Oldalak

2017. február 1., szerda

Füzetemből






"Uram, a föld képmása az égnek, az idő jelképe az örökkévalóságnak. Hány mécsest gyújtottál az égen, hogy utunkat bevilágítsd! Mily fényesek és csodálatosak ezek  a mécsesek!
Hány zengő harmóniát alkottál, hogy fülünk gyönyörködjék bennük! Mily édes illatokat rejtettél el egy virág gyűszűnyi kelyhében, mily felséges zamatokat engedsz élveznünk a föld gyümölcseiben!
Ha már a bölcsőnk körül ennyi virágot raktál, ha a siralomvölgyet ily széppé tetted, ha már itteni börtönünkben annyi izgalmat osztogatsz -  mi minden vár ránk, Uram, a Te palotádban!
Ha ennyi szépséget tud nyújtani a föld, milyen gyönyörűségekkel lesz tele az Ég!"
Szent Ágoston


Füzetemből, s kedves könyvemből:


Lefagyott világban




2017. január 31., kedd

Füzetemből ráadásnak, többeknek



"A Csend az erdőből indult el. Ekkor még kora délután volt.  Mire kiért a rétre ott várta szürke palástjában a Köd, és a falu alatt melléjük lépett a téli délutánok  rövid árnyéka: az Alkony.
Köd, sejtelmes köd mindenütt...az erdő is hallgatott, mi is hallgattunk .

 


Kinyílt az ajtó, s a téli est hűs hószaga beömlött a szobába…hol kialudt a kályha, mert valami révedező lustaság telepedett ránk, és elfelejtettünk a tűzre tenni.

...az est mély volt, mint a tenger, magas, mint az ég."
 
Fekete István

Füzetemből



"Hová megy a füst, mi lesz belőle? … A selyemnél finomabb kék pántlikája eltűnik valahol  a magasban, mint a tűz sóhajtása. Mint az égő fa lelke, magasba száll, s ami itt lent marad, az kell a földnek, mint a porrá vált ember. " Fekete István



2017. január 29., vasárnap

A reggel és a macska kivert az ágyból

Én még négy óra után is nehezen alszom vissza, nem hat óra után, hiába van vasárnap, hiába pihenhetnék. Amúgy meg rájöttünk, hogy a  macskaajtó csak kifelé nyílik, befelé nem. Viszont, azt is látom meg sem próbáltak reggel óta befelé jönni. Fontos dolga akad(hatot)t Cirnyó úrfinak. (Aki  közben megérkezett, s az ágyon a konvektor teljes hosszában elnyúlt. )

 forrás

Kerti meteorológiai állomás: tapasztalat, hogy a hőmérséklet csökkenésével fordított arányban nő a madarak száma az etető körül. E percekben  a létszám csökkent, tehát javuló az idő. (Akármilyen szürke az  és ködös az ég a Balaton felé.)

S mi  mégis indulni akartunk Keszthelyre, de a köd, a nyirkosság nagyon a ruhánk alá bújt. Ha már mennénk, ismét Pusztaszentlászló, horgásztó. Mondtuk, megnézzük milyen  a helyzet?  Ködös, hideg és nyirkos volt. Ahogy csupasz kézzel fotóztam szétfagyott a kezem, hazafelé fordultunk. Zsebi imádta a rohangálást. Naná!

 Érezni, hogy mekkora a köd?

A korcsolyázók.

 A horgász.




 Vadkacsáék. Mesélték, már kettővel kevesebben vannak valamiért.

 Átjárat a tavon. Bár a vízen sem süllyedtünk volna el, kemény a jégpáncél.

 A fürdő termál vize. (Amúgy tavaly sem működött, árulják. Nem is értettem, volt forgalma.)


Jó volt újra látni!



Ha felajánlanák, rögtön költöznék







Szeretem ezt a blogot, különleges lakásokat mutat be. Nem a hófehér, szürke skandinávok, amelyektől akármilyen átgondoltak is egy idő után elegem van. Ezekben a színesekben életet érzek. Sokban vannak régi bútorok, tárgyak, merészen kombinált színek, tán ezek közvetítenek egy hangulatot számomra.