Telefon -már otthon azzal, -aki megkért beszélünk. Mikor kiderül, hogy mit nem intéztem el, egyértelmű volt, vissza kell mennem. Ma megtettem. Másik előadó, mesélem neki a helyzetet: jött a férjem , s megzavart. Rámnéz. Milyen jó magának, hogy a férje még zavarba tudja hozni! Jót nevettünk, meg a feladat is elintéződött. Elköszönök, s még egyszer elhangzik a poén a férjről, aki zavarba hoz.
Három szomszéd, három kutya, s hogy lehullott a szőlőlevél a harmadik is belát hozzánk. Szomszédasszonyom hallja a nagy ugatást. Ez megszokott, de miért tutul a harmadik kutya? Nem voltunk itthon, átjött, megnézte. A kút mögötti bokor alatt kiterülve feküdt az Öregasszony, feje beszorulva a negyvendekás nedves macskaeledel dobozába. (No komment, mert nem kap enni, ugyebár, s azt sem értem, hogy maradt kint a doboz. Ill. hogy került ki? Mindegy is.) Alig tudta leszedni a fejéről, már fuldoklott. Ennyit a macskákról, a falánkságukról és a szemfüles kutyákról.
Olvasok egy útirajz kötetet Szabó Magdától.
A Jaffa Kiadó újra adja ki az életmű köteteit.1959-ben járt Göteborgban, majd a többi országban a későbbi években. Az ember azt hinné ez az utazás (és a többi is) már lejárt lemez. Hát nem. Szellemesen adja elő élményeit, minden mondatán átsüt az érzékenysége és műveltsége. Bár a világ nagyot változott azóta mégis élmény vele utazni, izgulni, rácsodálkozni. Milyen is volt a nagyvilág egy elzárt országban élő ÍRÓ szemével?
