Mindig ill. sokszor jut eszembe Veres Péter egy elbeszélése, Almamater blogján hozta az asszony napjáról. mennyi mindent csinál, nincs megállása. Ha elmondanám reggel óta (1/2 7) mit tettem, s mi várna rám, de lesz...m. Elnézést a vulgáris kifejezésért, fáradt vagyok, szédülök.
Tegnapelőtt, amikor már két kör szörpfőzésen voltam túl átmentem a szomszédba, ott már alig álltam a lábamon, leültem míg beszélgettünk. Aztán valamit még a kertben intézni akartam, locsolni konkréten de a lépcsőn kimentek a lábaim alólam, s elvágódtam, előre. A lépcsőn. A felső fogsorom fogta az ütést, s bírta elég jól, ráadásul. Azért összetörtnek érzem magam, fáj mindenem, mégis csak a földhöz vágódtam. Pontosítok, a lépcsőhöz. Tegnap igyekeztem takarékra tenni magam, szédültem is, de ma reggel locsolnom is kellett. Meg amit már előtte csináltam, a lakásban.
Hát, ha nem jelentkeztem blogbejegyzésekkel ezek is okai. Kaptam citrommentát, sokat, tele a kert bodzával. Egy helyen nincs növekedés, a fűszerkertben. Bebizonyosodott milyen gyalázatos a talajunk, s öntözni is kellene, nem megy. Nem. (Az uram a hátsó rész füvét vágja, szépen, lassan, komótosan. Az enyém a díszkerté.) A mi kertünkben ez a menta kb. 8-10 centiméteres, míg a szomszédban legalább 40-50 centis volt. Magyarázzam? A hősies küzdelmet a díszkerttel, ahol a kutya -gondolom egér után kutatva-szétkaparta a talajt, s benne betondarabok, téglák, bontási törmelék. Rápakolva némi föld. Csak mikor kertelni kezdtünk ezt nem tudtuk, s mire szembesültünk vele késő volt. Sok szempontból. Ott a fugaanyag, a fugakereszt, a lebontott épület törmelékei, de ilyen durva méretben és csomóban még semmit nem találtunk. Amúgy a faház közelében. Nem is értem az elődeinket, hogy is gondolták ezt? Ilyen sokba került volna fuvar elszállítani?
Most jól kimérgelődtem magam. A fenébe is.Akkor jöjjenek a szépségek, avagy egy szépség: a rózsakapu.
Tegnapelőtt, amikor már két kör szörpfőzésen voltam túl átmentem a szomszédba, ott már alig álltam a lábamon, leültem míg beszélgettünk. Aztán valamit még a kertben intézni akartam, locsolni konkréten de a lépcsőn kimentek a lábaim alólam, s elvágódtam, előre. A lépcsőn. A felső fogsorom fogta az ütést, s bírta elég jól, ráadásul. Azért összetörtnek érzem magam, fáj mindenem, mégis csak a földhöz vágódtam. Pontosítok, a lépcsőhöz. Tegnap igyekeztem takarékra tenni magam, szédültem is, de ma reggel locsolnom is kellett. Meg amit már előtte csináltam, a lakásban.
Hát, ha nem jelentkeztem blogbejegyzésekkel ezek is okai. Kaptam citrommentát, sokat, tele a kert bodzával. Egy helyen nincs növekedés, a fűszerkertben. Bebizonyosodott milyen gyalázatos a talajunk, s öntözni is kellene, nem megy. Nem. (Az uram a hátsó rész füvét vágja, szépen, lassan, komótosan. Az enyém a díszkerté.) A mi kertünkben ez a menta kb. 8-10 centiméteres, míg a szomszédban legalább 40-50 centis volt. Magyarázzam? A hősies küzdelmet a díszkerttel, ahol a kutya -gondolom egér után kutatva-szétkaparta a talajt, s benne betondarabok, téglák, bontási törmelék. Rápakolva némi föld. Csak mikor kertelni kezdtünk ezt nem tudtuk, s mire szembesültünk vele késő volt. Sok szempontból. Ott a fugaanyag, a fugakereszt, a lebontott épület törmelékei, de ilyen durva méretben és csomóban még semmit nem találtunk. Amúgy a faház közelében. Nem is értem az elődeinket, hogy is gondolták ezt? Ilyen sokba került volna fuvar elszállítani?
Most jól kimérgelődtem magam. A fenébe is.Akkor jöjjenek a szépségek, avagy egy szépség: a rózsakapu.
