Oldalak

2019. szeptember 22., vasárnap

A Kis-Balatonon jártunk

A Kányavári sziget  a nap utolsó állomása volt. Nem terveztük, de ha már a közelben voltunk eljöttünk, megnéztük. A  bevezető híd. szinte jelképe is a szigetnek.

 
 Kistermelők árultak a híd előtt, vevőcsalogató elrendezés.

 Az első pillantások...

  
 Amikor a nap ezüsthidat húz a tóra









S ahol beértünk a Kis-Balatonhoz, horgászok közt vitt az utunk a szigetre.Zalaváron jártunk:

 http://www.zalavarpark.hu/





 Zala megye 7 csodája fotókon a Makovecz Imre tervezte kápolnában.


2019. szeptember 20., péntek

Megértem,

ha nem is fogadom el a blogírást mellőzőket. Magam is így vagyok. Egyszerűen elborítanak a tennivalók, s a "feladat" nem a blogbejegyzés megírása, hanem... Sorolhatnám. Most bejött a lakásnál mégis a kéményprojekt. Hurrá.

A napokban úgy keltem korán, hogy volt időm fotózni.





Követni a nap felkeltét a szemben lévő erdő mögött.

Fiam visszautazott, dolgozni. Tegnap sétáltunk Zsebivel, s van egy ház, a tulaja Brüsszelben él. A szobában, az ablak előtt már a plafon felé nőtt a gaz. A szulák, ha jól láttam. A ház amúgy, míg laktak benne topon volt, most elárvult, lakatlan, udvarát felveri a gaz. Égigérő gaz. Vagy már kicsit múltidős, mert látom levágták, szellőztetik a házat is, bukón vannak az ablakok. Azt hittem új gazdára lelt, nem, csak most odafigyel rá valaki.

Sétáink másik látványa a "kerti törpe gyűjtemény". Nagy divatja lett. Egyszer fotóznom kellene, van gazdagabb, van csak éppen pár darabos kiállítás is. Viszont úgy látom megszaporodtak  kertekben.

S mi ismét gazdagabbak lettünk egy macskával. No nem új macska, csak hazatért macska. Cirnyó úrfi hozta haza az étvágyát. Ha nem tapasztalnám nem hinném el. Eszméletlen félóránként mi fér bele. Hosszú volt a nyár, a sok küzdelem, pótolni kell a leadott kilókat, elhasznált energiákat. Ennyire?

2019. szeptember 16., hétfő

Micsoda hangulat!

Fotón a forrás, friss bejegyzés, más fotók is vannak, de ez engem nagyon megérintett.

Két ásás közt egy Forsyte Saga

Pontosan ahogy leírtam. Ásni a múlt héten kezdtem el, aztán természetesen kinyírt. Napokig pihentem, s ráakadtam a sorozatra a Videán. A 11. résznél tartok. Ha kipurcanok, pihenésképpen megnézek egy-két részt. Fekete-fehér, s még mindig leköt. Azt hiszem ez egy jó sorozat volt. Olvastam is,  még vén fejjel is újraolvastam, mégis örülök, hogy ismét nézhetem.

Örömhír, gondolkodtam is, hogy megosszam-e? Annak idején, mikor a fiam őssejtbeültetése volt velem izgultatok, 5 éve 8 hónapja jól van. Ma volt  felülvizsgálaton. Aztán pár nap, s elrepül... Mi pedig folytatjuk az ablakcsere bonyodalmait.






Ezek vasárnapi fotók, a kedvenc tavunkról jöttünk hazafelé, beléjük futottunk. Modern szüreti felvonulás. S képzeljétek a tavon még ennyi horgásszal sem találkoztunk, a parkoló tele volt autóval. Mi történhetett? Viszont gomba egy sem volt, a ciklámen is gyengén virágzott. Gondolom a kevés eső nekik sem használt. Tavaly itt szinte beterítették az oldalt.



S jöjjön a kertem, ki nem hagynám. A fehér asterek, kicsi menyasszonyok vagy inkább nagyra nőttek?:


 


A kékszakáll idei vétel, elődje tavaly elpusztult. Érdekes a sötétlila többéves, negyed ennyire nem dús. Nem öntöztem eleget? Rossz helyen lehet? Van valakinek tapasztalata?


A kékgyökér nyár végére, s átültetve tért magához. S petúniát is hozott magával meglepetésként.


Az egyetlen rózsaszínű szellőrózsa, Petrától, éppen egy éve kaptam, mikor meglátogattuk a kertjét.



A fehér pillangóvirágokat nagyon kedvelem, íme:



  

S végül, de nem utolsó sorban az oxalis Mancokától. Blogos kert!!!!



2019. szeptember 13., péntek

Leültem némileg,

ha ismeritek ezt a kifejezést. Egyszerűen annyi a jönni-menni való, intézés, az elmaradt kerti munkák. Minden este negyed kilenc körül eldőlök, mint a zsák, hogy aztán az éjszaka közepén felébredve ne tudjak majd visszaaludni.

Jó lenne pár napra elutazni valahova, s ott csak lenni, pihenni, máshol lenni. Szegény Zsebi, vele való sétára, még labdadobálásra sem marad erőm. Tudom lesz ez majd jobb is, most ez van. Szóval a lényeg, a blogolás is elmarad. Képzeljétek még nem is nagyon fotózgatok. Az pedig már a világ vége. Igaz a kert is  húzódik be, amik majd bontakoznak  most kezdenek virágozni. A menyasszonyaim, már alig várom.


 Vágre elészült az uam által avizes edények tárolója. A szép kert mögött, hoy is mondjam érdekesen votak tárolva. Azért lenne még mit így rendbevágni.

Ez dupla pókháló volt, emeletes, mire fordultam a fényképezőért, a nap is fordult, a cseppek már nem mutatták magukat. A fotózás, már annyiszor beigazolódott a pillanatok művészete.

 




2019. szeptember 8., vasárnap

Ma

ismét három óta vagyok fent. Napok óta. Néztem a betegségem csoportjában a hozzászólásokat. Megnyugodtam, a többiek is így nyúlnak ki, mint én. Lehet, hogy egészségeseknek a sok nyavalygásom unalmas, nekem sajnos ez van. A heti időjárás nem emelt fel, az biztos.

A lakáshoz jöttek az ablakszerelők, betették a műanyag ablakokat. Amiket soha, de soha nem akartam.

 Hideg,  földszinti lakás, próbálkozunk a meleget bent tartani. Meglátjuk. Hogy jó másfél órás késéssel érkeztek, egy dolog. Hogy mint kiderül nem csak az ajtó színe lett más, de rossz oldalra forduló is lett. Szóval ajtócsere prolongálva. Utána rövid takarítás, s behaltam. Haza a házikóba, ebéd nem volt, tehát valamit gyorsan, félholtan.

Tegnap visszapakoltunk, takarítottunk, jön a gyermekem kedden haza. Tíz napra.  Mondám az ablakosoknak a javítás vagy két hét, gondolom minimum. Értették. Ez a nyugalom és a szakemberhiány országa. Ami ugyebár egyre jobban teljesít. Lassan, komótosan, biztosan. A hiányzó szakemberek helyett dolgozók elszúrják a megrendeltet. Kőművesek szakmunkára értsd építkezés évekre előre foglaltak. Javításokat végzi valaki?

A kertkapu még festetlen, általam. Egyszerűen nem tudom emelni, fenntartani a karomat. Gondolom azért lesz még megfelelő időjárás, s nekiállhatok. Addig az esők megedzik.



 A tavaszi, kora nyári ültetések. Az uram is rákapott a kertre, látom reggelente körbejárja... Fejlődünk.

Japánbirs termése, miközben egy ágán virágzik.

Mostanában még nem is fotóztam.Átmeneti az állapot, a nyáriak elvirágoztak, az újak kapaszkodnak, az asterek készülődnek. Augusztusi visszatekintő:





,



Középen ott van egy kétéves, hatalmas aster. Ural mindent és lenyom. Búcsúzni fog, ez nem megy, de megmutatom. Ki érti ezt?

Azért, ha végignézek a kerten megéri a sok pénz, munka, örömet és szépséget ad. Már tervezem az átültetéseket, kiadta magát ami nem működik, rossz helyen van, bár folyamatosan átültettem azért növényeket. Szóval ősszel sem fogok unatkozni, s remélem az uram is csinál egy utat, lépcsőt, vizes edényeknek tároló lapot. Szóval, feladat őszre is lesz bőven. Csak most pár napra el kellene menni valahova, kicsit kiereszteni. Majd, ha a fiam visszautazik.