Kirándultunk,

azaz inkább egy vásárba mentünk el Szécsiszigetre.

 A kézműves és kistermelői vásár egy volt vízimalom, a Kerka Vízimalom udvarán várja látogatóit, vásárlóit

vendégváró, -fogadó hangulattal. Most az időkorlátok és a megjelenés (értsd maszk viselése) kissé rányomta a bélyegét. Mi ugyebár az első csoporttal néztük meg, s vásároltunk. S tudjuk, hogy visszatérünk.

A település nevezetessége a bivalyrezervátum is.

 Odafelé egy érdekes épület tűnt fel templomos szememnek, hazafelé felkerestük.

 

Rákerestem, hogy mit is láttunk?

https://www.zaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/akar-az-idokapu-templomok-emlekere-szuletett-a-petrocpusztai-alkotas-3287638/

Érdekes a mellette lévő épület is. Erről semmit nem találtam, talán ha elkészül. A részletek ígéretesek:

S ha már a vidéket jártuk bekanyarodtunk régi kedves helyemre Szentpéterföldére a vadászházhoz és környezetéhez.Közel két évtizede jártam itt utoljára. Megdöbbentett a változás, nem ismertem rá. Pedig többször voltam itt. A vadászház áll, felújítva, várja a vendégeket. A környezete volt a meglepő. Tóra emlékeztem, ami egy háromszögletű völgyben volt, jobbra fenyőerdő, körülötte erdők.

Tónak nyoma sem volt, a szárazság miatt? A régi szigetet sem találtuk meg, zavarba is jöttem, jó helyen járunk-e? A fenyőerdő látszott, a többit megritkították...Egyszóval az emlékeimben élő pazar látványnak nyoma nem volt. Viszont, találtunk egy hatalmas tavat, horgászni lehet benne, ez szép környezetben volt. A másik irányban. Mi ebből a tanulság? Régi, kedves helyekre nem érdemes visszamenni idő teltével, mert a változások nem biztos, hogy örömteliek.