Leültem némileg,

ha ismeritek ezt a kifejezést. Egyszerűen annyi a jönni-menni való, intézés, az elmaradt kerti munkák. Minden este negyed kilenc körül eldőlök, mint a zsák, hogy aztán az éjszaka közepén felébredve ne tudjak majd visszaaludni.

Jó lenne pár napra elutazni valahova, s ott csak lenni, pihenni, máshol lenni. Szegény Zsebi, vele való sétára, még labdadobálásra sem marad erőm. Tudom lesz ez majd jobb is, most ez van. Szóval a lényeg, a blogolás is elmarad. Képzeljétek még nem is nagyon fotózgatok. Az pedig már a világ vége. Igaz a kert is  húzódik be, amik majd bontakoznak  most kezdenek virágozni. A menyasszonyaim, már alig várom.

 Vágre elészült az uam által avizes edények tárolója. A szép kert mögött, hoy is mondjam érdekesen votak tárolva. Azért lenne még mit így rendbevágni.

Ez dupla pókháló volt, emeletes, mire fordultam a fényképezőért, a nap is fordult, a cseppek már nem mutatták magukat. A fotózás, már annyiszor beigazolódott a pillanatok művészete.

 

Eső előtt, eső után

Holnap

neurológia, tehát belehúztam. Ma olyan nyugtalan napom volt, nem találtam a helyem. Estefelé kezdtem el kertelni, ne a melegben tegyem.

Nálunk idén lenne eper, de rohadnak a szemek, bosszantó.

Szomszédasszonyom meséli talált egy növényt az ajándék virágcserépben, kiültette, óriási lett. Mi lehet? Megnéztem, fekete nadálytő. Végül is nálam kötött ki, ő permetezi a szőlőt. Én végtelenül megörültem neki, régóta kerestem.

 A gyöngyvirágcserje, nagyon kedves nekem, beindult.

 Az illatos zsálya akkora mint egy hűtőszekrény, azok a régiek, közepesek. Itt is látni.

 

A díszhagyma emberfej nagyságú. Ez máshol is ekkora vagy csak itt nőtte túl magát? S egy kis délutáni nyüzsgés rajta.

https://www.instagram.com/p/ByS7pwVlDz_/

 S a holnapi kontroll legnagyobb gondja: mit vegyek fel?. Minden lóg rajtam. Majd valahogy összeszedem. A novemberi májusban valahogy nem volt kedvem nyári öltözék után nézni.