Oldalak

2019. március 9., szombat

Kora márciusi szomorú délután. Vagy mégsem?


 Kedvenc horgásztavunkhoz mentünk ki ma délután, hónapok óta először. Az idő búbánatos volt, napfény sehol. Mélységes,  várakozó csend. Csend, amiben a madarak hangversenye azért áthallatszott, s valami távoli dongás. Feltehetően harkályok dolgoztak valahol. A tó körüli hatalmas fűzfák kivágva, sok a sérült fa. Gondolom, remélem a hátsó részt meghagyják az élővilág olyan képviselőinek, akik a halott növények világában érzik jól magukat, ott táplálkoznak.


  
 

 A zengő madárhang gazdáját kerestem, s úgy véltem meg is találtam. A gépre áttett fotókon látom, becsapás volt, ez bizony nem madár.

  

 Ezt a fotót, bár nem éles mégis idetettem, a kacsa miatt. Micsoda gyönyörű vörös "viselete" van!


S elköszönésképpen: ennyi virág nyílik csoportokban, mindenhol a tó körül. Azért van amiket pl. meténg nem fotóztam.


2019. március 8., péntek

Szívemből való

https://sokszinuvidek.24.hu/viragzo-videkunk/2019/03/08/kuria-oriszentpeter-bodi-eszter/#

s érdemes megnézni a Facebook oldal fotóit is. Nagyon, nagyon bejön nekem.

2019. március 6., szerda

Leborulok a természet előtt


Zsebi a kerítése elé költözött tavaly, jól ledöngölte a földet. Ennek fellazítása elmaradt, a krókuszok megoldották. Először azt láttuk, hogy megemelkedett a föld, aztán a szürke fotó szerint ki is bújtak a felemelt föld alól az új növények. Elgondolkodtam, egy kicsi gyenge növénynek a kemény föld megemelése mekkora erőkifejtést igényelhetett? Megoldotta. Mára már bimbóba borultak a krókuszok ott, ha nem nyílnak éppen?

Még szombaton jártunk Soholláron, kétféle hóvirág, s nyílnak kedvenceim a tüdőfüvek is. Csak úgy lilultak foltjaik a zöldben.





S pár napos kerti körkép:






 
 S századszor is, de nagyon szeretem őket, s a melegtől, napfénytől felemelkedtek, s tobzódni kezdtek a hunyorok. Szinte új bokrok nőttek, hihetetlen a természet mit produkál!Pár meleg nap alatt.




 S ami kint, az bent is, szoba alkony fényben.


 Csütörtökön megjött rendelésem is, semmi gond nem volt vele, tegnap az utolsókat is elültettem-Most már csak nagyra kell nőniük.

Amúgy a tegnapi, piaci virágkalandom. Listával járok, s eltértem a listáról. Megszívtam. Csinos  szellőrózsát vettem, de az árus sokat nem tudott róla mondani ezért hazafelé beléptem az anyakertészetébe. Ott megtudtam, hogy terülő, tehát takarhatom a talajt vele. Olyan csodaszép az egész növény, beleszerettem. Itthon azért mégiscsak utána néztem. A CityGreene oldalán volt ismertető, írtam nekik rákérdeztem a virágja húzódik be nyílás után vagy az egész növény? Mert akkor bizony nem terül nekem, tehát nem takar egész időszakban, amit szerettem volna elérni. Világ csodája (s köszönet érte itt is) rögtön válaszoltak, s behúzódik az egész növény, tehát csak virágzás alatt növekedik. B...s, így jártam. Úgyhogy addig élvezhetem a szépségét.

 Tanulságok:
Ne térj le a listádról.

Ha letérsz, nézz alaposan utána mit is vásároltál, ha ismeretlen a növény.

Ha csalódtál, mert többre számítottál sose bánd, élvezd addig a szépségét amíg erre módod van. Így is megéri!



2019. március 5., kedd

Piros az ég alja, s

elindult a fantáziám: Tűzmadár
 
 
 Átsejlés

 Ég az erdő


Vulkánkitörés

A kedvencem a legelső, volt egy orosz kiadású mesekönyv a Tűzmadár címmel, s azon volt egy címadó madár. Nekem rögtön az jutott róla eszembe.

2019. március 4., hétfő

Folytatás kerteléssel, széllel


A mai nap a meleg csodájával fogadott. Meg is lepődtem, volt még 7 db. növényem, napok óta húztam, halasztottam az ültetést, mert füvet kellett feltörni, felásni. Jól tudtam, éreztem, ki is ütött amikor elkészültem, rá is nyomta a bélyegét a mai napomra. S gondolom a szél, ami du. majd kifújt a kertből, amikor mentem a szerszámokat elpakolni, s a délutáni olvasás is ájult alvásba ment át. Pedig két naponta kertelek, s tornázom is folyamatosan. Azért kilókkal könnyebben , bár a nőies formám odalett, de én mégis sokkal jobban érzem magam soványabban. Sokkal jobban.

S még pár fotó tegnapról adják vissza a tegnapi erdei boldogság hangulatát. Az egyik erdőrész vízmosta, traktor vagy teherautó kijárta útja. Nagy kitermelések, újra ültetések folynak, ha feltenném a kezdeti fotókat látható lenne mennyi erdőrész tűnt el az út két oldalán, s mennyi van ismét kijelölve vágásra. Sír a lelkem, de öregek a fák, látni ahogy a szelek megtépázzák, kitépik, letörik őket. Menniük kell, csak a látvány, a látvány. Ez szívfájdító, akárhogy is.

 Szőlőpincék a másik dombtetején.


 

  S íme az erdő: tele tavalyi gesztenyével, nézzétek még a "gyerekei" is bennük vannak, s közben bújnak elő köztük a kankalinok. Ez egy vaddisznók járta terület, Zsebi nem is volt vele kibékülve. Nagyon érezte a friss szagukat, állandóan húzott kifele.



  

 
 
 


 
 

2019. március 3., vasárnap

Erdőt jártunk,

fél délután, dombnak fel, völgynek le, csodás idő volt, madárcsicsergés, napfény, viszont virág , szártalan kankalin csak az utolsó erdőben. Most alig tudom már tartani magam, lépek is, csak pár fotót azért mutatnék.


 






 Öngyilkos méhek, avagy csak inni akartak.


 Erdei ívóhely, akkora a szárazság.



 Itt már a szőlőhegyek is kezdődtek.




Dödörgések

Megjelent két személy nevével jelezhető magazin, ami vidéki házak, kúriák, parasztházak építésével/lakberendezésével foglalkozik, főleg. Vannak néha kastélyok, borászatok, ők időnként az említett két személy munkássága ürügyén, reklámjaként. Néha nem tudom eldönteni e két személy szponzorálja a velük foglalkozó írásokat vagy őket tartják példaképnek, követhetőnek, követendőnek? Egyikükkel gondom se lenne, bár tudom személye megosztó, de a másikukkal igen. A múltkori lapszámban volt egy ház a termékeivel az én szememben már a giccs határát súrolta. No, itt nem értettem az értékteremtést!? Persze, ez ízlés dolga, lehet, nekem nem tetszik, de mások számára maga a csoda.

E mostani lapszám bemutatott házai többnyire tetszenek, más lapszámokban néha annyira, de annyira távol állnak tőlem... Van felújított parasztház, egy festőművész házaspáré, no az szívemnek nagyon kedves, az egész  szám legkedvesebbje. Igényesen, ízléssel, de leginkább lélekkel alakították, építették újjá, rendezték be. Minden fotón ez érződik. S ahogy nyilatkoznak!

A másik kedvencem nem is parasztház, új építésű faház. Ez nyerte el másodikként a tetszésemet. A berendezésben nem minden, de ez megint ízlés dolga. Mert láthatunk blogokon is magazin hangulatú, zsúfolt, túlzsúfolt lakásokat,  házakat, kerteket, s vannak amik inkább melegségükkel, lélekteliségükkel, nem annyira kicsináltságukkal fogják meg az embert. Valószínű ezek is átgondoltak, megkomponáltak, csak annyira  nem zavaró, nem sterilek, nem érződik ez rajtuk. Ahogy Templom Kata kertjéről írta egy kommentelője, ha az ember mögé néz  a látványnak, van növényismerete, elgondolkodik, akkor tudja már micsoda hatalmas munka, mekkora szellemi teljesítmény is van a látvány mögött.

S szokás szerint nem élesítettem a bejegyzést, erre ma találtam aSokszínű Vidéken a következőt:

 https://sokszinuvidek.24.hu/kertunk-portank/2019/03/03/valyoghaz-gaspar-janos-egeszseg-valyogfal-mester/

Tudom, a vályogházak, parasztházak az én szívügyeim, de érdemes megnézni a mester korábbi munkáit is. Én csak csodálni tudom.

Ma ismét megnéztem egy filmet: A szabadság útjai

Letaglózott, levegőt nem kaptam utána.  Mondjuk parádés a szereposztás is. Van a városban egy pszichofilmklub, "problémás" filmeket vetítenek, ez is köztük volt. Aztán egy pszichiáterrel beszélgetnek róluk. Kérték, hogy finomabb filmeket hozzon, no de ezekről lehet van mit beszélgetni volt a válasz. Igaza volt.