Oldalak

2014. június 1., vasárnap

Mára



Szabó T. Anna: Szélkalap

Viszi a szél a kalapom!
Forog, repül a szélkalap.
(Miért hiányzol most nagyon?
Egy órája, hogy láttalak.)
Viszi a szél a kalapom,
 a szélkalap forog, repül!
(Most megint nagyon messze vagy,
én pedig nagyon egyedül.)




3 megjegyzés:

  1. Érdekes forgó vers, a kalap és a hiány körül :)

    Képzeld, böngésztem a kedvenc blogjaid közt, és a legutolsó helyen a "Őrségi parasztházunk" blogra bukkantam. Nagyon szeretek az ilyen vidéki életről olvasni, onnan is további érdekes blogokra találtam.

    VálaszTörlés
  2. Annamariék nagyot léptek. irigylem a bátorságukat. S van a Vendvidékre költözünk, ő eltűnt, pedig kinéztek egy érdekes, mondhatni csodaszép házat. Le is mentek az Őrségbe, aztán se kép, se hang. Nem tudom mi lehet velük? Persze albérletbe, nem a házba.

    VálaszTörlés
  3. A verset a hiány miatt hoztam, ezt éreztem, olvastam a kötetet, na, mondok, helyettem írta. Néha nagyon nehéz távol és egyedül. Főleg, ha még az időjárás is rátesz az embernek.

    VálaszTörlés