Költészet napjára (is)

Benyó Judit: Még mindig mint egy kisgyerek

Még mindig mint egy kisgyerek,

bámulom az életet,

koldulom az életet!

Még mindig mint egy kisgyerek,

örülök, fűnek, fának, virágnak,

és egyre csak reménykedek.

Itt kuporgok egy tisztáson,

hogy senki ne bántson,

hogy senki ne lásson! 

forrás 

 

 

 

 

Karácsony küszöbén

Kasza-Marton Lajos: Karácsony küszöbén

Hó szitál és Karácsony jön.
Az utcán hömpölyög a nép özön
és szinte árad, kicsattan a
mosoly, a vágy és csupa öröm
minden mozdulat, minden szó,
hisz Karácsony jön és hull a hó!
– A lábak mellől égre tör
a gyermek szájt idéző hahó.

Az utcákon szellő játszik,
– a hópelyheken látszik
megdőlve fut a házak között el
és így cicázik, így hintázik
sok kicsi hópehely.
Most hirtelen,
ezen a szép téli reggelen
harangja érkezik hozzám,
kissé mély-lágyan és csendesen.

És újra eszembe jutsz. – Halk, hang,
hallom a hangod, itt lappang
körülöttem és mindég visszatér,
egyre szebben, csengő haranghangban,
télben, fehérhavas reggelen
s oly arányos most, közel Karácsonyhoz;
a hang, a hó s végtelen…

Források: internet

Hangulat

Dobos László: Csönd

 

Falusi ház most éjjeli tanyám,

Kék holdfény furán táncol a falán

S mázsás takaróm – fülledt, égi csönd.

Csönd…

De a kertben most lehull egy gyümölcs

S amint a földre döng:

Megreped és szétpattan –

A csönd.

Sokáig kerestem

Dsida Jenő: Én hívlak élni... Hallgasd meg mit suttog az élet, élni hív újra meg újra téged. Ne nézz vissza a sáros útra, legyen előtted minden tiszta. Emeld fel fejed, lásd meg a szépet szemed kékjében égjen a fényed.. Lásd meg végre, hogy szeretnek még akkor is, ha nevetnek, hisz mosolyt te csalsz arcukra, ismerj bennük magadra! Soha ne bánd, ha fáj, hisz erőre így találsz. S mi most bánatot okoz később nem lesz rá gondod. Hidd el jól tudom, hogy fáj, de hinnünk mindig muszáj. Fogd a kezem, ha úgy érzed, hogy szívedből kihull az élet. Ne keresd már, hogy hol tévedtél, ne sírj azon, mit meg nem tettél. Gyere velem, én hívlak élni vérző szívvel is remélni...

"gézamalac"

 Őt láttam meg először, azután őt

forrás

Lehet, hogy a második az igazi?

Természetesen a tábla legvégén volt, s végig a verset mondtam, s már a szemem is kifolyt, de megérte! Hát nem megérte? Imádom.

Mára

Szabó T. Anna: Szélkalap

Viszi a szél a kalapom!

Forog, repül a szélkalap.

(Miért hiányzol most nagyon?

Egy órája, hogy láttalak.)

Viszi a szél a kalapom,

 a szélkalap forog, repül!

(Most megint nagyon messze vagy,

én pedig nagyon egyedül.)

Esti fohászkodás

Keresztury Dezső: Esti fohászkodás

Az évek mind fájóbban s egyre

mélyebben vágnak életembe:

aggódás, gond ekéje szántja:

barázda hasad s új barázda.

Szinére fordul omló mélye,

mily értelemből és mivégre?

Ki tudja, sebe milyen jóra

fordul, míg megújúl az óra?

Mindennap elvetlek magamba:

kelj ki, sarjadj fel virradatra!

"De hallgat-e valóban, Aki csak nem beszél?"

Szabó Magda: Mi van a fejünk felett?
Mi van a fejünk felett?
Mi van? Micsoda jel?
A tavasz puha szája
Csak sír, és nem felel,
És nem felel a nappal,
És nem felel az éj –

De hallgat-e valóban,
Aki csak nem beszél?