmit nem tett érte. Ki érti a macskalelket?)
Amikor ilyen történetet olvasok és ilyen képeket látok, nagyon vágyom cicára. Még várnom kell a puha bundájára és nedves orrára. Egyelőre az én két kis mókusaim között és után szaladgálok. Sokszor nekik is nedves az orruk. :) Ha már lesz időm leülni macskát simogatni, első dolgom lesz örökbe fogadni néhányat.
VálaszTörlésNekem is "vénségemre" lett saját macskám, mert gyermekkoromban tiltottak tőle. A gyerekeim nem is jönnek hozzám miatta, pedig most látom, hogy a kint élő macskák mennyire mások, mindenféleképpen. Az enyém egy burokban él elhalmozva minden földi jóval, csak lakásban. Ők szabadok, kevésbé kényeztetve. Melyiküknek a jobb?
VálaszTörlésHát ezt nehéz lenne megmondani. Szerintem mindkétféle rendben van. Nálunk kertiek lesznek, ha egyszer belevágunk.
VálaszTörlés