Nők Lapja, 2009. augusztus 12. fénymásolat. Mi rontjuk el a férfiakat? Fiús anyák, haragos menyek, elfogult anyósok (alcím). V. Kulcsár Ildikó írása. Idézek.
"-Mostanában arra gondolok, hogy a generációm valamit elrontott - mondja elgondolkodva. - Talán túlságosan törekedtünk arra, hogy a fiaink kiművelt emberfők legyenek, közben keveset foglalkoztunk az érzelmi nevelésükkel? Kínosan ügyeltünk, hogy ne láncoljuk őket magunkhoz, és az anyai szeretet olyan természetes legyen, mint a levegő?
......
-Két fiad van.
-Két tehetséges fiú édesanyja vagyok, de tépelődéseim ma már nemcsak róluk, hanem az unokáimról is "szólnak". Szegeden élünk a férjemmel, a fiúk, a menyek, az öt unoka Pesten. És a fiaink nemigen kényeztetnek minket az unokák jelenlétével....
-Egy színésznő barátném kategorikusan kijelentette: fiús anya vagyok, azaz "második nagymama". De a fiúk miért törődnek bele abba, hogy az édesanyjuk "második"?
-Valószínűleg csak lusták, és kerülik a konfliktust. Én is azt tapasztalom családi körömben, hogy a lányos anyáknak egy szabad percük sincs, mert a lányaik lelkesen passzolják hozzájuk az unokákat, közben a fiús nagyik többsége arra vágyik, hogy többet lehessen az unokáival. Én is. Csakhogy ezt olyan kínos mondani....Ki szeret rácsimpaszkodni a fiára, a menyére, az unokájára?"
S mellékesen egy könyv, a nagymamaságról. (Lehet, hogy már ajánlottam?)
A szerzőnek immár harmadik regénye a Nőből is megárt a nagymama. A
játékos cím mögött – a könnyed női kalandok és a káröröm-vicces
nagymamai felsülések mellett – sokkal komolyabb lélektani elemzések sora
is rejtőzik: egy valódi női fejlődésregény.
Pataki Éva ezúttal a nagymamává válás ígéretes, de egyúttal rögös útján vezeti végig az olvasót. Öt év történéseit meséli el keresetlen őszinteséggel, csipkelődő humorral, ahogy már megszoktuk tőle. Előző regényeit (Még egy nő, Ami elveszett) a megkapóan személyes hangvétel és a finom önirónia tette sajátosan egyedivé; ezúttal még őszintébb, még fanyarabb a humor, még elevenebbek a hétköznapi mozzanatok. Ez a sokrétű könyv elsősorban azoknak íródott, akik maguk is megélték a női lét különböző stádiumait, akik kíváncsiak lányuk, anyjuk, nagyanyjuk, vagy épp unokájuk szempontjaira – és ilyenek a férfiolvasók között is jócskán előfordulnak. A szerző örök témája megmaradt: a nőről és a női szerepkör változásairól, múló és maradandó értékeiről, a generációk között vibráló feszültségekről és ezek ellenére mégis: az egymásra utaltságukról beszél. Egy humoros, egyúttal szomorkás nagymamakönyv kerekedik ki Pataki Éva tollából. A Nőé, aki sosem öregszik meg igazán: mert ő a csábító és dédelgető, a vajákos unokabűvölő, a kétbalkezesen is bölcs – az ÖRÖK Éva. A regény szórakoztatóan mesél az együtt élő nemzedékek kapcsolatainak nehezen kibogozható, de varázslatos szövedékéről.
Pataki Éva ezúttal a nagymamává válás ígéretes, de egyúttal rögös útján vezeti végig az olvasót. Öt év történéseit meséli el keresetlen őszinteséggel, csipkelődő humorral, ahogy már megszoktuk tőle. Előző regényeit (Még egy nő, Ami elveszett) a megkapóan személyes hangvétel és a finom önirónia tette sajátosan egyedivé; ezúttal még őszintébb, még fanyarabb a humor, még elevenebbek a hétköznapi mozzanatok. Ez a sokrétű könyv elsősorban azoknak íródott, akik maguk is megélték a női lét különböző stádiumait, akik kíváncsiak lányuk, anyjuk, nagyanyjuk, vagy épp unokájuk szempontjaira – és ilyenek a férfiolvasók között is jócskán előfordulnak. A szerző örök témája megmaradt: a nőről és a női szerepkör változásairól, múló és maradandó értékeiről, a generációk között vibráló feszültségekről és ezek ellenére mégis: az egymásra utaltságukról beszél. Egy humoros, egyúttal szomorkás nagymamakönyv kerekedik ki Pataki Éva tollából. A Nőé, aki sosem öregszik meg igazán: mert ő a csábító és dédelgető, a vajákos unokabűvölő, a kétbalkezesen is bölcs – az ÖRÖK Éva. A regény szórakoztatóan mesél az együtt élő nemzedékek kapcsolatainak nehezen kibogozható, de varázslatos szövedékéről.
Írtam már, hogy nagyon kedvelem őt? Hallgatni is..... Ha valahol találkozhattok vele, ki ne hagyjátok!
S a fénymásolat egy elegáns mozdulattal a szemétkupacra került...
épp itt fortyogok, most olvastam egy agymenést arról, hogy nem hallgatnak a tapasztaltabbakra, mert a fiatalabbak MÁSHOGY látnak-gondolkodnak-ismernek, vagyis minden elavult, amit tudnánk adni az unokánknak, menyünknek, vejünknek, fiatalabbaknak...és ezt komolyan is gondolják
VálaszTörlésVagy csak az egyfelőli adás az elfogadott, aztán utólag jön egy mondat miért nem szóltunk erről meg arról? Ki mert volna, ha ők azt jobban tudták? Kívülről az ember mást és másként lát. Aztán majd ők is idősek lesznek, rájönnek elmaradt találkozásokra, azok meg nem kapott hozadékaira, csak akkor már késő lesz.
VálaszTörlés