marad bennem a szépségnek, rózsaszín, vajszín, világoskék villogás az erős napfényben a dómon, s benn a sötét, a majdnem abszolut sötétség, és a találkozás a művel... a tökéletes szépség burkolatában a tökéletes szomorúság megfogalmazása az aggastyán Michelangelo befejezetlen Pietája.
Egy galamb szabadult be valamelyik kitárt ajtón át, most ott csapong, iszonyú magasban a fejem felett, lebeg, neki-nekiveri csepp fejét a lunettáknak. Nincs számára kifelé út, sosem találja meg. A levegő súlyos a szépségtől, ám az ártatlan suhanás, a naiv lebegés itt fog meghalni, nekiütődve valaminek, kábultan, éhen veszve, a menekülés pánikjában, sose szabadul. T. csak néz rám, potyog a könnyem.. Nem a madár. Nem csak a madár. Ez ez egész. Olyan borzasztó, hogy meg kell halnunk valamennyiünknek, Michelangelonak, madárnak, nekem, neki, a labdázóknak odakint."
Szabó Madát idéztem a korábban említett könyvből.
NAGYON köszönöm,hogy ajánlottad ezt a könyvet,megvettem.:) Az ilyen könyvek ott kell,hogy legyenek a kezem ügyében. Még nem volt erőm olvasni, jelenleg Fekete István Csend címűjét olvasom.
VálaszTörlésTudod az érzéseiről, hangulatairól ír, nem útikönyv, nem a tipikus útikönyv. Viszont az érzékenysége, a műveltsége annyira átjön. Ittam minden szavát, lehet én vagyok ilyen érzékeny, bolond. Remélem nem bánod meg a vásárlást.
VálaszTörlésBiztos,hogy nem!!!!!!
TörlésHát bizony szomorú... (t.i. hogy mindannyiunknak meg kell halni) - viszont a világon ez az egyetlen igazságos dolog, amit senki se tud kikerülni - és azért ez valamilyen szinten mégis csak jó/megnyugtató.
VálaszTörlésHuh! Nem feltételezem a halált.
VálaszTörlésEgyszer a nyitott ablakon hozzánk is berepült egy madárka és az óvatos kiterelés nem vezetett célra, mert csak megijedt tőle. Az ablakot tárva hagytam és bezártam a szoba ajtaját. Magára hagytam tájékozódni. 20 perc múlva üres lett a szoba.
Én nem félek a haláltól, tudom, csak átlibegek a nagy semmibe, fénybe, micsodába, ki miben hisz. Én az élettől félek, a sok disznóságtól, ami történt és történhet még velem, ezután.
VálaszTörlésIsabel: az élet jobb a semminél.
VálaszTörlésezt csak addig mondod, amíg élsz. Valóban vannak néha jó dolgok, azt is tudom, hogy örülni kell minden szép pillanatnak, mert a többi úgyis csak kínlódás. De nem érzed azt, amit én szoktam, hogy most már elég.
TörlésTudjátok, ha valaki beteg, s "rossz" betegsége van(melyiknek nem az), állandó a halálfélelme. Erre mondta apám, de hiszen mindenkinek meg kell halnia. Igen ám, de nem mindegy hogy. Mennyi szenvedéssel. Mennyire tud még közben ember maradni? Ilyen madaras tapasztalatom nekem is volt. Itt viszont egy hatalmas székesegyházba tévedt be, innen jöttek e gondolatai. Élet, semmi, köztes lét, feltámadás, szerintem hit kérdése.
VálaszTörlés