Szilágyi Domokos: Őszi táj
reszketnek a szélben a fák
őszi világ őszi világ
szerelmüket vesztik a fák
őszi világ őszi világ
szerelmet vall ma az avar
őszi vihar őszi vihar
a csók úgy is teremt ha fáj
őszi világ szép őszi táj
Rónay György: Epilógus
Ibolyaszálat leltél az
avarban.
Ne tépd le.
Hadd mosolyogjon halk tavaszt az
őszben
kékje.
Katicabogár baktat az
országúton.
Ne lépj rá. Nyúlj le érte.
Tedd vigyázva az árokpart
puha
gyepére.
Csillag csillog a harmatos
füvön.
Vigyázz, ne taposs rá.
Fázik szegény. Melengető
tenyérrel
hajolj le hozzá.
Bárányokra késeket
köszörülnek.
Ne engedd!
A világ héja-karmában galamb
sír.
Mentsd meg!
Czóbel Minka: Este felé
Sűrűsödnek az árnyak
Már a fejem felett,
Egyenként hullanak
Lassan a levelek.
De szebb a mély alkony,
Mint volt a friss hajnal,
Bódító illattal,
Hangos madár-dallal.
Szebb az alkony, - tisztább
Titokzatos fénye,
Kevesebb a vágya,
Forróbb a reménye.
A kedvenc fotóm, ebben az októberről minden benne van.
Gyönyörűek a fotóid -és nagyon szép a Rónay György vers. Nem ismertem.
VálaszTörlésFotok, versek osszhangban..nagyon szep!
VálaszTörlésMicsoda gyönyörű színkavalkád. Szép fotók.
VálaszTörlés