Oldalak

2018. október 6., szombat

Szarvasfarm kenguruval?


Nem csalás, az állatsimogatóhoz csalogat. Néhány idegen földrészről származó állattal is találkozhatunk rajtuk kívül.


Bőszénfán, a Szarvasfarmon jártunk. Ami egyetemi oktató-bemutató szerepe mellett a nagyközönség számára is sok látnivalót tartogat. S mint láttuk nem csak hazai állatokból.

Játszótér a kifutó mögött, ha a simogatásban, nézelődésben nem fáradtak volna el a gyerekek.

 

 S íme a  (névadó) szarvasok:





 

Emuék vagy násztáncra vagy párviadalra készülődtek.



 A régi műhelyek átalakításával
 



 
 
készült épület (a Kaposvári Egyetem EC Vadgazdálkodási Tájközpontja), ami irodáknak, étteremnek, kiállításnak is otthont ad. Az éttermet tapasztalatból ajánlom vadhúsos  választékával, s nagyon kedvesek!

 

 

 
 

  Emlékszoba (innen is, s mindenhonnan állatokra látni):



 

Vadkacsás, madaras:


 A hajdani magtár helyén agancskiállítás várja a kíváncsi látogatókat, s mindenhol, minden területen állatok kinek-kinek mi a lakóhelye, sokakat nem is mutattam itt be:

 

Őszi napon, ráadásul hideg őszi napon jártunk itt kora délelőtt. Mi voltunk az egyetlen látogatók. Korán sem ilyen csendes itt az élet, sokan jönnek, s változatosak a programok, s nem utolsó sorban az állatsimogatások! Ajánlom a látogatást, nem bánjátok meg.

2018. október 5., péntek

Vigaszfotók, hogy

 érdemes élni, kertészkedni. Ma olyan bitangul voltam, mint régen nem. Hennás hajfestés 5 órás "munka", odaadás ebből 3 órát fent volt a henna. S beszárítás a végén. Aztán már bevettem a fájdalomcsillapítót, hogy létezni tudjak. Viszont a hajam annyira lenőtt lépnem kellett, s ez a festés az én feladatom. Fodrász felkenést vállalja, aztán jövök haza, s megmosva vissza a beszárításra, két hetes átfutási idővel. Szóval csináltam magam. Ha már nagyon ég a ház egyek, de az sem fáklyás menet ennyi macerával. S megkérdeztetitek miért vállalom? Csak. Ennyi. Ha jól vagyok szeretem főzni, kikeverni a festéket, még felkenni is. Ha jól vagyok...



 





A nyári orgonák, asterek tele vannak lepkékkel, méhekkel. Ma úgy ráfeledkeztem, hiszen már október van!


2018. október 3., szerda

Kimaradt egy hét,

már itthon, s mintha több lett volna ennél. Dolgok, kerti munkálatok az ember nyakába szakadnak. Ma délelőtt  szobaátrendezés volt, kipakolásokkal, polccserékkel. Közben porszívózás, lemosás, mellékesen némi főzés. Kidőltem dél körülre.

Megint gond van az áthajló ágakkal, a fűzfa évek óta félhalott, állandó tápoldatozással lettek levelei, de volt árnyékunk, mert a diófa ágait tavaly ugyebár lenyesték, meglehetősen durván. Most a fűzfa ágai hajlanak át, szórják a leveleket. (Évek óta vártam mikor szólnak.) Ja, meg a diófa ágai is megint áthajolnak. Lényeg a lényeg, fotóztam a fűzfát, kerestem veszélyes fákat kivágót, elküldtem neki van-e értelme harcolni a fáért?Szerinte már annyira elpusztul, korhadt lehet, nem érdemes tartani. Ennyi. Nyáron alatta üldögéltünk, olvastunk, még e pár ág is adott árnyékot. Kellene helyette új fa, de ha alá van törmelékezve van-e értelme? Meg kell keresni a régi tulajdonost. Új fák, favágó, pénz, pénz, pénz.


Nem értem, annyira, de annyira fáradtnak érzem magam, vagy az időjárás visel meg?

2018. október 2., kedd

Petesmalmi Vidrapark

 Megérkeztünk, jegyet vettünk, 2 x2 ember, majd jött egy család. Kaptunk látcsöveket, megmondta a hölgy merre menjünk, s mehettünk. Kicsit többet vártam.

 







 S mivel ebédidő volt, s várakoztunk


 előbb megetette a vidrákat a jegyadó hölgy, aki a gondozójuk.


 Etetésre vár Bendegúz, Luca későn kapcsolt, s némileg hoppon is maradt.




 Ahol a két vidra Luca és Bendegúz él, ők a bemutatós állatok, az etetésüket kísérhettük figyelemmel. Lehet, hogy ősz volt, különös madárvilágot nem sikerült látnunk. A környezet,  tavak világa  a fotókon. Számomra varázslatos volt. Egy kirándulást mindenképp megér, s aki a vidrákról többet akar tudni olvassa Fekete István vagy Gera Pál könyveit.