Olyan meleg van,

hogy a madáritatóban felforrt délre a víz. Lekvároztam, nem tudtam addig cserélni.

Hogyan etessünk kutyát?

Zsebi válogatós, Zsebi féltékeny Lajbira. Hogy két kutyám volt kitaláltam, hogy megetetem Lájbit, aztán a dobozát teletöltöm Zsebi ételével, s azt és onnan kapja. Bejött.

Verébügyek. Sokan vannak, szemtelenek vagy éhesek. A Katalin által ajánlott permakulturás hölgy szerint elfogyott az életterük, nincsen táplálkozási lehetőségük. Írországról van szó. Régi mondás volt verebekről és a lócitromról. Az sincs. Ők jobban tudják, hogy mikor eszik (nem eszik ) a kutya, lesben állnak. Sajnos, szerintem a cserjék bogyóit is leeszik. Van a lilabogyónk, tele volt virággal, azt hiszem bogyója már nem lesz. Megszakad a szívem, s tehetetlen vagyok-

. A szomszédban befészkeltek a tetőcserép alá, eladják a házat. Most készül a szomszéd kitakarítani őket. Azt tudom, hogy télen lent etetek a kertben. Ott tengelicek, csúszkák is jöttek az etetőre a cinkék mellett. Az etetés öröme volt, hogy nézhettem a madarakat, ez most elveszik. Sajnos.

 

Lettek cinkeunokák, ez már a második költés. Lent a kertben. Fent nem foglalták el az odút...

 A kert alján, eső után után. Még csörgedezik a víz. S ha már fotóztam ott: macskatemető, mécsessel. Alkalomadtán meggyújtom, szerettem őket.

Itt pedig kapaszoláriumos színem Lajbival. Tudna segíteni valaki? Mobilról áttöltöttem gépre a fotókat, azt hittem törlődnek, hát nem. Mit tehetek, mit csináljak? Hogyan? Köszönöm.

Nem tudom mutattam-e? A klematisz ilyen szép dús lett. Ő a sok esőt a múltkor a legjobbkor kapta.

csendes

esőre ébredtem, csendesen felkeltem, s kávé után

(ami sajnos létszügkéglet lett pár napja, értsd addig kávé nélkül végeztem a reggeli kerti rituálét. Gondolom a nagy meleg szívja el az ember erejét, nem hagyja aludni. A tegnapi nap pokol volt számomra. Nem is értettem. Aztán a késődélutáni eső, lehűlés, s főleg a vihar megértette velem az okát.)

kimentem a csendes esős kertbe. Szétmertem az esővizet a hordóból, megetettem a kutyákat, Lájbi megkapta az extra szeretetét, mert egyedül van, szomorú és magányos. Szóval ezek után jöhettem én, s kert. Vagy inkább a kert, s én. Vagy mi ketten a kerttel. Sétáltam, nézelődtem, gyönyörködtem. Dicsértem, biztattam, csodáltam, simogattam a szememmel, gép nem volt velem. A fotók vihar utániak(közben bekerült pár korábbi is), de ugyanezt az érzést mutatják. Jó volt benne elmerülni, eggyé válni a szépségével, a nyugalommal, a csenddel. A jelennel, az ígéretekkel.

 Ők égig nőttek, rájuk folyt a Tetőgara, felhúzta őket, takarva s elfojtva minden növényt, amiket köréjük ültettem. A sugárzsálya is elengedte magát...

 A liliomok. Rájöttem mi adja a látványuk szépségét.Három sorba ültettem őket, egy, kettő, három tövet. Idén tőből új hajtásaik jöttek. Innen a gazdagságuk, szépségük, csodájuk. A piros bogár eleget lakmározott rajtuk, féltem semmi nem lesz belőlük.

 Ki a kicsit nem becsüli: illatos cickafark.

  

A kecskeméti lizinkám. Az iringók is nyílni kezdenek, már annyira vártam.

 A jezsámen, aki nehezen szedte össze magát. Valami fagyvonal lehet itt, elfagynak a loncok is minden télen. Ismét megfigyelem, aztán lehet új helyet kap. Viszont a feléledésére büszke vagyok, mondom is neki mindig.

 S vannak bokrok amik idénre lettek szépek, dúsak. Sajnos  a sárga virágút, neve nem jut eszembe nem vágtam tavasszal rendesen vissza. Gyógynövény. Hiába múlik felettem az idő... Tanultam belőle.

 

 A kert ezen sarka is kezd összenőni.Még nem tejes, de halad afelé. Amint s ahogy három éve elterveztem.

 

 

S az utolsó beültetés:

 

 

 A dudvás lonc sok esőt kap most a társaival együtt, növekedhetnek, megeredhetnek.S végül az árnyéki rész, zöldekkel:

Barilottóztunk az urammal

A barilottó Piszke találmánya. Amúgy fergeteges stílusban írja blogját falusi életükről, s kalandjaikat a rackákkal.

Szóval, a barilottó nálunk Mit ásol ki a földből? címen futott. Talajtakaró növényekért indultunk, egy bokrot (Dudváslonc) hoztunk magunkkal, s beástuk volna. Ha a volna ott nem lett volna. Kezdtem én, s mikor láttam, hogy nem boldogulok átvette az ásót az uram. Ekkor kezdődtek a kalandok. Mert csak szélesítette a gödröt, s kerültek elő mindenféle téglák, cserepek. Igen ám, de egyszer csak elakadt.

Első lottó:
Mit rejt a föld: Demizsont vagy fazekat?

Mélyített, már feszítővasa is lett, mert a "fazék" csak nem akart mozgulni. (Unokám nyelvújítása.)

Újabb lottó következett:
Fazék? Zsírosbödön? Mert igen csak mélynek bizonyult, s kiderült abban is volt elrejtve az-az, inkább eltemetve ez és az.

Aztán csak ásott, kerített és mélyített, már az uram, s néha feszített, s nagy nehezen előkerült a?????, a fotó alapján döntsétek el mi lehet?

A bokrok mellett volt a félholt fűzfa. Belehaltunk a kivágásába, de félholt volt, csúnya. Ha az előkerülteket elnézzük, gyakorlatilag a tövénél a föld alatt, s még mi lehet ott lent, akkor nem csodálkozunk, hogy pusztult, tán nem tudtak a gyökerei táplálékhoz, nedvességhez jutni. Most a bokor alá alaposan kitakarítottuk a gödröt Mondtuk is: ennek csodabokornak kell lennie.

 Balra látható az eredeti gödör.

 Bal oldalon a jövendő dudváslonc, a másikon a múlt: a föld alátemetett fazék.

 A gödör titkai

 A múltkori beásásokkor előkerült múzeális "értékek", nyitott spitzer is van köztük. Gondolom az utókornak szánták.

 Mosófazék lenne? Egyszerű fazék? Azt hiszem nem zsírosbödön.

S amiket mostanában ültettünk: kékszakáll, icinke-picinke, még alig növögető japánbirs. Petra  ajándéka nem látható. Nőjenek nagyra, szépek legyenek, ez a rész is legyen teljes. Velük, s általuk.

Eső előtt, eső után

Szobafogságra ítélve

  

legalább ebben a melegben nem kell kimennem. Nagyon rossz helyen van a seb, lábbelit nem húzhatok, a tutyi szobai viselet. Ez az  a helyzet amikor a rossz előnyére van az embernek.

 A liliomok idén kitesznek magukért, jövőre majd szét is kell szednem, hiába tanul az ember.

 

 A klematisz is bedurrantott. Azt hiszem ennek a fajtának itt az árnyékon nagyon jó helyet találtunk.

 

Azt hiszem nagy közös éneklésbe kezdhetnénk: Ess eső, ess.

Fiam készülődik, messzire utazik. Gerald Durel állatkertje volt/van ezen a szigeten.Láthatja. Irigylem, meg kicsit nehéz is ilyenkor az embernek. Azt hiszem a sírós embernek jobb, én életem nagy tragédiái közt is nehezen ill. nem tudtam sírni. Alkat dolga. Nem egyszerű ezzel élni.