Kert, kutya, s végre tavasz(?) van

 

 

Ez a buja zöld rész jó év alatt jött létre,azelőtt itt semmi sem maradt meg. Gondolom, hogy a tavalyi sok csapadéknak is része volt benne.

Alkonyodott

Öltözködik a menyasszony

 

"... már aznap fáradt voltam a másnaptól" (Huh, ez rám jellemző, de) az alábbi könyvből idéztem, könnyű olvasmány, s ki lenne a főbb szerelő? Kutya!
 

 

Ma

 téli ruhában, felhúzott kapucniban sétáltunk a jó kis hideg szélben a kutyával. Imádtuk, mindketten. A meleg napokon az utca végéig sem tudtam vele elmenni. Végre kimászkáltuk magunkat. Louise Hay írta abban a könyvében, ami a válásom után erőt adott a továbblépéshez száz évvel ezelőtt)

 

 hogy nincs rossz idő, csak fel kell öltözni. Valamiért ez akkor nagyon leragadt bennem, s így is van. 

S egy másik izgalmas könyv, most olvasom, bevallom ,s már ki is derült mindenevő vagyok. No, azért mindent nem, de néha ki kell az embernek kapcsolódnia:

Jelenlegi kerti:

 S az erdei fotóim, az erdő két oldala.

)

A másodikat nem magyaráznám, de sávokban végig lekerítették az erdőt. A kerítés vagy villanypásztor mellett, mögött vaddisznó dagonyák. S amiről már írtam a szarvasok nyomai, ahogy átsuhannak felette.

Németh Évának (kerekerdeux) új blogja van, aki követte, hátha nem tudtok róla:

https://kerekerdeux.blog.hu/2024/04/23/meadowland_945

Kis kerti körkép

A bőrlevél virágját egyszerűen nem tudom, tudtam fotózni. Oly szép pedig.

Szerelem

Volt idő, a kezdetek kezdetén, amikor minden levélrügynek örültem, tapsikoltam

Rövid szárú kankalin, erdei emlék. Ki tudja létezik-e még az az erdő?

Az odvas keltike és a pettyegetett tüdőfű is erdőről vagy a kert aljáról, az erdő alól került be

A babért még Petrától kaptam, még a legelső látogatáskor, a nem hivataloson, csak bloggeresen. Egy éve, az új helyén kezd magához térni. Kivárta, nem mondom.

 

Elmaradt bejegyzés,

mert mobilon láttam, hogy duplán kerültek fel fotók, s ott nem tudok törölni. Ott fent, az erdőben látjátok az óriás madarat?

A többin pedig: reggeleink, ahogy kutya hölgyemmel járjuk reggelente a kertet. Neki ez beütemezett program, ki nem hagyható!

Ezek az "erdős" fotók még decemberiek. Szomorkodtam rajtuk, mert a fák sorra dőlnek ki. Meddig lesz vajon meg az erdő a kertjeink alján? Úgy szeretem, reggel nézem a fák rügyeinek, leveleinek változását, a madarak munkálkodásait, sokan lejárnak az etetőinkre. Van itt szajkó, harkályék, cinegék csuszkát idén nem láttam, ha csak nem máskor érkeznek mint lent járunk? Mert a bontott magokat ők is maguk után hagyják, s a stiglicek, s nagy kedvencem a feketefejű cinege. Hogy tévedt ide, nem tudom, de mindig keresem ma is megérkezett-e?