Oldalak

2020. május 17., vasárnap

Kis lépések előre

Voltam mammográfián! Szerdán hívtak telefonon, ŐK, pénteken meg is volt a szűrés. A  rendelőintézetbe lépés előtt is szűrtek: adatlap, pontosabban kérdések az elmúlt hetek egészségügyi állapotáról, lázmérés, aztán továbbmehettem. Állítólag lassan más rendelések is indulnak.

A városban élénk élet folyt, jöttek-mentek az emberek, mondhatnám mint máskor. Ki maszkkal, főleg inkább anélkül. Hivatalos helyekre, kórház, fodrász szigorúan felvetetik, mondjuk én is feltettem, eleve, azért az emberben van némi félelem is.

Ma délután egyik kedvenc tavunkhoz mentünk ki. Tele volt népekkel, a hátsó részről nagy hangoskodás hallatszott. Fiatalok nagy csapata piknikezett és horgászott ott. Gondolom hetek után örültek, hogy kimozdulhattak, találkozhattak. No, itt elfeledtünk maszkot tenni, utólag jutott eszembe. Szabad téren voltunk...

 Sárga nőszirom a tó körül mindenütt

 Pihenő gulya

 
Egyetlen bokor volt vadrózsából!!!










Sok horgász is volt kint, (korábbról ismerős) kutyák is. Zsebi nem kutyabarát. Mindig megállapítjuk. Öregszik. Ez tény, azért jön velünk mindig örömmel. Az élete az autóval való kirándulás, a falujárás. Ezek az órák éltetik. Meg a kert kaparása...

3 megjegyzés:

  1. Nem csodálom hogy most mindenki ki akar szabadulni! Hosszú ideig voltunk elszigetelve és a fiatalok talán még nehezebben viselték a "bezártságot". Sokan nem vették komolyan ezt a pandémiát. Lehet hogy nekik volt igazuk? Annyi mindenfélét olvasok róla, kicsit elbizonytalanodom néha. Azért mindig a félelem győz, továbbra is óvatos maradok. Ez már önkéntes karantén. Azt hiszem, az idei üdüléseket is kihagyjuk.
    Zsebi különleges kutyus! Az öcséméknek volt egy hasonló kis tacskójuk, imádott autózni. Alig várta hogy beugorhasson mikor meghallotta az autó hangját.

    VálaszTörlés
  2. Behívnak a mammográfiára, ezek szerint. Nekem is van egy visszamondott időpontom, amit januárban kértem, s május elejére kaptam. Kíváncsi vagyok, mikor kerülök sorra.
    Itt, a városban már alig-alig fogja vissza az embereket a múlt félelme, csak az ilyen nyunyukák paráznak, mint én. Az az igazság, én jól érzem magam ebben a visszafogottságban. Egyedül a kirándulás hiányzik. Két hónapja nem utaztam tömegközlekedési eszközön, autóm nincs, így kvázi nem is hagytam el a környéket. Félbe hagytam gyógytornát és fogászati kezelést...na, ettől félek, hogy tudom majd újra rászánni magam. Kiestem a lendületből.
    Hangulatosak a nőszirmok. Jó, hogy kicsit ki tudtok mozdulni.

    VálaszTörlés
  3. Úgy tűnik, lassan kezd az élet visszatérni rendes medrébe - csak azt nem tudom, milyen "nyomok" maradnak/tak meg az emberben a történtek után. Mert az élet olyan már nem lesz mint volt 3 hónappal ezelőtt. Talán tényleg az egyetlen menekülési mód a természet- már amíg azt is tönkre nem tesszük teljesen....

    VálaszTörlés