Októberedik

A tegnapi bitang nap után ma kimentünk az erdőre. Lesz, ami lesz. Legfeljebb visszafordulunk. S ott mintha elfújtak volna rólam minden nyavalyát végigmentem az úton. Több kisgyermekes család is volt kint.Felfedezték maguknak!

Nagyon párás volt az idő, a fotóknak nem lett éle. Mi volt az oka? A párás légkör? Elállítódott valami? Azért párat megmutatok, színesedik, úgy szoktam mondani októberedik az erdő.

Zsebit nem vittük, sokszor visszafordul, s ha az ember maga sem stabil, próbáljon csak magára koncentrálni. Azért estefelé megsétáltattam. Nagy örömére.

Kipróbáltuk az aprítónkat, két napja az "elengedett" bokrokat metszettük vissza, sok nyesedék összegyűlt. Az aprítékot a bokrok, s a védendő növények alá, köré öntöttem, téli védelemnek. Gondolom, trágyának sem lesz utolsó. Ez a jövő, ha nem lehet égetni.  Azért van amit nem lehet aprítani, ezekkel mi lesz jövőre? Nem tudom.

 

Erdőt jártunk

 

Ma a fenti erdőben, tegnap a kedvenc tavunk mellett, tegnapelőtt a szokásos erdőnkben, de egy teljesen új, erdei útvonalon sétáltunk, tértünk járatlan útra, s csúsztunk le majdnem gatyaféken.

 

Nem tudom ez az én vagy a mi kifáradásunk, de reggelente alig tudok életet verni magamba. Pihennem kellett a napokban, erőt gyűjteni. Nekem az erdő minden: csend, béke, nyugalom. Most feltöltődtünk vele: a fákkal, a fényekkel, a színekkel, a látvánnyal, a zúgó szél hangjával. Tegnap egy horgászversenybe is belefutottunk, de hiába reménykedtem halászlében, csak babgulyásuk volt. Pedig annyira szeretem, s nehéz kifogni igazi, kifogástalan halászlét.