Oldalak

2017. október 16., hétfő

Ez is, az is

Múlt hét, hivatal. Megbízást teljesítettem, mondom az ügyintézőnek amit gondoltam. Egyszer csak ott áll a hátam mögött a férjem. Megzavart. Mert kényes ügy volt, ki tudja mit szól be és szól el.  A megbízás mondata nem hangzott el, s főleg gépre nem vitték a nyomtatvány adatait, mert azt hittem ezen már túlvannak. Hát nem, kérnem kellett volna, a másik része teljesült, kaptam csekkeket.

Telefon -már otthon azzal, -aki megkért beszélünk. Mikor kiderül, hogy mit nem intéztem  el, egyértelmű volt, vissza kell mennem. Ma megtettem. Másik előadó, mesélem neki a helyzetet: jött a férjem , s megzavart. Rámnéz. Milyen jó magának, hogy a férje még zavarba tudja hozni! Jót nevettünk, meg a feladat is elintéződött. Elköszönök, s még egyszer elhangzik a poén a férjről, aki zavarba hoz.

Három szomszéd, három kutya, s hogy lehullott a szőlőlevél a harmadik is belát hozzánk. Szomszédasszonyom hallja a nagy ugatást. Ez megszokott, de miért tutul a harmadik kutya? Nem voltunk itthon, átjött, megnézte. A kút mögötti bokor alatt kiterülve feküdt az Öregasszony, feje beszorulva a negyvendekás nedves macskaeledel dobozába. (No komment, mert nem kap enni, ugyebár, s azt sem értem, hogy maradt kint a doboz. Ill. hogy került ki? Mindegy is.) Alig tudta leszedni a fejéről, már fuldoklott. Ennyit a macskákról, a falánkságukról és a szemfüles kutyákról.

Olvasok egy útirajz kötetet Szabó Magdától. 


A Jaffa Kiadó újra adja ki az életmű köteteit.1959-ben járt Göteborgban, majd a többi országban a későbbi években.  Az ember azt hinné ez az utazás (és a többi is) már lejárt lemez. Hát nem. Szellemesen adja elő élményeit, minden mondatán átsüt az érzékenysége és műveltsége. Bár a világ nagyot változott azóta mégis élmény vele utazni, izgulni, rácsodálkozni. Milyen is volt a nagyvilág egy elzárt országban élő  ÍRÓ szemével?

1 megjegyzés: