Á
Mindíg -Tan Twang Eng ; Esti ködök kertje címü kónyv emlékesztet Anikó a te kertedre.
"Én csak azt tudtam, hogy kiszolgáltattak és elárultak."
A könyvről.
Más mint a Boldog észak, számomra kezdetben nehezebben olvasható, aztán megfogott a könyv lendülete, nem tudtam letenni.
A biblioterápia dolgozik művekkel, néha sorokkal, mondatokkal. Régen, egy nehéz helyzetben egy amúgy nem fajsúlyos, de szórakoztató női könyvet olvastam. Aztán egyszer csak elém került benne egy mondat, egyetlen mondat. Ez megoldotta, lesimította az amúgy hetek, hónapok óta bennem dúló feszültséget, szomorúságot.
Ilyen volt a fenti mondat is. Igen így volt, ezt éreztem nemrég én is. Helyettem írták, leírták, megfogalmazták. Egyszerű mondat, mégis nehéz. Elszomorító. Fájdalmas. Amilyen szembesülni a helyzettel.
Műsorában látogatott el Ádám ebbe a kastélykertbe. Csodáltam a műsorban, hogy egyszerű, látszólag egyszerű kertekben is mennyire megtalálták a bemutatni valót, a követendő példát. Szóval elkezdtem nyomozni a kastély és kertje után. Ezek a filmek amik számomra fontosak voltak:
Ez pedig a ráadás:
A szerző, Jane Austen miatt kezdtem a könyvhöz. Lassan haladtam vele, valószínű a stílusa miatt, mert korabelire vette a szerző. Aztán a vége felé felgyorsult, s az események is. Érdekességként érdemes olvasni.
írnak a Molyon. Érdemes elolvasni, már akit érdekel. Nem tudnék ennyi jót, értelmeset és szépet írni róla. Nagy olvasmányélményem volt, minden esetre. S persze mindjárt kezdem a következő könyvét. Nagyon jól ír.
"A már meztelen diófasor rajzolódik hindu ibolya és zöld és narancs arany égen, egy szál arany újhold és az esthajnali csillag reálisak. A kékbe szürkülő rét felett. Kérdem, ez is bűnös mágia, ha ezt a szívfeslítő szépséget élvezem, szeretem?"
"Lassan kell előkeresnem a fiókok mélyén, bokrok alul, bujkáló illatok közt a múltat..... Valami hullaszerű van a dolgokban. Amit életszeretetnek tudtam magamban: az a felelevenedő múlt szeretete. Szeretném tudni, hogy mikor éltem a jelent: legelső emlékem is hazavágyó – valami kifejezhetetlen „hazába vagy álommúltba való visszaemlékezés."
Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségében és jelentésében semmivel sem kevesebb annál, amire vár. Pilinszky János
szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt. Dolly Parton
A vers ma elém jött, amúgy a költő nagy kedvencem.
Dsida Jenő: Titok
Itt nem kél ki a mag -
S most siratom a vesztem,
s azt, hogy tőletek meg már elbúcsúztam,
mielőtt megérkeztem.
A tüzelő megérkezésére. Várjuk, várjuk és várjuk hetek óta. Már személyesen is voltunk érdeklődni.
A szemem gyógyulására, ez odébb van. Hajnalban jó nagyot lendítettem magamon, nehezen tudok az ágyban felülni. Ó, mondtam, hisz a hirtelen mozdulatoktól óvakodnom kell.
Montyra, már olvasom a könyvét, de nagy és most nehéz "falat" is. Imádom, amúgy.
Az olvasásra, az új könyvre:
megcsináltunk, férji ásási besegítéssel. Mondjuk ástam én is, a tehetségemhez mérten. S pihentem is közben, de rendben vagyok, sőt régi terv is sikerült, átültetés.
Naggyon jó, sokat nevetős, meghökkentő, elgondolkodtató, rácsodálkozó. Amilyen az életünk, a hétköznapjaink, az uraink, amilyenek vagyunk. Nagyon jó stílusban megírva!!!!!
"Kelet-Közép-Európában – másképp húzódik mosolyra a száj. A nevetés mifelénk nem fogsorcsillogtató vigyor amerikai módra, nem üde, franciás kacagás, nem udvarias brit mimika, még csak nem is olaszos hahota. A mi mosolyunkba hol grimasz vegyül, hol fanyar lemondás, hol kajánság, hol melankólia, de az is előfordul, hogy kínunkban kacagjuk könnyesre magunkat. Nem ok nélkül.'