Forrás: Pinterest
2017. október 23., hétfő
" ... s csak madárszárny rebbenése
marad bennem a szépségnek, rózsaszín, vajszín, világoskék villogás az erős napfényben a dómon, s benn a sötét, a majdnem abszolut sötétség, és a találkozás a művel... a tökéletes szépség burkolatában a tökéletes szomorúság megfogalmazása az aggastyán Michelangelo befejezetlen Pietája.
Egy galamb szabadult be valamelyik kitárt ajtón át, most ott csapong, iszonyú magasban a fejem felett, lebeg, neki-nekiveri csepp fejét a lunettáknak. Nincs számára kifelé út, sosem találja meg. A levegő súlyos a szépségtől, ám az ártatlan suhanás, a naiv lebegés itt fog meghalni, nekiütődve valaminek, kábultan, éhen veszve, a menekülés pánikjában, sose szabadul. T. csak néz rám, potyog a könnyem.. Nem a madár. Nem csak a madár. Ez ez egész. Olyan borzasztó, hogy meg kell halnunk valamennyiünknek, Michelangelonak, madárnak, nekem, neki, a labdázóknak odakint."
Szabó Madát idéztem a korábban említett könyvből.
Egy galamb szabadult be valamelyik kitárt ajtón át, most ott csapong, iszonyú magasban a fejem felett, lebeg, neki-nekiveri csepp fejét a lunettáknak. Nincs számára kifelé út, sosem találja meg. A levegő súlyos a szépségtől, ám az ártatlan suhanás, a naiv lebegés itt fog meghalni, nekiütődve valaminek, kábultan, éhen veszve, a menekülés pánikjában, sose szabadul. T. csak néz rám, potyog a könnyem.. Nem a madár. Nem csak a madár. Ez ez egész. Olyan borzasztó, hogy meg kell halnunk valamennyiünknek, Michelangelonak, madárnak, nekem, neki, a labdázóknak odakint."
Szabó Madát idéztem a korábban említett könyvből.
2017. október 21., szombat
Idősebb olvasóimnak
http://csalad.hu/2017/09/29/monspart-sarolta-60-eves-kor-utan-csak-kistanyer-legyen-otthon
Monspart Saroltával készült a riport. Elgondolkodtató. Mennyit is ehetünk életkorunk előrehaladtával? Tudjuk-e tartani ezt a szabályt? A mozgásra kapacitálása elfogadhatóbb. Már a gyaloglásra buzdítása. Erre jó a kutya, nálunk is. Mindig mondom, ha a faluban sétáltatva rákérdeznek: evvel a sétával mindketten hasznot húzunk. Ő imád mászkálni, szaglászni, én pedig járok vele, pontosabban rohanok utána (néha vánszorgok), mert elég tempósan megy. Csak az a baj, ha kertben dolgozom, akkor már nem futja sétára az erőmből. A sütit pedig szeretem, maradjon az almakompót? Ehhez nagy elhatározás kellene. Igen nagy.
Ezeket a Pinteresten találtam, oly találóak. Amúgy a népeim félévesek.
Innen indultunk:
Monspart Saroltával készült a riport. Elgondolkodtató. Mennyit is ehetünk életkorunk előrehaladtával? Tudjuk-e tartani ezt a szabályt? A mozgásra kapacitálása elfogadhatóbb. Már a gyaloglásra buzdítása. Erre jó a kutya, nálunk is. Mindig mondom, ha a faluban sétáltatva rákérdeznek: evvel a sétával mindketten hasznot húzunk. Ő imád mászkálni, szaglászni, én pedig járok vele, pontosabban rohanok utána (néha vánszorgok), mert elég tempósan megy. Csak az a baj, ha kertben dolgozom, akkor már nem futja sétára az erőmből. A sütit pedig szeretem, maradjon az almakompót? Ehhez nagy elhatározás kellene. Igen nagy.
Ezeket a Pinteresten találtam, oly találóak. Amúgy a népeim félévesek.
Innen indultunk:
2017. október 19., csütörtök
2243
Remélem a Péntekek elkapnak valamit a Csütörtökök varázsából. Preya Parmar
A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.
Szabó Magda
S minek bevésni azt, ami feledhetetlen?
Szabó Magda
Ráadás szöveg nélkül, mert sok címet adhatnék:
Ezeket a fotókat nagyon szeretem, a gondolatok megfogtak. A Szabó Magda könyv szenzációs. 55 éve jegyezte le, mintha ma írta volna. Vagy a tapasztalásai, megfigyelései emberiek? Elgondolkodtam Háy János könyvét kellene ismét elolvasni, s összehasonlítani.
Másként látják, tapasztalják a népeket. Más a kor? Mások a körülmények, ahogy ott jártak? Vagy csak a szemük másként néz és lát? Valószínű az utóbbi.
A világ olyan gyönyörű, hogy egyre nagyobb felelősség embernek lenni.
Szabó Magda
S minek bevésni azt, ami feledhetetlen?
Szabó Magda
Ráadás szöveg nélkül, mert sok címet adhatnék:
Ezeket a fotókat nagyon szeretem, a gondolatok megfogtak. A Szabó Magda könyv szenzációs. 55 éve jegyezte le, mintha ma írta volna. Vagy a tapasztalásai, megfigyelései emberiek? Elgondolkodtam Háy János könyvét kellene ismét elolvasni, s összehasonlítani.
Másként látják, tapasztalják a népeket. Más a kor? Mások a körülmények, ahogy ott jártak? Vagy csak a szemük másként néz és lát? Valószínű az utóbbi.
2017. október 18., szerda
Mostanában a reggelek
ilyen tejfehér köddel köszöntenek. Az országúti fotókat már mutattam, de ma még a ház elé, kertbe is bejött a köd.
Valamelyik szomszéd kert,
s a beérő, kibomló kecskerágó. Ennyire sűrű termést régen láttam. Ha nőhöz hasonlítanám, ő az ifjú asszony, aki lakodalmán felveszi a menyecskeruhát.
...és a vadszőlő színeváltozása
2017. október 17., kedd
Az én váram
Ismerős a bejegyzés címe? Valamikor egy tv műsor címe volt, amit Osskó Judit jegyzett. Pár hete a Nők Lapjában riportot is olvashattunk vele. Szerettem ezt a műsort, havonta jelentkezett tán, otthonokat mutatott be. Számomra mindig ünnep volt a megtekintése, felkészítettem, a lelkem rá, szabaddá tettem magam. S betege voltam, ha nem láthattam.
Miért fogta ennyire az embert? A műsorvezető személyisége miatt. Az otthonok miatt, amiket bemutattak. Nem lakásokat írtam, mert mindenféle volt köztük, "nagy" embereké is, megismerhettünk új stílusban épített házakat, egy kis kitekintést is adott. S nem utolsó sorban nem volt akkor még több ilyen műsor. A társműsor, Az unokáink is látni fogják, pedig már építészeti újdonságokat mutatott be. Orientálta azt, akinek erre szeme, lehetősége volt. Esetleg.
(A riport hosszú, közel kétórás, mégis ha megnéznétek nagyon sokat ad: gondolkodásban, hozzáállásban, emberségben, s nem utolsó sorban szakmaiságban egy életműről. Az én kedvenc műsorom ennek csak egy szelet volt. A végén látható a férj által épített nyaraló, a mi egy parasztházból lett kialakítva. Ez nekem is meglepetés volt.) Nagyon kellenek az ilyen beszélgetések, nagyon!
Aztán kinyílt a világ, új csatornák jöttek, új hazai és külföldi műsorokkal, kár, hogy ezek lekerültek az adások közül, mint sok más érték a rádióból, televízióból. (Most, hogy keresgettem utána, az M3 csatorna ismétli, (sajnos ez esetben) nincs tv-nk.)
S még ennek ürügyén hadd írjak az én nagy lakáskultúrás újság szeretetemről. Régen volt a Lakáskultúra és az Otthon, később bővült a paletta. A könyvtár ezeket vásárolta, ha utaztam az utazásaimat színesítettem pl. a SzépLAk példányaival. Ezek nekem felüdülést, simogatást, örömöt adtak, adnak máig is. Ha szomorú vagyok, lehangolt és bánatos, ha fáradt, ha örülni szeretnék, máig megveszem ezeket. (Bár az igaz, előtte átlapozom, s ha olyan lakásokat mutatnak, amik megfognak, csak akkor. Ha nincs ilyen, nem vásárolom meg.) okan írják, hogy a neten sok minden hozzáférhető, sok alakbeblog. Kétségtelen. Én is tájékozódom ezeken, de nincs annál örömtelibb, ha bekuckózok, s kezembe veszek egy ilyen lapot, s elmerülök benne. Eltekintek a dizájnolástól, mert van amiben túlteng, túl mesterséges, túl élettelen a bemutatott lakás, ház, egy kicsit anyagilag is elérhetetlen, stb. Mégis kapok ötleteket, szépségeket, simogatást tőlük. Nekem akkor is kellenek a kézzel fogható, lapozható újságok.
Miért fogta ennyire az embert? A műsorvezető személyisége miatt. Az otthonok miatt, amiket bemutattak. Nem lakásokat írtam, mert mindenféle volt köztük, "nagy" embereké is, megismerhettünk új stílusban épített házakat, egy kis kitekintést is adott. S nem utolsó sorban nem volt akkor még több ilyen műsor. A társműsor, Az unokáink is látni fogják, pedig már építészeti újdonságokat mutatott be. Orientálta azt, akinek erre szeme, lehetősége volt. Esetleg.
Aztán kinyílt a világ, új csatornák jöttek, új hazai és külföldi műsorokkal, kár, hogy ezek lekerültek az adások közül, mint sok más érték a rádióból, televízióból. (Most, hogy keresgettem utána, az M3 csatorna ismétli, (sajnos ez esetben) nincs tv-nk.)
S még ennek ürügyén hadd írjak az én nagy lakáskultúrás újság szeretetemről. Régen volt a Lakáskultúra és az Otthon, később bővült a paletta. A könyvtár ezeket vásárolta, ha utaztam az utazásaimat színesítettem pl. a SzépLAk példányaival. Ezek nekem felüdülést, simogatást, örömöt adtak, adnak máig is. Ha szomorú vagyok, lehangolt és bánatos, ha fáradt, ha örülni szeretnék, máig megveszem ezeket. (Bár az igaz, előtte átlapozom, s ha olyan lakásokat mutatnak, amik megfognak, csak akkor. Ha nincs ilyen, nem vásárolom meg.) okan írják, hogy a neten sok minden hozzáférhető, sok alakbeblog. Kétségtelen. Én is tájékozódom ezeken, de nincs annál örömtelibb, ha bekuckózok, s kezembe veszek egy ilyen lapot, s elmerülök benne. Eltekintek a dizájnolástól, mert van amiben túlteng, túl mesterséges, túl élettelen a bemutatott lakás, ház, egy kicsit anyagilag is elérhetetlen, stb. Mégis kapok ötleteket, szépségeket, simogatást tőlük. Nekem akkor is kellenek a kézzel fogható, lapozható újságok.
2017. október 16., hétfő
Ez is, az is
Múlt hét, hivatal. Megbízást teljesítettem, mondom az ügyintézőnek amit gondoltam. Egyszer csak ott áll a hátam mögött a férjem. Megzavart. Mert kényes ügy volt, ki tudja mit szól be és szól el. A megbízás mondata nem hangzott el, s főleg gépre nem vitték a nyomtatvány adatait, mert azt hittem ezen már túlvannak. Hát nem, kérnem kellett volna, a másik része teljesült, kaptam csekkeket.
Telefon -már otthon azzal, -aki megkért beszélünk. Mikor kiderül, hogy mit nem intéztem el, egyértelmű volt, vissza kell mennem. Ma megtettem. Másik előadó, mesélem neki a helyzetet: jött a férjem , s megzavart. Rámnéz. Milyen jó magának, hogy a férje még zavarba tudja hozni! Jót nevettünk, meg a feladat is elintéződött. Elköszönök, s még egyszer elhangzik a poén a férjről, aki zavarba hoz.
Három szomszéd, három kutya, s hogy lehullott a szőlőlevél a harmadik is belát hozzánk. Szomszédasszonyom hallja a nagy ugatást. Ez megszokott, de miért tutul a harmadik kutya? Nem voltunk itthon, átjött, megnézte. A kút mögötti bokor alatt kiterülve feküdt az Öregasszony, feje beszorulva a negyvendekás nedves macskaeledel dobozába. (No komment, mert nem kap enni, ugyebár, s azt sem értem, hogy maradt kint a doboz. Ill. hogy került ki? Mindegy is.) Alig tudta leszedni a fejéről, már fuldoklott. Ennyit a macskákról, a falánkságukról és a szemfüles kutyákról.
Olvasok egy útirajz kötetet Szabó Magdától.
A Jaffa Kiadó újra adja ki az életmű köteteit.1959-ben járt Göteborgban, majd a többi országban a későbbi években. Az ember azt hinné ez az utazás (és a többi is) már lejárt lemez. Hát nem. Szellemesen adja elő élményeit, minden mondatán átsüt az érzékenysége és műveltsége. Bár a világ nagyot változott azóta mégis élmény vele utazni, izgulni, rácsodálkozni. Milyen is volt a nagyvilág egy elzárt országban élő ÍRÓ szemével?
Telefon -már otthon azzal, -aki megkért beszélünk. Mikor kiderül, hogy mit nem intéztem el, egyértelmű volt, vissza kell mennem. Ma megtettem. Másik előadó, mesélem neki a helyzetet: jött a férjem , s megzavart. Rámnéz. Milyen jó magának, hogy a férje még zavarba tudja hozni! Jót nevettünk, meg a feladat is elintéződött. Elköszönök, s még egyszer elhangzik a poén a férjről, aki zavarba hoz.
Három szomszéd, három kutya, s hogy lehullott a szőlőlevél a harmadik is belát hozzánk. Szomszédasszonyom hallja a nagy ugatást. Ez megszokott, de miért tutul a harmadik kutya? Nem voltunk itthon, átjött, megnézte. A kút mögötti bokor alatt kiterülve feküdt az Öregasszony, feje beszorulva a negyvendekás nedves macskaeledel dobozába. (No komment, mert nem kap enni, ugyebár, s azt sem értem, hogy maradt kint a doboz. Ill. hogy került ki? Mindegy is.) Alig tudta leszedni a fejéről, már fuldoklott. Ennyit a macskákról, a falánkságukról és a szemfüles kutyákról.
Olvasok egy útirajz kötetet Szabó Magdától.
A Jaffa Kiadó újra adja ki az életmű köteteit.1959-ben járt Göteborgban, majd a többi országban a későbbi években. Az ember azt hinné ez az utazás (és a többi is) már lejárt lemez. Hát nem. Szellemesen adja elő élményeit, minden mondatán átsüt az érzékenysége és műveltsége. Bár a világ nagyot változott azóta mégis élmény vele utazni, izgulni, rácsodálkozni. Milyen is volt a nagyvilág egy elzárt országban élő ÍRÓ szemével?
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)