Oldalak

2018. szeptember 15., szombat

Búfelejtő kirándulás

Kaptam délelőtt egy emailt, hogy eltávozott közülünk xy évfolyamtársunk, mit tudok róla? Semmit nem tudtam pedig  baráti volt a kapcsolat, ha nem is egymás nyakán ülő. Viszont mindig ott folytattuk, ahol abbahagytuk, családostól. S a városban négyen éltünk az évfolyamból, egymást ide hívtuk dolgozni. Temettük az első halottunkat, aki a férjem volt hárman, aztán a másik fiút, aki 56 évesen ment el, már csak ketten. Felmerült az emberben: ki lesz a következő. Most kiderült. Nem lett vidám délutánom. Én nem sírós fajta vagyok, sajnos, bennem belül dolgoznak dolgok. El is vitettem magunkat Tátika várába kirándulni, a kimozdulás (s nekem ilyenkor) a (ki)járás miatt.

Járni azt lehetett, vagy 2000 métert felfelé, enyhe emelkedéssel 413 m magasra. (Szidtam a miaszténiás fajtámat, féltem, mi lesz, ha túlhajtom magam? Hogy kerülök le? Mi mindig bennem ez a félelem?) Felértünk, felhőben volt minden, pihentünk, aztán fordultunk visszafelé, jó 40 perces az út. S már hat óra felé járt. Meg volt fenn egy kutya, akivel Zsebi nem fért össze....

A lényeg viszont, hogy gyönyörű erdőben -aminek ősbükkös egy része, amely a 200-210 éves gyertyánnal, magas kőrissel, kocsányos tölggyel természetvédelmi területet alkot - - mentünk felfelé.

 Az összeboruló lombok közt a nyíladék mintha repülő madarat formázna.



 Eső errefelé is esett. Lehet, hogy az éjjel?


 
 Gombák a bolondabbak közül, legalább jól mutatnak.


Gyönyörű gyökér, egy kert dísze lehetne. Mozdíthatatlanul nehéz volt.

Itt már azt mondtam: soha nem érünk fel, a félsz csak úgy dolgozott bennem.

S akkor megláttuk:







A kilátás amiért érdemes volt feljönni. (Egyébként meglepően sokan voltunk fent késő délután, egy diákcsoporttal még váltottuk is egymást a hegyen, többek közt.)

 Badacsony

 A Balatonból egy kis ízelítő látvány
 A sztupa Zalaszántón

A sümegi vár, s a közeli Rezi várát sehogy sem tudtam fotózni annyira párában volt
Lefelé virágokat láttunk az út mellett (már aminek a fotója használható lett):








 S íme a bizonyíték: ez már az ősz!


S a parkoló melletti pihenőhely, vízzel, Zsebi örömére, aki bizony jól elfáradt, s megszomjazott. 

Azért, ha meg nem is vigasztalt, de a gondolataimat segített elterelni a kirándulás. Jó kis mászós volt, de megúsztam. Így jár aki nem bízik magában.

Kedves blogolvasók, vannak blogolvasók, eltűntek a hozzászólók.

Nő és férfi(agy)

Ezt most ki kell írni magamból. Már nem értettem sokszor, ha egy benzinkúthoz, bevásárlóközponthoz érünk miért nem nem az egyenes úton parkolunk le, mért kell az épületet körbekerülni a parkoláshoz?

Tegnap ment a Férfi lottót feladni, s mert mellette van egy bolt, s akciósak voltak dolgok, többet felírtam, s megkértem vegye meg. Volt amit meg is mutattam a  szórólapon.

Hazaér, s meséli mondták neki a lányok a boltban, miért nem tegnap vette meg a kávét, akkor olcsóbb volt? Most olcsóbb, mutatom a szóróanyagot. Kiderült, a másik, a távolabbi boltba ment vásárolni.

Tiramisuhoz készülődtem, a receptem szerint használok hozzá natur tömlős sajtot. Külön elmondom, natur sajt  süteményhez!!! Meghozta, meg sem néztem, hiszen külön elmondtam. Már levágom a végét, tenném a többi hozzávalóhoz, de miért piros a natur tömlős sajt? Mert magyaros!

Én tudok robbanni, nagyon tudok robbanni, akkor verbálisan jelzem. Hát most felrobbantam, hangos is voltam, állítólag az utca közepén is hallották. Ez már így kicsit sok volt. (Tudom, nézőpont kérdése, lehet hülyeségeken jókat kacagni. Nekem ez most (már) valahogy nem jött össze.

2018. szeptember 14., péntek

Nem csalás, nem ámítás,


virágzik a meggy. Aztán lassan szöveggel is jövök. Ma arra nem maradt energiám, hogy az epret hadrendbe vágjam. Fél hét óta voltunk úton, orvosnál, vásárolni, ügyintézni.
Fiam is elrepült, s remélem már odaért. Ill.most kell megérkeznie Bristolba, aztán megy tovább. Egészsége rendben, s a lényeg ez. Maradjon is így.

Akkor holnap!

2018. szeptember 11., kedd

Napkelte hajnali párával


 

 




 









Mászkálós napok vannak mögöttünk. Közben még  a kutya pótoltatása is elmaradt. Mivel két mobiltelefonom volt, s okafogyottá vált, az egyiket megszüntettük. Viszont a SIM kártyával elmentek a számok, egyes szolgáltatás arra volt telepítve, mint ma kiderült. Ez holnap újabb utánajárást jelent. Hócipő... S az elveszett számokat közben vadászom össze. (Ha az ember nem vezet írásos regisztert róluk.)

Tegnap egy régi ismerős parasztházát sikerült megnéznünk két hónap után. Vályog, szépen karbantartva,  főző- vagy sütőkályhával, s gyönyörű cserépgyűjteménnyel. S mint kiderült vályogház karbantartás ügyben is tanultunk. S a faluban régi kolléganő is lakik, akkor már oda is betértünk, vele szemben másik régi ismerős. Jó kis nap volt.

Kaptam egy okos telefont, amivel egy hívás egy tárcsázást jelent. A régi monitorát a hajam, ahogy tartottam telefonlás közben ki-kikapcsolta. Sokszor egy-egy beszélgetés közben háromszor is újra kellett hínom az illetőt. Viszont a telefon túl okos, nekem. Tanulnom kell. S kaptam egy gyönyörű naplót, ötéves, majd, ha időm engedi lefotózom. Így legalább öt év kertészeti munkálatai, változásai egy-egy oldalon lesznek áttekinthetőek.

Így telnek napjaink. Így teltek, mert a vénasszonyok nyara csodálatos, tevékenytető időjárást hozott. Eddig. mától melegszik, s már érzem, hogy nem lesz előnyömre.

Ha valaki még nem hallgatta volna!


2018. szeptember 10., hétfő

Hát nem gyönyörű?





 Szeretem ezt a kutyafajtát, bár magyar változatai egy letűnt világot idéznek számomra. (Vagy évtizedekig háttérbe szorított kutyafajta volt?) Mostanában fel-feltűnnek mindenfelé.

Ő kedves volt, szerethető, simogatható, a nagysága ellenére.

Ez egy nagy találkozás volt velük:
 https://lmaim-hzunk.blogspot.com/2016/08/az-uram-lement-boltba-tejfolert-s.html

2018. szeptember 9., vasárnap

Olvasom, ajánlom


Kalandos az írónő élete: szülei a hetvenes évek elején kivándoroltak a csecsemőkorú gyermekükkel Svédországba, a  nagyszülők itt maradtak. Aztán egyszer csak kinyíltak a határok, már nem csak levelezni, magnókazettán keresztül lehetett kapcsolatot tartani. S teltek az évek. Mindezt hogy élte meg a külföldön felnőtt, regényét sem magyar nyelven megíró, de mégiscsak magyar gyökerekkel rendelkező írónő?  S az állandó helyszín: a lakás. Még  a közepén járok, de nem tudom letenni.

A könyvről: https://www.magyarkurir.hu/hirek/-sunt-lacrimae-rerum-nora-szentivanyi-lakas

Részlet: https://24.hu/kultura/2018/09/09/ez-az-oka-annak-hogy-az-ember-kenyszeresen-elzarja-a-csapot/