Oldalak

2019. június 23., vasárnap

csendes

esőre ébredtem, csendesen felkeltem, s kávé után

(ami sajnos létszügkéglet lett pár napja, értsd addig kávé nélkül végeztem a reggeli kerti rituálét. Gondolom a nagy meleg szívja el az ember erejét, nem hagyja aludni. A tegnapi nap pokol volt számomra. Nem is értettem. Aztán a késődélutáni eső, lehűlés, s főleg a vihar megértette velem az okát.)

kimentem a csendes esős kertbe. Szétmertem az esővizet a hordóból, megetettem a kutyákat, Lájbi megkapta az extra szeretetét, mert egyedül van, szomorú és magányos. Szóval ezek után jöhettem én, s kert. Vagy inkább a kert, s én. Vagy mi ketten a kerttel. Sétáltam, nézelődtem, gyönyörködtem. Dicsértem, biztattam, csodáltam, simogattam a szememmel, gép nem volt velem. A fotók vihar utániak(közben bekerült pár korábbi is), de ugyanezt az érzést mutatják. Jó volt benne elmerülni, eggyé válni a szépségével, a nyugalommal, a csenddel. A jelennel, az ígéretekkel.




 Ők égig nőttek, rájuk folyt a Tetőgara, felhúzta őket, takarva s elfojtva minden növényt, amiket köréjük ültettem. A sugárzsálya is elengedte magát...



 A liliomok. Rájöttem mi adja a látványuk szépségét.Három sorba ültettem őket, egy, kettő, három tövet. Idén tőből új hajtásaik jöttek. Innen a gazdagságuk, szépségük, csodájuk. A piros bogár eleget lakmározott rajtuk, féltem semmi nem lesz belőlük.

 Ki a kicsit nem becsüli: illatos cickafark.


  
A kecskeméti lizinkám. Az iringók is nyílni kezdenek, már annyira vártam.

 A jezsámen, aki nehezen szedte össze magát. Valami fagyvonal lehet itt, elfagynak a loncok is minden télen. Ismét megfigyelem, aztán lehet új helyet kap. Viszont a feléledésére büszke vagyok, mondom is neki mindig.

 S vannak bokrok amik idénre lettek szépek, dúsak. Sajnos  a sárga virágút, neve nem jut eszembe nem vágtam tavasszal rendesen vissza. Gyógynövény. Hiába múlik felettem az idő... Tanultam belőle.

 

 A kert ezen sarka is kezd összenőni.Még nem tejes, de halad afelé. Amint s ahogy három éve elterveztem.
 
S az utolsó beültetés:
 



 A dudvás lonc sok esőt kap most a társaival együtt, növekedhetnek, megeredhetnek.S végül az árnyéki rész, zöldekkel:





2019. június 21., péntek

Barilottóztunk az urammal

A barilottó Piszke találmánya. Amúgy fergeteges stílusban írja blogját falusi életükről, s kalandjaikat a rackákkal.

Szóval, a barilottó nálunk Mit ásol ki a földből? címen futott. Talajtakaró növényekért indultunk, egy bokrot (Dudváslonc) hoztunk magunkkal, s beástuk volna. Ha a volna ott nem lett volna. Kezdtem én, s mikor láttam, hogy nem boldogulok átvette az ásót az uram. Ekkor kezdődtek a kalandok. Mert csak szélesítette a gödröt, s kerültek elő mindenféle téglák, cserepek. Igen ám, de egyszer csak elakadt.

Első lottó:
Mit rejt a föld: Demizsont vagy fazekat?

Mélyített, már feszítővasa is lett, mert a "fazék" csak nem akart mozgulni. (Unokám nyelvújítása.)

Újabb lottó következett:
Fazék? Zsírosbödön? Mert igen csak mélynek bizonyult, s kiderült abban is volt elrejtve az-az, inkább eltemetve ez és az.

Aztán csak ásott, kerített és mélyített, már az uram, s néha feszített, s nagy nehezen előkerült a?????, a fotó alapján döntsétek el mi lehet?

A bokrok mellett volt a félholt fűzfa. Belehaltunk a kivágásába, de félholt volt, csúnya. Ha az előkerülteket elnézzük, gyakorlatilag a tövénél a föld alatt, s még mi lehet ott lent, akkor nem csodálkozunk, hogy pusztult, tán nem tudtak a gyökerei táplálékhoz, nedvességhez jutni. Most a bokor alá alaposan kitakarítottuk a gödröt Mondtuk is: ennek csodabokornak kell lennie.

 Balra látható az eredeti gödör.

 Bal oldalon a jövendő dudváslonc, a másikon a múlt: a föld alátemetett fazék.

 A gödör titkai

 A múltkori beásásokkor előkerült múzeális "értékek", nyitott spitzer is van köztük. Gondolom az utókornak szánták.

 Mosófazék lenne? Egyszerű fazék? Azt hiszem nem zsírosbödön.

S amiket mostanában ültettünk: kékszakáll, icinke-picinke, még alig növögető japánbirs. Petra  ajándéka nem látható. Nőjenek nagyra, szépek legyenek, ez a rész is legyen teljes. Velük, s általuk.

2019. június 15., szombat

Szobafogságra ítélve

  
legalább ebben a melegben nem kell kimennem. Nagyon rossz helyen van a seb, lábbelit nem húzhatok, a tutyi szobai viselet. Ez az  a helyzet amikor a rossz előnyére van az embernek.

 A liliomok idén kitesznek magukért, jövőre majd szét is kell szednem, hiába tanul az ember.

 


 A klematisz is bedurrantott. Azt hiszem ennek a fajtának itt az árnyékon nagyon jó helyet találtunk.


 


Azt hiszem nagy közös éneklésbe kezdhetnénk: Ess eső, ess.

Fiam készülődik, messzire utazik. Gerald Durel állatkertje volt/van ezen a szigeten.Láthatja. Irigylem, meg kicsit nehéz is ilyenkor az embernek. Azt hiszem a sírós embernek jobb, én életem nagy tragédiái közt is nehezen ill. nem tudtam sírni. Alkat dolga. Nem egyszerű ezzel élni.


2019. június 14., péntek

Hogy múlik el a világ dicsősége?

 

és a rózsáké... Azt mondta a rózsás hölgy, hogy 3. évre lesznek szépek. A futórózsánknak 3. éve van, pazar volt. S a tearózsák is. Most már elvirágzott a futó, s meg is támadta a gomba. Az összeset, az este permeteztem őket. Ki tudja milyen sikerrel?  Ennyit a szépségről, ami múlandó, s addig kell élvznünk amíg tart. Csodáltuk is, abban nem volt hiba.




Ma reggel nézem a nyári orgonát, annak száradnak,  s kókadnak le a csúcshajtásai.???? Hogy a kert tele van mindenféle bogárral az biztos, s nem mind jó szándékú, most már pillangókkal is, jönnek a nyíló virágokra.

Némileg lesérültem, az uram esőelvezető "alulapot" tett az ajtóra, mezítláb nekimentem, némileg lehúzta a bőrt két ujjamról, amire nem húzhatok lábbelit. A legrosszabb helyen van, főleg az egyik. Bentre van tutyim, Anci barátnőm sok éves ajándéka, csak ebben kertbe nem mehetek. Micsoda értéke van most!

Ez a meleg engem szétsív, nem kell ahhoz udvarra mennem. Esténként  úgy érzem mintha egész nap arattam volna, pedig szinte nem csináltam kint semmit.

Ma nagy feladat vár, szét kell pakolni a csőszobát, tele van mollyal. Honnan jöhettek? Élelmen nincsenek, ott már rendet vágtam, egy darab sem volt. Nem szeretem munka.Erősen nem szeretem.

2019. június 13., csütörtök

Itt ülök "haptákban állva",

s meg is magyarázom a képzavart. A MOSÓGÉP mos, s folyamatosan leveri a biztosítékot, tehát folyamatosan kell visszakapcsolni, s közben semmit nem csinálhat az ember, már árammal.  Üdvözítő. Boldogító. Örömteli. S mikor jönnek a villanyosok? Ki tudja?

Hajnali három óta vagyok fent. Nem tudok visszaaludni. Tehát már öt óra után csiga
írtásba fogtam. Elképzelhetetlen növényekről szedtem le őket. Mire is jó a korai kelés?

S mutatok néhány csodát. Pontosítok, ezek az én csodáim. Ezért is, meg azért is.





 A nagy rejtély, amit egész tavasszal kerestem. Kiderült: szarkaláb.


 A jezsámen, akivel nagyon sokat kellett beszélgetnem, hogy "ember legyen belőle". Az lett, szépen beindult. Hogy mi érte? Ki tudja?

 A bebitorolt. Kedvencem.

A lenvirággal.

 

 Érdekes formájú liliom. Ők most indítanak.Már liliomék.

 
Az a kis jelentéktelen sárga a ligetszépe. Idekerült, kétségbeesésemben. Feltalálta magát. Nagy kedvenc, amúgy. Az árnyékliliomok is, virágzás előtt.




A nap kelt, nem tudom a fotó azt a bevilágítást visszaadja-e? Oly szép volt.