Ismét "csak" kert, ami a sok eső miatt legszebb pompáját mutatja

A legszebb virágszál

 

Milyen az ember!

Ez a ház, a műkincsek, a hölgy felkészültsége a 2. számomra a mi ebből a sorozatból mindent visz.

 Spalettásak az ablakaink (egy része), festőt hívtunk a mázoláshoz. Mahagóni színt vásároltunk, a katalógusban, a dobozban mégis barnás volt a színe. Amit láttunk vöröses szín. Nem értettem a festék minőségét sem, nem emlékeztem, hogy ezt a márkát vettük volna. Az utolsó festésnél derült ki valahogy, hogy rossz dobozt adtunk oda, ez volt elől vagy ez került elő? Ennyit erről. Mondta a festő ő át nem festi, nem is akartuk, elfogadtuk. Délután én festettem a többi spalettát, melyek nem rácsosak, a bejárati ajtót, s az új kerítést, férj a kerti majd derékig érő fűvel birkózott meg.- Ma ugyebár esik, hogy újabb réteg mikor kerül fel más zene. Viszont a bejárati ajtó most ezzel a színnel pazarul néz ki.

Úgy néz ki, hogy kifelé haladunk a vírusból, nem úgy a térdemmel. Nem akar javulni, bár ma fájdalommentes, gondolom a tegnapi gyógyszertől.  Ortopédiai időpont: szeptember 5. No komment. Fájdalomcsillapítóm, gyulladáscsökkentőm és gyomorvédőm van. Felírta az orvos. S volt egy "vigasztaló mondata", most nem mennék bele. Kiakadtam tőle.

Fotókat nem tudok csatolni, valami miatt nem engedi a gép. Majd pótlom.

Valaki megkérdezte,

 hogy mennyi időt töltök a kertben, hogy olyan tökéletes(nek látszik). Ez az. Mondtam, hogy befotózom, kiválasztja az ember a fényeket, a látványt, s fotóz, több vagy kevesebb sikerrel. 

Ami nem insta kompatibilis, ahogy mondani szokták csak ritkán mutatom. Ritkán írok arról, hogy mennyi küzdelem a kert, mert berobbant a térdem, a tarack vagy fű és a gazok mindent elleptek. Lassan haladok, ha bírom, ha nem, marad minden úgy. S akkor még a kertészsegédről nem is írtam.

 

 S kellene  az ásás, átültetni  a növényeket is, most apuka rendesen befogatott. Ez van. Így sem jutok el a tervezetthez, de haladok. S halad ő is, majd fotózom, a maradékokból készült kukatároló, kerítés, és futtatórács. Csak éppen nincs mit ráfuttatni, mert  a kinézett növények nem igazán átnyéktürők, nyáron pedig oda csak este érkezik a nap, Várok, egyszer úgyis a szemem elé kerül majd.

Szóval így működik a tökéletes kert. Amit mutatok, nem a dicsekvés, kirakat, a szerelmeim, mert mindig van egy aktuális szerelem. S hadd őrizzem majd meg szegényebb, nehezebb időkre gyönyörködni, s emlékezni. "Előveszem, ha hull a hó, ez volt ház, ez volt a tó", ahogy Nemes Nagy Ágnes írta.

Büszke

 vagyok az emberre, jött tegnap, ketten megmetszettük a nagyobb almafákat. Van még hátra kettő, de pihenni kell rá. Én már tegnap kétszer "halált" mondtam magamra, majd szétszakadtam, de délután félholtan menni kellett a kutyával. Nem engedi az embert "meghalni": Ilyen volt Miska macskám is. S a tegnapi 20 fokra ma 8 fok lett, de a szél miatt 4-nek érezte az ember, vissza kellett húzni a téli holmikat. Természetesen a délutáni sétáltatáson. Délelőtt még átültettem, feltettem a teát, kimentem, a komposztot kivittem, s kint felejtettem magam. Jövök be, elfőtt a teavíz, jó, hogy takarékon hagytam. A floxot pedig nem sikerült azonosítanom, várnom kell míg feltör, de a helye kitakarítva várja. 

 

A kertünkben fugakereszt is virágzik...

 s a hunyoroknak a minapi esőt jót tett, felálltak

  

itt pedig a kaukázusi nefelejcs tör fel

ez már aktualitását vesztett kertfotó, visszametszettem őket

 

 

 

 

A krókusz kör a fűzfa gyökér körül, nem vastag, de évről évre dúsul.

 

 

 

A fehér ibolyák alig látszanak a húsos som alatt a fotón, pedig mára tele lett velük.

  

és más ibolyák

s akit félteni kell az éjszakai fagytól. Szerencsére még egyedül volt.

s nem utolsó sorban a primulák, akik most kezdenek feltörni, levelestől, kivéve párat akik már dacoltak a hideggel, s megmutatták magukat: