Oldalak

2017. október 11., szerda

Úton




Hónapok óta készülök apám sírjához, ma hirtelen felindulásból, -mert szép idő volt- elidultunk. Az öcsémék, akik szeptemberre igérték magukat éppen erre jártak. Amúgy vagy 200 km -re laknak innen. Persze, hogy kerültük egymást. Nem tudtam róla, -mert nem szóltek előre-este néztem meg a telefont. Ha meg látom, akkor is mi vagy 90 km-re innen voltunk. A fenébe---

2 megjegyzés:

  1. Hú de tud(na) bosszantani engem is az ilyesmi. Be kell valljam én nagyon kényes vagyok az ilyesmire, nem szeretek semmiféle váratlan "meglepetést".

    VálaszTörlés
  2. A találkozás nem jött létre, pedig mindkettőtöket ugyanaz vezérelt. Kár, mert csak testvér értheti meg a szülői veszteség súlyát.

    VálaszTörlés