Oldalak

2020. március 14., szombat

Amikor

a tél és tavasz váltása körül unokáimra vigyázok mindig vírusos beteg leszek. Tavaly már hazaérkezésem másnapján elkapott, most váratott magára, bár lehet, hogy a környezetemben, valamelyik boltnál szedtem fel. Vagy ki tudja? Unokámmal együtt lettünk betegek, 230 km távolságból. Ahogy ő (5) megfogalmazta"öreg a lábam, a torkomban lángnyelvek szaladgálnak" s fájt a háta. Nálam végtagfájdalom, a hátfájás dominál, némi hurutos tünettel. Iszom ezt a Sóbarlang teát, hatásos a felsőlégúti tünetekre.

Ma már felkeltem, mert aludni sem tudtam éjjel, s mert főzni is kellett. Ez a nemalvás tragédia. Tragédia. Főleg, hogy az altatót le kellett tennem, s várom, hogy a szervezetem helyreálljon tőle.


Véletlenül (?) került hozzám Az arisztokrata kémnő mellé ez a könyv. Nagyon jó könyv, nem belemagyarázós, mélyen emberi.

Ezt pedig a mesék és a misztikus könyvek kedvelőnek ajánlom:



2020. március 13., péntek

Lázasan, betegen

Fekszem.Ma már jobb, természetesen.
 Hol szedtem össze? Ki tudja?



Az énilyen jellegű betegségeim mindig márciusra időzitenek.Ki érti ezt?

2020. március 7., szombat

Én sem vagyok normális,

Aaz már niztos.Tegnap haldoklom, fél lábam a kórházban.Ma erdő
Medvehagymát szedtün k, s a segédkertészt megmozgattuk.
Aztán gyors ebédkiegészítés, majd kinéztem a kertbe, tehát nekiálltam kapálni, gyomlálni.
Most fekszem...

2020. március 6., péntek

Mindig mondom,

hogy engem a lakberes olvasnivalók összekapnak. Halódom, ez a front rendkívül megvisel ill. ez már tetőzése a napok, hetek óta húzódó rosszulléteknek. Jó órája már kórházon gondolkodtam.
Most it az új Lakáskultúra, egypár kincsre leltem benne , egyböl feldobott. Ennyi kell az embernek? Vannak benne többek, amik annyira kellettek most nekem. Mobilról írok, nem akarok részletekbe menni.

Akkor most írnék a kudarcokról,

már a kertben. Tavaly nagy lendülettel láttam neki a talaj növényekkel való befuttatásának. A Pázsitviola kb. 20 tőből, ha 5!!!!! megeredt, ezek sem terültek a beígért 80 cm-re. Mondjuk két segédkertész is segített a megeredésükben és terülésükben: a vakond és Zsebi. Nem tudom melyik okozta a nagyobb kárt? Aztán volt a kedvenc kertészemnek is fél mondata, nálatok rossz a talaj. Értsd a volt tulaj és a szomszédok is -mint kiderült- idehordták a törmeléket a lebontott épületekből, erre húztak talajt, földet, de mint ezt hosszú évek tapasztalati alapján kiderült úgy kellett volna bármit csinálni, hogy előbb ezeket kitermeljük a föld alól. Mire ez tudatosodott bennem.

Ami az érdekes, a kerítés mellett az odaültetett kánák, asterek nőnek égig, mint a bolondgomba. Ott nem volt "terítés", aztán onnan fél méterre KO. S van terület, szintén a kerítés közelében, ahol égig nőnek a növények. Az ősidőkben itt feltehetően trágyadomb volt. Előtte a bokrok alatt már homokos a terület, valószínű idehordták, de miért a homokot? Fölötte két db. bokor volt, de mire a sok homok? Ha ültetek jól meg kell komposztozni, stb. Úgy látom a meténg szeret itt, tavaly óta jól elszaporodott. Legalább ő megtette.

Ahol az ajándék  podaragfű terült volna, s úgy kaptam ez nő mint a bolondgomba, hát nem tette. Igaz a segédkertészek itt is tették a dolgukat, de valamiért máshol sem. Nem öntöztem eleget?

A 2 négyzetméteres tarkalevelű, gyönyörű Ajugát sutyiban tarra rágták a meztelen csigák. Nem is értettem, hogy nem figyeltem, pedig itt csigaírtószert szórtam ki rendesen. Ezek szerint még többet kellett volna. Még ennél is többet?

Tarackoló kékgyökér. Ő sem tarackolt, első helyén alig akart megeredni, elunva átültettem, nos itt magára talált, de főleg a közé keveredve érkezett petúnia. Nos ő késő őszig gyönyörűen nyílt ott, ahol semmi dolga, helye nem volt, s mégis csodát mutatott. Ki érti ezt? Remélem a kékgyökér idén beindul, s hű lesz a nevéhez.


S volt még két nagy mellényúlásom vagy sem? A Fürtös fáklyaliliom a 3 tőből egy helyen sem virágzott. Beraktam a sásliliomok mellé, de azok a szomszédból idefolyó csapadék miatt(?) égig értek, - nőttek lehet, hogy elfogták előle a napfényt? Vagy első éven nem virágzik? Most kettőt kiültettem, napfényre, kíváncsi vagyok mire megyünk?


S még itt van az Örökzöld keserűfű, a teljes kudarc. Takarva lettek, átültettem őket. Ha ott megmaradtak, örültem, de virágozni egyik sem virágzott. Most kíváncsian várom valamelyik helyen feltör-e? S mi lesz utána?  Pedig olyan szépen elterveztem mindent, tavaly télen. Idén rá sem néztem kerti dolgokra, nem is értettem magam. Valamiért "leültem".

A legnagyobb szívfájdalom, a haranglábak. Kedves olvasóm, Tina írta náluk az udvaron mennyire szórja a magjait. Szórta itt, s jól is laktak a meztelen csigák a kikelő növénykékkel. Tavaly pusztításuktól, a már megtörtént tarra rágásból való feléledés után a jól bevált csigaméreggel tudtam megmenteni ami már nagyobb volt, egy tövet. Az erős, régebbi tövek a rágást jól átvészelték, vagy őket, nem mindet támadták meg. Szóval senki ne csodálkozzon, ha nem tudok róluk szeretettel írni.



S megint elgondolkodom, ahonnan hoztam a haranglábtöveket elhagyott, építési terület volt abban az évben. . Ott a kutya nem törődött velük, s mégis élték világukat. Régi, bejáratott kert volt, haszonkert is volt mögötte. Gondolom kiváló talajjal. S még kevesebb csigával.

Ezek az én feltételezéseim. Ha bármi tanácsot, ötletet tudtok adni, megköszönöm.


S természetesen a többi növény megeredt, éli világát, túlélte a segédkertészek ténykedését. S voltak meglepetések pl, a szétszóródó téltemető, a meglepetésre kikelt hunyorok (amiket most Zsebi elég radikálisan vett kezelésbe, sajnos, az anyanövénnyel együtt.)


Szóval a sok siker és öröm, szépség mellett most inkább a gondjaimat osztottam meg.






2020. március 4., szerda

Megjelent!

Oly frissek, még fotót sem találtam róluk a neten. Avagy rossz helyen kerestem, nem a fb-on... Az ott fellelt fotókat pedig a rendszer nem engedi feltölteni. Szóval: a Nők Lapja Kert és virág és a Veranda Magazin. Előbbiben egy egri és szentendrei kert fogott meg eddig, főleg az előbbi, mert a szépségek mögül érződik a rengeteg munka és útkeresés is, ami egy kert kialakításával, gondozásával jár.

Utóbbiban pedig Lili és Balázs háza szívbéli, érződik a fotókról az a szeretet, ahogy építették, berendezték és lakják. Nem magazin ház. Nem rideg, gépies, és steril. A másik, amiről írhatnék hasonlókat egy kesztőlci felújítás, amit sajnos árulnak a tulajdonosaik. Szívfájdalommal, a fotókat megnézve mélységesen együttérzek velük.

Hallgatok, amúgy, dolgozunk, dolgozgatok a kertben, az uram fákat nyesi, s szenvedünk a nyavalyáinktól. Ma ismét légszomjra ébredtem, ma volt neurológia, gondoltam megérdeklődöm a gyógyszerelésem miértjét, hátha ott a hiba. Megnéztem az altató leírását, s a tiltó gyógyszerlistámon 3 csillagos az altatóm. A szakrendelés orvosa írta ki... Ez is bőven okozhatja a tűneteimet. Aztán a most szedett magnézium 2.5- szőröse mennyiségében, már a magnéziuméban amit eddig szedtem. A Mg-t se nagyon javasolják, vagy inkább óvatosan. Újabb  rossz lehetőség. S mi jöhet még? A 10 év után elhagyatott gyógyszer is esetleg?  Várok meglátom mi lesz? Az is lehet, egyszerűen a szívemmel van gond.

Már megint nyavalygok, de ez van, vagy tette inkább tönkre a mai napom, jól kiűtve engem. Jók lettek erre a magazinok, felderítve némileg. S írjam még a nap koronáját? Főkertészem szétkaparta alehszebb hunyort, s környezetét. Indul az élet a föld alatt, felébredt, s munkához látott az ott lakó, kerti segédmunkás, s erre válaszul Zsebink idefent.

Még vasárnapi erdei, hóvirágnéző fotóink: