Munkálatok

 Az idei év a kerti túlnövés éve.

 

A tűztövisen nincs sok bogyó, de az ágak nem voltak még ilyen tömöttek. Van is látogatottsága!

No komment!

 Íme: a japánlonc a díszkert kerítésének tetején. A legfinomabban szólva elengedte magát. Nagyon, vagy még annál is jobban.

Sajnos előtte fotók nem készültek, de volt hogy kb. 70 centi magas volt, itt végig szinte visszahajolt  földre is és hátul befordult vagy 3 méter hosszan. Hasonló körülmények közt, átlógva a szomszédba is. Csodálom, hogy nem szólt a szomszédasszonyom. Ennyi maradt belőle, ill. a beforduló részt tövig visszavágtuk, mutatom a kerítésben maradt ágak fotóit, hogy érzékeltessem a nagyságát.

Találtunk madárfészket is, volt gazdája jól elbújtatta benne a tojásokat. Gondolom macskatámadás áldozata lehetett. 

Miközben dolgoztunk Márika vadászott. A szomszédos komposzt alatt, körül van mozgolódás. Ő, szombat óta hivatalosan is a mi kutyánk, Omega néven, így a Megi név is legális lett. Lassan elfogadja az autót, igaz volt vele két erdei élménye!!!

 

 

Ború és derű

A hét eleji eső után

 

Ma is esett, remélem ennyi volt.

Az éjjel

 az időjárás (vihar) és a kutya kitett magáért. Szegény Megi reszket, ha dörög ég, azt nem tudom, hogy élte túl a lánc végén a viharokat? Behoztam, mihelyt dörögni kezdett, de nehezen lehetett vigasztalni, míg csendesülni nem kezdett a mennydörgés.

Jó kis eső volt, igaz estefelé jól belocsoltam a kertet, de erre szoktam mondani, ha a sivatagban szomjazol akkor és ott innál vizet, nem az oázist várnád.

Elmentek  vendégek, a beteg leánnyal(aki miatt a család nem tudott visszamenni a Balatonra), s persze ezzel együtt a kutyasimogatók. Várta is őket estefelé Megi, hiába, a jót könnyű megszokni.

Aztán habnak a tortára, tegnap mikor a városba indultunk a frissen vizsgáztatott autó a ház előtt nem indult el, gyorsan le kellett mondjam az időpontos jelenéseket. 

Idén a fejemre nőtt a kert, a sok eső nyomja fel a növényeket, hiába a folyamatos visszametszés, ennyi víz ellen nehéz harcolni. Főleg, ha a szomszéd csatornázatlan, megrogyott melléképületéről hozzátok dől át a víz...

Kifeküdtem...

 A héten többször elhangzott egy mondat az unokámtól, hogy ebben a kertben szeretne élni. Ez többet jelentett mindennél nekem. Jól érezte benne magát, s Megi is eleget lett simogatva. Eleget, vagy még kicsit többet is. A drága kutya.

Megszereltek

 Voltam az Emberszerelőnél  Győrben, miközben régi, középiskolás barátnőmmel, kollégista társammal idéztük fel a régi időket. Igazság szerint ő segített Csaba kolléganőjéhez bejutni, mert Csabára annyit kell várni mint a rendelőintézeti szakrendelésre, vagy icipicit többet. Viszont Kata, a kolléganője is méltó tanítványnak bizonyult, a sok hátrányom (értsd egészségügyi problémák a múltból) ellenére. Ezer köszönet itt is érte.

Csak ajánlani tudom mindenkinek, akinek mozgásszervi problémája van. 

Eltűntem, mert 

szenvedtem a térdemmel, 

aztán mikor jobban lettem az elmaradásokat kellett pótolnom, 

mert beszűkült az életem, s nem akarok mindig a kertről írni, 

voltak napok, mikor csak arra koncentráltam, hogy legalább Megit, -aki végül az Omega nevet kapta, s így a beceneve is megmaradhatott- sétálni vihessem, legalább az utca végéig, 

aztán voltak családi betegségek, amik nem vidították az embert,

mondjam még?

Amikor még olvasni sem tudok,

pedig nálam ez nagy baj vagy nagy szó, mert nem tudok odafigyelni,

s így maradtak a lakásbemutatók (micsoda tragédia!!!), mert figyelni, koncentrálni kell a fordításra is, s ez valahogy lekötött, a már meg is mutatott házak mellett,

néha egy-egy krimi..,

még kevesebb erdőjárás, ez tragédia valahol. 

Viszont jelentem megvagyok, jól vagyok, kert és kutya is virulnak, s remélem lassan ide is visszatérek, rendszeresen.