... és akkor lerobbant Zsebi

 Krahálni már régóta krahált, el is szokott ájulni. Pár éve mondta rá az állatorvos epilepsziás, s ennyiben maradtunk vele. Aztán reggelente ronda fulladóan köhécselt, de a karanténja lejártát vártuk. Végül az utolsó munkanapon mégis elvittük az állatorvoshoz: a szíve volt az oka a fulladásnak, köhögésféle hangoknak. 10 nap múlva kapott időpontot szívultrahangra. Csakhogy estére már nem evett, leesett a lábáról, szó szerint, majd összeszedve magát felállt, de aztán elfeküdt, s csak feküdt, feküdt, s feküdt. Nem evett, nem ivott. Gyógyszert semmilyen (kipreparált) formában nem lehetett beadni neki, így telt egy nap. Amúgy odakapós lett, tehát itt semmiféle gyengéd erőszak nem jöhetett szóba.  Szombat lévén felhívtam az ügyeletes állatorvost, de mondta ezen betegségen vagy állapoton injekcióval nem tud segíteni. Tehát ennyi.

Aztán gondoltam egyet, hogy lesz egy utolsó próbálkozásom. Megmondtam neki, döntse el mit akar? Akar-e élni vagy feladja. Rajta múlik. Aztán csináltam kenőmájasból golyókat, kipreparálva, s egy tálcán odanyújtottam neki. Elfogadta, megette, lassan mind a hármat. A gyógyszer persze, hogy hatott, aztán inni is elkezdett. Ma már eszeget a golyókon kívül is, lejött az előbb velem a kertbe. Egyenlőre megmarad úgy néz ki. Egy lyukas fillért nem adtam volna olyan állapotban volt.

Amúgy bent Cirnyó mászik az ölembe, simogatni kell, nem tudom ki hogy van vele, de én ezekbe a simogatásokba majd belealszom mindig. Vagy ő jön rosszkor? Kint pedig Zsebi áll oda, ha leülök hasonló igénnyel. Jól elvagyunk.

S tegnap két után még az erdőre is kijutottunk. Két hét után!!! Hova jutott ez a világ?

Elnézést, nem voltam egyértelmű. A fotón naspolya virágja és termése, azaz tavasz és ősz látható együtt. A kertben japánbirs is virágzott a termések felett.

Falusi macskapaté

 a csetepaté mintájára.

Cirnyó lábát eltörte valaki.

Megjelent nálunk, és a szomszédban Szürkebarát. Először szerettük, tudjátok lábatok elé borul, forog, duruzsol, törleszkedik. A szerencsétlen. Akkor még nem tudtuk, hogy ez nem egyszeri eset. Kiderült a 3. szomszédé, aki eteti, stb. Csak éppen Öregasszony kosarában alszik, reggelente engem köszönt, nálunk és a szomszédban enne.Csak mi nem etetjük, ne szokjon ide. (?????????) Hát, hogy otthon helye nincs, etetve nincs, az már biztos. Ja, és bolhás. No komment. Szomszédom szólt a gazdáinak, hogy..., de hisz a mi macskánk náluk eszik. Mikor, ha a sajátjuk állandóan itt van, s szemlátomást farkaséhes. Cirnyó hetek óta szobafogságon. Öregasszony járna oda??  Ki érti ezt? Vagy csak mondták. Támadás a legjobb védekezés.

A mi padlásunk nyitott. Ott lakik(?) fent Szürke macska. Néha lenéz, főleg, ha Öregasszonykát etettem. Az ő tányérjára, s ételére les. Vár. A padlásról éjjelenként kemény verekedés hallatszik, no meg a ház elől. Akkor kik verekednek?

Aztán jár ide egy vörös, egy fekete süldő macska, vékonyak szerencsétlenek. S van még T...é, de ő csak itt tölti napjait, etetik otthon, lakhelye van otthon, csak éppen a szomszéd melléképületében hozta világra a gyermekeit. Amúgy a gazdája elrendezte a sorsukat. Egy megmarad azért.

 S van még egy szürke, nevenincs. Néha ő is megérkezik.

Süket vagyok, fülhallgatóval nézem a filmet. Így is meghallom, hogy valahol valami csapódott, a konyhaablak(ban) Öregasszony vacsoráján ül a Szürke. Elzavartam. Hangom hallva érkezik valahonnan Öregasszony. 

Én nem az ételt sajnálom, szeretem a macskákat, de van határa is mindennek. Ha ideszokik, mint annak idején Öregasszony, a mi macskánk lesz, s az ember felelősséget vállal érte, az nem úgy van. Három állat a háznál etetés miatt is elég, nem beszélve a bolhátlanításról, a betegségekről. Cirnyónál nem az állatorvos a drága (persze nem olcsó), de mikor sietve vittük bemértek minket 30 ezer forint büntetés, aztán hétfőn mikor kötözésről jöttünk a szembe autó felvert egy követ a szélvédőre. Széttört. Ez sem olcsó, ahogy mondják. Holnap kiderül.

Ő a Szürkebarát

Amúgy Zsebit is vihetnénk állatorvoshoz, de szegény mindig hátrasorolódik, most meg veszett kutya, nem mozdítható. Nem oltható, míg megfigyelés alatt van. Még ez is. Hát nem mozgalmas az életünk? S még mi panaszkodunk? Cserélnétek velünk?

Bekamerázva

Hajnali hat óra, kutyaugatásra ébredünk. Melyik kutya ugat, a három szomszéd közül? Mi vagyunk középen. Felkelek, felöltözöm, tekintettel a tekintetre(bár akkor nem éreztem annyira a hideget, mint később).

Kinyitom a bejárati ajtót, nekem csapódik egy kutya. Mondjak rá valamit?  Nézem, próbálom beazonosítani, a  bal oldali szomszédé. Hogy került ide? Gyors lehetőség felmérés, mert elutaztak, s én etetem, de elvileg csukva volt minden. Közben derült ki, míg tereltem nagy szeretgetések után hazafelé, hogy a szél kivágta a kertajtót,ami ezek szerint rosszul lett kitámasztva. Hazavittem, megetettem, itattam, akkor már Zsebit is kiengedtem. Szegényt bezártuk éjszakára, a hideg miatt. Nem tudom a faház mennyit jelent?  Aztán lenyugodtak a kedélyek. Napi többszöri simogatás Lájbinak, Zsebi napi többszöri féltékenykedése, ha őt simogatom Lájbi tutul. A kerítés mögül.

Így ébredtünk napsütéses, fagyos vasárnapra 2018. február 25-én.

Kutya egy helyzet

A ház ura örömmel hozta haza az egérmérget, hogy a faház és környéke mentesítve legyen Zsebi folyamatos ásásától, és a ház alá való alá ásásától is. Igen ám, de nagy buzgalomban jutott vakond lyukba is. Ahonnan Zsebi annak rendje és módja szerint ki is kaparta, vagyis a zacskóját megtaláltuk. A kérdés már csak az volt: megette-e?

Telefon az ügyeletes állatorvosnak, 3-4 napos kibontakozást ígért, figyeljük a tüneteket, stb. Engem a városban tartottak a dolgaim, szomszédasszonyomat szobában a migrénje, de azért ha tudott ránézett a kisasszonyra. S közben lejátszódott a molnár, fia és a szamár esete is. Mindenki mást mondott, megeszi, nem eszi, nem árt neki, árt neki. (Senkinek sem kívánom azokat az órákat.)


Végül ma hoztam K2 vitamint, megelőzésként vagy, ha szükséges adni tudjunk neki. Látszólag vidám, mozgékony, a szomszédasszony szerint elásta. Igen ám, de akkor mikor ássa onnan elő?


Happy end nincs, kérdezhetnénk ismét Sárikával? Van? Kérdezhetném én is? Az előbb a kertben találtam egy bontott zacskójú mérget. Vajh melyik méreg lehet? Az ominózus? Egy másik?


(Amúgy két döglött egeret is találtunk a  hétvégén, viszont a faházban még mindig kaparásra ingerlő mozgás, zörgés van. Most legyünk okosak!)

S jöjjön végül egy kutyás történet Fodorka blogjáról.

Könnyek

Könyvtár, olvasó, akivel kutya-és macskasétáltatásból is ismerjük egymást. Folynak a könnyei, a kezük közt halt meg  a kutyájuk, szívelégtelenségben. Utcai vegyes volt, egyes macskákat nem szerette, de lelke volt és szíve.

Eltelt néhány hét, ismét a könyvtárban, folynak a könnyei. A fia hozott új kutyát, valami külföldi, fajtiszta, ritka, 5 hónaposan akkora mint egy vizsla. Ő kutyától szeretethez szokott, próbálta megsimogatni, odakapott. Idős, ha neki kell majd a 40 kilós kutyát sétáltatnia,  hogy is lesz majd? De leginkább a felé irányuló szeretet hiányzik. Az árát meg sem merte kérdezni. Nála laknak, azért neki is lett volna néhány szava az új szerzeményhez, szerzeményről. A kutya a gazdáját imádja, egygazdás, jegyzi meg.

S ahogy az előbb gondolkodtam, lehet, hogy egy ilyen kutya volt egy film főhőse, aki Richard Gere-re várt mindig az állomáson?

Keverék kutya

"Falun végigmenni keverékkutyával kínos." - mondja a 29 éves riportalany a rádióban, aki 10 év körüli gyermekének fajtiszta kutyát kér valakitől. Nekik nem futja rá. Viszont a gyermek örülne neki, csak ne legyen keverék!!

S elgondolkodom: olvastam Petrik Adrienn könyvében (Asszony meg a háza vagy Másik kert, s remélem a címeket pontosan írtam le), hogy falun, amikor a kutyáit sétáltatta milyen furcsán néztek rá. Sétáltatta, vagy 10 éve kb. Azok szeretetkutyák voltak, messze a pedigrés kutyáktól.. Akkor a sétáltatás volt a csoda. Mennyit változott a világ.