Oldalak

2021. július 26., hétfő

Telnek a napok,

 a napos napok. Hiába reménykedik az ember esőért, ide nem ér, pedig még annál is inkább kellene. 

A kert locsolásába befogtam az uram, azt hiszem még így is többet teszek az elfogadhatónál.  Nehéz, ha kiesik a ház asszonya. 

A lábamat elviselem, kissé sántítva, főleg, ha fáslizva na, de úgy kell tartanom, csak éjszakára tekerem le. Ha nincs bemerevítve a lábam a mozgás is könnyebb. Viszont a bal oldalam fáj, ágyban szinte nem is tudok fordulni. Jól meghúztam magam.

A szomszéd teleken fűnyírás volt. Megjött a segítség is.


 
Öt évig tartó könyörgés, levelezés, telefonálás, email-ezés, stb. után kitakarította
 az önkormányzat a két ház közti dzsumbujt. Egy fát, fiatalt otthagytak. Nem értem, nem látnak mit takar, mi árnyékot ad megint, ha megnő, az amúgy sem szabvány szerinti távolsága épült házak között? Minden esetre megköszöntem az illetékesnek. (Megjegyzem a ház körül az évek során mindent fát, bokrot, tuját, főleg a keleti oldal árnyékolóit levágtak, amiért könyörögtünk, azt nem. Isten ill. az emberek vagy tisztviselők útjai kifürkészhetetlenek. Vagy mások a szempontjaik, vagy...???)




Imádom amikor egy-egy más növény betéved idegen helyre.

2021. július 24., szombat

Állati dolgok


 

Egy macskában az a jó, hogy lefekszel, lábadat pihentetni, s elbarikádozod magad. Ő pedig a szokásos lendületével rád ugrik. No nem a beteg részre, egy centivel alatta. Micsoda érzéke van ezeknek az állatoknak!



 

Ő pedig a postaládába betévedt csiga. bemászott, de kijönni már nem tudott. Feltalálta magát. Szétrágta a szóróanyagot. Éhen nem halt, az már biztos.



 

Mára

 Fölépíteni
és belakni magamat
napmintnapmintnap.

Fodor Ákos 

 


A körtefa Pityerszeren található, a padok közt, a völgy előtt. Régen hatalmas volt, öreg társai vették körül emlékeim szerint, Őrizték a tájat, a látványt, az alatta legelésző teheneket. Aztán telt az idő, megöregedett, megcsonkították. Az élet, ha fáé is, de élni akar. Itt a példa. Szeretem. Néha rám jön, hogy látni kell őt. Ilyenkor autóba ülünk, nyáron késő délután, hogy zárás után érjünk oda, leülök a padra. Élvezem a csendet, a nyugalmat, a nyárt, s mélázom.

2021. július 21., szerda

A bajban párosan szép az élet

 Tegnap megcsúsztam hazafelé jövet apró kavicsokon, amelyeket az eső sodort le, az autók pedig az út szélére. Már csak hatalmas esés után a földön vettem észre magam. Megrántva a bal oldalam, szétszakítva a térdem. Varrással megúsztam törés nélkül. Milyen csodálatos! Viszont nagyon dagadt. Természetesen az egészséges térdem. Most aztán töröm a fejem, ha lüktető lábbal felállok, hogy melyikre is támaszkodjam? 

Némi búbánatos fotók, abból az időből. amikor a felhőkből csepegett az eső.




















2021. július 15., csütörtök

Zsebi 2006. június 15. - 2021. június 14.

Tegnap estefelé Zsebi átsétált a Szivárványhídon. Pár fotóval emlékeznék rá. 10 éve a házzal együtt örököltük, megszerettük, évekig jött velünk az autó hátsó ülésén erdőre, mezőre, s távolabbi helyekre is kirándulni. Úgy sétált fel Tátika várába, hogy az onnan lefelé jövők meg is jegyezték, ez a kutya úgy megy fel, mintha otthon lenne.
 A vakondok és macskák felügyelője volt, előbbi minőségében nálunk nem igazán aratott osztatlan sikert, az ásásai miatt. S falusi sétáinkon minél nagyobb volt a kerítés másik oldalán a kutya, annál jobban ugrott neki, ugatva. Harciasságban nem volt nála hiány.
 
Régi labdázások emléke, már csak megfogta, nem igazán hozta vissza a labdát. Néha kikapcsolt, néha pedig nagyon otthon volt.


 

Őrhelyén a Zsebi kert kapujában

 
Aztán tavaly fulladni kezdett, egyre jobban, kiderült, hogy a szívével vannak komoly gondok. Napi háromszor kapott gyógyszert, külön szertartás keretében. Már nem lett a régi, szép lassan fogyott az ereje, csökkentek a megtett távolságok.

Tavaly nyár végi fotó, akkor azt hittük a holnapot sem éri meg. Túlélte, majd egy évig.

Ezek az utolsó erdei fotók, kb. egy éve készültek. Akkor már fáradt, leállt, visszafordult. Többé nem erőltettük ezeket a sétákat.



 Ezek már a napi háromszori kerti séták fotói. Mint engedte ereje, a kert végéig, közepéig jött velem, vagy kinézett, s visszafordult.






Nyár elején annyira fulladt, hogy ultrahanggal ismét megvizsgálta a szívét az állatorvos. Megemelte a gyógyszereket, s felajánlotta az altatást, ha megint rosszabbodik az állapota. Felturbózta, ahogy mondtuk. Jó hete kezdett nem enni, nem kikapni kezemből a kipreparált gyógyszeres golyókat, kinézett a kertre, visszafordult. A macskák ott sétálgattak mellette. Ismét befeküdt a bokrok alá, s sokszor fulladt.
Tegnap reggelre 3 lábon sétált ki, aztán csak feküdt, felállni alig tudott. Úgy vágtam le a bokrot, hogy hozzáférjek gyógyszerrel, vízzel. Nem akartunk neki szenvedést. Egyértelmű volt, innen már nincs visszaút. Ölben vittük az autóba, az állatorvoshoz. Miközben a könnyeim nyeltem végig simogattam, legyen könnyű az áttérése. A kert alatt helyeztük örök nyugalomra,  a macskák Pif, Miska, Mózsi, Öregasszonyka társaságába.

Kedves Zsebi, nagyon szerettünk, nyugodjál békében.

Film


 A minősége nem jó, amúgy szuper. tudom régi, de nem kehet megunni.