Mindenféle

Az ágyneműt Kecskeméten a Levendula nevű lakberendezési boltban találtam. Aki szereti a vidékies lakberendezést kedvére válogathat lámpáktól kezdve  a gyertyákon át, az ágytakarókig. Sőt vannak nyulak, mackók és babák is!!!!

Már jeleztem nekem/nekünk aztán minden összejött. Az idősebb fiam Houtking(?) lymphomával beteg, kemoterápiázzák. Nem itthon, innen 250 km-re, így alakult. Odajár a kezelésekre, aztán haza, kéthetente. A lakásban nem volt csak vendégágy, kellett neki egyet venni, s ezzel átrendezni a szobát, többször, míg a látványt az ember el nem fogadta. Akárhogy is, szeretek normális környezetben lenni, ha ez iszonyú (számomra az volt) pakolásokkal is jár. Olyan vagyok, mint 3 hulla, s délutánra dolgoznom kell menni.

Az elmúlt egy hetet a másik fiaméknál töltöttem, a fenti kis leánykákkal. Nos, ez sem volt egy víg menet. Végre megkapták a régen és nagyon várt lakást, lesz hely a vendégeknek is, mert a két nagyszülő az ország két másik végében él, ők meg az ország közepén. Állandó gond volt az altatás családi összejövetelekkor. Aztán a nagy örömbe üröm vegyült, kiderült egy kávézó bár van alattuk, annak az összes mellékkörülményével. A lakásban a falak, az erkély korlátja rázkódnak, éjjel arra ébrednek rázza őket az ágy stb. Ők az ideg összeroppanás határán. Míg ott voltam a pici lány éjszakáztatása az én gondom volt, míg ki nem dűltem. 3. napja vagyok itthon, máig nem hevertem ki. Hiába, az ember nem fiatal, vagy inkább túl beteges, kevés fizikai terhelést bír. Fenébe.

Az én párom meg csak hallgat,meg aggódik miattam, magam alatt vagyok, a teljesítőképességem határán. Még a házunkba sem tudok menni, igaz ellátják a szomszédok az állatokat, de a virágokat már nem mertem rájuk terhelni. Azt hiszem azok már nem fognak köszönteni, ha végre odaérek.

Hát így éldegélek, majd össze kapom magam,  ahogy a párom vigasztalom, most nagyon nehéz, fizikailag nagyon sok. Majd, majd jönnek a szebb napok....