A ház ura örömmel hozta haza az egérmérget, hogy a faház és környéke mentesítve legyen Zsebi folyamatos ásásától, és a ház alá való alá ásásától is. Igen ám, de nagy buzgalomban jutott vakond lyukba is. Ahonnan Zsebi annak rendje és módja szerint ki is kaparta, vagyis a zacskóját megtaláltuk. A kérdés már csak az volt: megette-e?
Telefon az ügyeletes állatorvosnak, 3-4 napos kibontakozást ígért, figyeljük a tüneteket, stb. Engem a városban tartottak a dolgaim, szomszédasszonyomat szobában a migrénje, de azért ha tudott ránézett a kisasszonyra. S közben lejátszódott a molnár, fia és a szamár esete is. Mindenki mást mondott, megeszi, nem eszi, nem árt neki, árt neki. (Senkinek sem kívánom azokat az órákat.)
Végül ma hoztam K2 vitamint, megelőzésként vagy, ha szükséges adni tudjunk neki. Látszólag vidám, mozgékony, a szomszédasszony szerint elásta. Igen ám, de akkor mikor ássa onnan elő?
Happy end nincs, kérdezhetnénk ismét Sárikával? Van? Kérdezhetném én is? Az előbb a kertben találtam egy bontott zacskójú mérget. Vajh melyik méreg lehet? Az ominózus? Egy másik?
(Amúgy két döglött egeret is találtunk a hétvégén, viszont a faházban még mindig kaparásra ingerlő mozgás, zörgés van. Most legyünk okosak!)
S jöjjön végül egy kutyás történet Fodorka blogjáról.
Megeszi (szereti is) és árt neki. A kálium injekcióban hatásos. Ne tegyetek olyan helyre mérget, ahol a kutya kiáshatja, elérheti.
VálaszTörlés