Felhők, köd, könyvek

Olyan régen fotóztam felhőket, valahogy, ha kint dolgozom délután, bejövök, én már nehezen mozdulok ki.

 

A reggeli párás fotókhoz bizony utcára kellett mennem, elsétálnom, ahonnan jól lehet fotózni. gyönyörű a látvány, csak éppen belelógnak a vezetékek minálunk. Ha a városba autózunk ilyenkor az ember szívesen kiszállna, s csak fotózna, és fotózna. Meseszép ahogy a völgyön átsüt a nap, bevilágítja a párás, ködös részeket.

 Őszül az időjárás, macskáink is megtisztelnek minket jelenlétükkel.A harcfi is ki-kimegy, aztán inkább itt bent tölti az idejét, leginkább alvással. A gazdasszony mit csinál közben? Olvas, ölében egy vagy két macskával. Főleg, ha Cirnyó úrfi nem osztja ki szegény Asszonykának a jobb egyeneseket.

 

A szerzőtől érzelmes könyveket olvashattunk, most más útra tért.

 

Skandináv, ha ez csak így menne.Viszont az ember jót derült a rabló öregeken.

Az ő könyveit kedvelem. Zenei, képzőművészeti témák, érdekesen megírva, még az ismereteket is jól adagolja. No, és persze szerelem, s a végén minden jóra fordul.A fentiek könnyű olvasmányok, egyszerűen szükségem volt ilyenekre. Kezdek lassan visszatérni az életbe. Ezek lekötnek. Kikapcsoló  olvasmánynak, őszi kuckózásra nagyon ajánlom őket.

Októberedik

A tegnapi bitang nap után ma kimentünk az erdőre. Lesz, ami lesz. Legfeljebb visszafordulunk. S ott mintha elfújtak volna rólam minden nyavalyát végigmentem az úton. Több kisgyermekes család is volt kint.Felfedezték maguknak!

Nagyon párás volt az idő, a fotóknak nem lett éle. Mi volt az oka? A párás légkör? Elállítódott valami? Azért párat megmutatok, színesedik, úgy szoktam mondani októberedik az erdő.

Zsebit nem vittük, sokszor visszafordul, s ha az ember maga sem stabil, próbáljon csak magára koncentrálni. Azért estefelé megsétáltattam. Nagy örömére.

Kipróbáltuk az aprítónkat, két napja az "elengedett" bokrokat metszettük vissza, sok nyesedék összegyűlt. Az aprítékot a bokrok, s a védendő növények alá, köré öntöttem, téli védelemnek. Gondolom, trágyának sem lesz utolsó. Ez a jövő, ha nem lehet égetni.  Azért van amit nem lehet aprítani, ezekkel mi lesz jövőre? Nem tudom.

 

Pókhálók

 

A köd nagy előnye, hogy a pára kicsapódik a pókhálók szálain. Tele volt a kert a rajzolatokkal. Párat megmutatok, nagyon szerettem fényképezni.

 

Tegnap

 Pólóban nyírtuk a bokrokat, ma köd, nyirkosság, hideg azért nincs, s én mégis "haldokoltam" egész nap. Bosszantó. A két miákoló itt alszik  rajtam, mellettem. Nekik is jobb itthon, bent. S köztük egy Agatha Christie női regény. Naggyon jó. Távol telt tőled tavaszom a címe. A női lélekről, nem csak krimit tudott írni.

Mit láttam ma!

 

https://sokszinuvidek.24.hu/mozaik/2020/10/20/erdei-sarmany-masodik-megkerules-magyarorszagon/ 

Éppen ma nézegettem a kert alján, az erdő alatt ezeket a madarakat. Nekem sármány ugrott be róluk,  a tollazat egyforma. Csak éppen mobillal nem lehetett rájuk közelíteni. Hárman voltak. Mik vannak!

A családomat utolérte a devla

 Ha ördögnek mondhatjuk a vírust. Minden esetre elég izgulni valót adott, félelmet, drukkolást, bizakodást. Nem rólunk, a fiamékról van szó, csak  a legkisebb,  a kis Napsugár egészséges. Pedig amikor tavasszal hazajöttem tőlük szinte egy időben betegedtünk le, ő nagyon beteg volt, én beteg voltam, hozzá képest. S akkor indult a pandémia. 

Érdekes elgondolkodni azon, ahogy elkapták, ahogy szóródott, ahogy bonyolódik, stb. A részletekbe nem akarok belemenni. A felelősséggel a másik, mások iránt. 

Egy dolgunk van hinni a gyógyulásban, s bizakodni. 

Mancókának

Az ősz szépségei, olyan öröm rájuk nézni.