Hónapok óta készülök apám sírjához, ma hirtelen felindulásból, -mert szép idő volt- elidultunk. Az öcsémék, akik szeptemberre igérték magukat éppen erre jártak. Amúgy vagy 200 km -re laknak innen. Persze, hogy kerültük egymást. Nem tudtam róla, -mert nem szóltek előre-este néztem meg a telefont. Ha meg látom, akkor is mi vagy 90 km-re innen voltunk. A fenébe---
Hú de tud(na) bosszantani engem is az ilyesmi. Be kell valljam én nagyon kényes vagyok az ilyesmire, nem szeretek semmiféle váratlan "meglepetést".
VálaszTörlésA találkozás nem jött létre, pedig mindkettőtöket ugyanaz vezérelt. Kár, mert csak testvér értheti meg a szülői veszteség súlyát.
VálaszTörlés