Miért fogta ennyire az embert? A műsorvezető személyisége miatt. Az otthonok miatt, amiket bemutattak. Nem lakásokat írtam, mert mindenféle volt köztük, "nagy" embereké is, megismerhettünk új stílusban épített házakat, egy kis kitekintést is adott. S nem utolsó sorban nem volt akkor még több ilyen műsor. A társműsor, Az unokáink is látni fogják, pedig már építészeti újdonságokat mutatott be. Orientálta azt, akinek erre szeme, lehetősége volt. Esetleg.
Aztán kinyílt a világ, új csatornák jöttek, új hazai és külföldi műsorokkal, kár, hogy ezek lekerültek az adások közül, mint sok más érték a rádióból, televízióból. (Most, hogy keresgettem utána, az M3 csatorna ismétli, (sajnos ez esetben) nincs tv-nk.)
S még ennek ürügyén hadd írjak az én nagy lakáskultúrás újság szeretetemről. Régen volt a Lakáskultúra és az Otthon, később bővült a paletta. A könyvtár ezeket vásárolta, ha utaztam az utazásaimat színesítettem pl. a SzépLAk példányaival. Ezek nekem felüdülést, simogatást, örömöt adtak, adnak máig is. Ha szomorú vagyok, lehangolt és bánatos, ha fáradt, ha örülni szeretnék, máig megveszem ezeket. (Bár az igaz, előtte átlapozom, s ha olyan lakásokat mutatnak, amik megfognak, csak akkor. Ha nincs ilyen, nem vásárolom meg.) okan írják, hogy a neten sok minden hozzáférhető, sok alakbeblog. Kétségtelen. Én is tájékozódom ezeken, de nincs annál örömtelibb, ha bekuckózok, s kezembe veszek egy ilyen lapot, s elmerülök benne. Eltekintek a dizájnolástól, mert van amiben túlteng, túl mesterséges, túl élettelen a bemutatott lakás, ház, egy kicsit anyagilag is elérhetetlen, stb. Mégis kapok ötleteket, szépségeket, simogatást tőlük. Nekem akkor is kellenek a kézzel fogható, lapozható újságok.
