Beszélgetek a barátnőmmel, meséli az onkológiai osztály állapotát. Egy zuhanyzó, 2 wc az osztálynak, ami időnként úgy bedugul, hogy lezárják. (Amúgy ilyen helyzet a neurológián evolt, emlékszem 1986-ban. Rég volt az is.) Az ablakok tokja éppen hogy nem esik ki. Ezt már a múltkor is mesélte valaki, aki ott látogatott beteget. Elgondolkodtató. A beteg mindig kiszolgáltatott, ezek a betegek tán még jobban a kezelések mellékhatásai miatt. Ilyen körülmények közt gyógyítani őket?! Érdekes, erről nem szól a rádió félóránként. Amúgy a kórház nevében szerepel a Szent szó...
Kint jártam a kertben. Esett tegnap, akkor , azután eredt el, hogy kiteregettem, hogy majd a délutáni esőre már megszáradjon. Ez délelőtt volt. Fűtünk mindenhol, de nem eleget, nedvesek a ruhák, mindenhol, mert tele van velük szoba, fürdő. Nehezen száradnak, azaz már mejdnem, de a majdnem még ott van mindig.
Viszont a kert lélegzik, földön a sok diólevéllel. Itthon van kőnehéz Cirnyó úrfi, de tiszta izom. Verekedés is van, Bársonyt pofozgatja, nem állja. Pedig már elmehetünk mellette, ha eszik, nem rohan el és ki. Várjuk a napsütést, hátha hoz meleget, száradást.
Annyira csodásak a fotóid!!!megnyugtatja a lelkemet....
VálaszTörlésKöszönöm Mamka.
TörlésHasonlo disztokot lattam itt a boltban:)
VálaszTörlésSzoval pofozgatja..itt Panda szokta Csilit:D
Pofozza a gyávát, akkora taslikkal, amekkora amancsa. Szegény Bársony, menekül.
TörlésVajon mi lett a túrótortáddal?
VálaszTörlésRákérdeztél a lényegre. A tej még nem volt hozzákeverve, megtettem, de elfeledtem, hogy a túró nem fél kilogramm, hanem 45 deka, tehát a tejet is ehhez kellett volna mérnem. Lehet, nem ez volt a baj, de túl híg lett, ami összeöntve kicsit kilöttyent az új tortasütőből. Rá a szőnyegre, stb. Szőnyeget kimostam... Hiába, ha valami elromlik, vele romlik minden. Viszont a sütő jobb, mint újkorában volt. (Ma sincs jó napom, gyenge vagyok, mint a harmat, ott kellett hagyjam a kertet, nem sokra mentem, délután. Délelőtt még tettem a dolgom.)
TörlésS a szerelő már délelőtt ott volt!
Törlés