Monspart Saroltával készült a riport. Elgondolkodtató. Mennyit is ehetünk életkorunk előrehaladtával? Tudjuk-e tartani ezt a szabályt? A mozgásra kapacitálása elfogadhatóbb. Már a gyaloglásra buzdítása. Erre jó a kutya, nálunk is. Mindig mondom, ha a faluban sétáltatva rákérdeznek: evvel a sétával mindketten hasznot húzunk. Ő imád mászkálni, szaglászni, én pedig járok vele, pontosabban rohanok utána (néha vánszorgok), mert elég tempósan megy. Csak az a baj, ha kertben dolgozom, akkor már nem futja sétára az erőmből. A sütit pedig szeretem, maradjon az almakompót? Ehhez nagy elhatározás kellene. Igen nagy.
Ezeket a Pinteresten találtam, oly találóak. Amúgy a népeim félévesek.
Innen indultunk:
Megelőztél::) ami egyáltalán nem gond,mert inspirálsz. Az utóbbi 2 hónapban lényeges változtatásra kényszerített a betegség és belefutok minden olyan rádióműsorba,ami az étkezésről szól és ez szuper.
VálaszTörlésÓ,a képekért odavagyok,köszi!!!!!
Az a baj, hogy az elmélet megy étkezés terén, de a változtatás nehéz.
VálaszTörlésMost nekem MUSZÁJ volt változtatni, annyira komolyra fordult a dolog. Amíg elvagyunk,addig nem változtatunk....
TörlésEpeügyleteimmel én is diétáztam, fogytam, aztán bepótoltam mindent. Sajnos. Bár, nálam néha elindul valami, aztán egyszer csak robban, s kezdődik az új, a változás.
TörlésA cikk, az elv nagyon jó, és főképp igaz, de bizony nem könnyű meg/betartani. De legalább igyekezzünk ! Nekem is lenne pár leadásra váró kilóm :-) de senki nem kérte még eddig.
VálaszTörlésTőlem sem, én szenvedem csak a súlyom. Meg szégyellem magam, csak annyira még nem, hogy változtassak.
VálaszTörléshát bizony én azóta érzem jobban magam, amióta elhatároztam a költözést, azóta majd mindennap át a városon, csak apróságokat áthozva, mert a nagy rámolás csak kocsival lehetséges. És éreztem, egyre jobban vagyok lelkileg. Ami megint lehangol, az kéne hogy feldobjon végre, de sajnos, emberektől fájok, akiknek mégis örülök, megyek is feléjük, még ha belém is rúgnak, öntudatlanul, csak viccből.
VálaszTörlés