Megérkeztünk, jegyet vettünk, 2 x2 ember, majd jött egy család. Kaptunk látcsöveket, megmondta a hölgy merre menjünk, s mehettünk. Kicsit többet vártam.
S mivel ebédidő volt, s várakoztunk
előbb megetette a vidrákat a jegyadó hölgy, aki a gondozójuk.
Etetésre vár Bendegúz, Luca későn kapcsolt, s némileg hoppon is maradt.
Ahol a két vidra Luca és Bendegúz él, ők a bemutatós állatok, az etetésüket kísérhettük figyelemmel. Lehet, hogy ősz volt, különös madárvilágot nem sikerült látnunk.
A környezet, tavak világa a fotókon. Számomra varázslatos volt. Egy kirándulást mindenképp megér, s aki a vidrákról többet akar tudni olvassa Fekete István vagy Gera Pál könyveit.
