Reggeli kertben

 A mogyoró

 A bodza

 Mahónia

 A levelek és a  nád alól kukucskálók

 A népek

Végre kisütött a nap

A lelkemben és a valóságban is. Kedden kegyetlen napom volt, még az is fájt és húzott, ahol nem piszkáltak bele a lábamba. Délután hívott a barátnőm, mesélte mennyire rosszul volt egész nap. Rossz nap  a mai- fogalmazta meg. Értettük egymást. Akkor gondolkodtam el az időjárást érezhette a műtéti "felületem". Ma délutánra rendelt  vissza az orvos, ismét ellenőrzi munkája nyomát, egy hete ő sem volt a látvánnyal kibékülve. Amit kellett és lehetett én is megtettem a javulás érdekében, de két napja már sétálok kint az utcán, szokja a mozgást, a terhelést, a kint létet.

Ami érdekesség, lehet sokunk előtt ismerős, a műtét óta nem tudok hajat beszárítani, azaz igen, de kb. addig is tart, másnapra az előző nap frizurájának nyoma sincs. Nem tart, ahogy a fodrász mondaná. Ő mondta régebben, beavatkozások, belső változások meglátszanak a hajon, jelentem itt a minta példány!

Olvasgatom az őszi naplót, két hetes műtötten mentünk a Sohollári erdőbe kirándulni, akkor telt be  a mérték, mennem kellett! Hétvégén, ha az időjárás is segít minket ismét elindulunk. Mehetnénk a pusztaszentlászlói horgásztóhoz is, szeretjük, Zsebinek nagy szaglási kirándulás és kimozdulás A gazdákkal. A talaj egyenetlen, ez még kihívás lenne nekem.

Ezek  a fotók egy éve, március elsején készültek, amikor autókat követve parkoltunk le, s mentünk be az erdőbe körülnézni. Most mit találunk majd?
 

S egy kicsi magán, találtam aranyos babaajándékot:



s mellé táskákat a nagyoknak, legyen a hölgykoszorúnak egyforma. A nagylányok se érezzék, hogy kimaradnak valamiből. Milyen  lesz a sikere? Nem tudom. Nem tudok az árral úszni, szeretem a szépet, az egyénit, a magyart.

Legyen szép napunk!

Imádom, irigylem. csodálom

Lakás, műhely, kert?  Kastély, iskola? Növények, mint ihletőforrások, növények a belső környezetben, a falakon,  a festményeken, mesés. Claire Basler festőművész és környezete.

 

 

 forrás

és textilen



és tányérokon, kerámián

 

és a kedvencem

Behavazódtunk

Fozósorozat első képe, mi a folytatás?

Ahonnan másoltam:  http://79ideas.org/2015/02/people-who-inspire-horisaki-design.html

S egy másik sorozat része:  egyszerű tojással? Igen! Szenzációsak!

Havas kertben

 A kukucskálók

 Árnyékok a havon

 Hó, hó, hó

Melyik madár járt itt?

Végre kimerészkedtem, s szívem szerint maradtam volna, de a lábam behúzott. Délelőtt még sütést is ott kellett hagyjam, annyira fájt a combomnál. Két láb, azaz egy párnak két tagja, ugyanolyan műtét, s ez volt a kevésbé problémás láb. Mégis mennyire más a gyógyulás.  Az igazságnak része, hogy négy napos fekvés után mentem műtétre, egyszerűen annyira végén voltam már az erőmnek. S telefonon mindenki jelzi  nem létező náthám. A nasalis hang nálam sosem jelent jót.  Nem akarok dolgozni, csak, ha teljesen rendbe jövök.

Nagymamák egymás közt

A baráti nagymama társaságban több kisbaba született, összeültek a nagyik egyikük házánál egy kávéra, teára, kinek-kinek ízlése szerint, s folyik a szó.

Az egyes:
Soha ne mondd... Amikor az előző unokám megszületett, annyit piszkáltak  a gyerekek , tudjátok a sok "mindent mással csinálunk", hogy egyszerűbb (faksznis) és időigényesebb legyen, de legfőképpen nekünk is van, engem úgy kizsigereltek ezekkel a kütyükkel, azt mondtam, ha itt még gyermekecske születik, gyűjteni fogok nekik, fogadhassanak szakképzett csecsemő ápolónőt, az majd mindent tökéletesen tud. S milyen a sors, nézzetek rám, mire megszületett Bobojsza, kificamítottam  a bokám, hát hívhatták a segítséget máshonnan!

A kettes:
A felnövők. Nálunk mindig a nászasszony intézkedik.  Sokszor mondtam is magamban, ha annak idején nálam az anyós ennyit ült volna fiatal házasként a nyakamon, én megfulladtam volna. No, persze, nem vagyunk egyformák! S mit hozott az élet, mire megszületett  Áfonya, lebetegedett az anyós. Hiába, ezek  a vírusok teszik a dolgukat.  A fiatalok magukra szorultak, s ímmár felnőttek, megtanultak felelősséget vállani a dolgaikért. A kisgyermekért. Minden rosszban van valami jó.

Megy a szöveg, csörögnek a csészékben a kanalak, a levegőben finom illatok úsznak, új és újabb teákat kortyolgatnak, új ízeket próbálgatnak ki. Egyszer csak nyílik az ajtó, lógó (értsd félig leszedett, félig kipotyogott pelenkával) megérkezik az unoka. (A kistestvér két hetes...):

-Nagymi, képzeld el, így csináltam a babának (s fojtó mozdulatot) tesz, mire ilyen (hörgő) hangot adott ki...  Csésze lecsap, nagyi rohan, de a picike édesdeden alszik. A tanulságot pedig  a nagyszülők megbeszélik a fiatalokkal...!

 

forrás

Világsztárok, másként

 

 

Galéria, s ahonnan idejutottam. A fotók szerintem szenzációsak. Orbán Balázs hajdani székelyföldi fotóit juttatták eszembe. Szeretem az itt megjelent írásokat, számomra a vidéket ezek jelentik. (Néha hajmeresztő környezetben, s környezetet bemutató írások jelennek meg a "vidékről". ) Tudom sokszínű, mindenkinek mást jelent, lehet az eredeti szó ma már nem érvényes? Vagy igen, csak mások a közelítések? S hova lett a Vidéki Élet Magazin?

Egy kertből

forrás

 

A vírusaim

jól teljesítettek. Mintha elveszítettem volna a szaglásom. Pedig már eltelt azóta egy hónap.

Valaha visszatérhet?

Imádtam a két könyvet

s a folytatása
Különösen a múltkor látott Nap, széna... filmek után. Az utóbbi könyv falusi függöny mögül leskelődőinek bemutatása elém hozta a fenti filmek falusi hírharangjainak működését. Más, persze, hogy más. Kicsit misztikus, többnyire a múlt század háború környéki, s utáni idejének történelme.  Női sorsokon keresztül, amiben az anya tán tipikus, a lánya már kilép ebből az életből. S jönnek új emberek, helyzetek, sorsok.     Szeretettel bemutatva, az író mintha mellettem állna s mesélne, mesélne, levegőt is alig kapva, csak mondja, mondja.      Ahogy érzékeltem az utolsó mondatokkal , lesz még folytatása is.              

Havazás után

 

S egy magánmegjegyzés: tudtam, sejtettem, hogy  nem lesz  a két műtét egyforma, most úgy vagyok mint kismamák a szülés után: alig várom a varratszedést.

Kérdés

Már régen akartam kérdezni, de akiknél ez aktuális lett volna nem mindenkinél van email cím. Tehát jöjjön a nyílt kérdés:

A családotok tudja, hogy blogot írtok?

Ha tudja, olvassa?

Ha olvassa, beleszól-e, hogy mit írhattok meg, mit nem, s miről tehettek fel fotókat?

Nem akarok elébe menni, a végén leírom a gondjaimat. Köszönöm, ha megírjátok  nekem. Tájékozódom, az én utam továbbra is az én utam marad. Ha kell szembe szél ellenében.

Egyszervolt fotók

még az elmúlt hét elejéről tán, vagy egy hete készültek. Most éppen szakad nálunk a hó. Megmarad? Reggelre többet tudunk.

 

A népek....

 

 Zsálya

 Rozmaring

 Kövirózsa

 Most megfogódtam: japán kezdetű és bokor lesz belőle.

 Téli jázmin, az egyetlen általam látott kinyílt virágja.

Bokor, tudom  a nevét,de most nem jut az eszembe.

Változások

Betegek voltunk, először a laptop került "doktorhoz", aztán én.  4 hónap után mintha egy másik osztályra mentem volna. Ősszel minden ment mint a karikacsapás, most a huzatos előtérben vártunk hatan, s a kísérőik másfél órát a beléptető vizsgálatra, majd kettő, azaz két órát az osztály folyosóján, így déli tizenkettő után tíz perccel már ágyunk is lett. Korábban  felhúzták őket, nem friss betegváltás volt. Ennyit erről.

Volt 94 éves mama, egymás után operálgatták, mesélte a régi szobatárs. Apám betegségének kiderültekor minden orvos azt mondta nekünk, 92 éves, ne kínozzuk a bácsit beavatkozásokkal. Feküdt mellettem egy 19 éves hölgy -származását inkább a partner személye engedte sejtetni- szőke, kék szemű és nevelőszülőknél nevelt 3 éves kisfiúcska anyukája. Műtéte utáni visítozása egyből egyértelművé tette származását, kiidegelve a szobatársakat, a családját, de leginkább az ápolószemélyzetet.

S köttettek barátságok is, ha már a sors és a betegség néhány napra egy szobába zárt minket.

Munkahelyemről a kutya nem érdeklődött utánam. ( Akkor lepődtem volna meg, ha másként történik.) A befekvés előtt 4-5 napot feküdtem olyan fáradt és kimerült voltam, már a műtét elhalasztása is felmerült. (A vírusok odavágtak, a benti idegeskedés nem használt, a nagy rendezvényről  nem írnék, mert durva tanulságai voltak,  hova is fejlődik? vagy változik a világ, s a szülők.... Aki rám nézett, azt kérdezte: fáradt vagy? Rájuk döbbentem: ennyire látszik? Én éreztem, csak nem sejtettem azt, hogy az arcomra is kiül.S ennyire.)


Vége jó, minden jó, műtét sikerült, gyógyulgatok, s még a kórházból is hazakerültem nagy izgalmak közepette: Ki is hoz haza és mikor? Értsd: időjárás, a 250 km-es útviszonyok, stb. Megoldottam, szervezni azt nagyon tudok, ezt senki nem veheti el tőlem.

Műtét utáni éjszakán nagy izgalmak: fiam felesége "kiköhögte" a pici lányt, némileg idő előtt. Az idei vírusok bitangok, megtapasztaltam én is. Jól vannak, hál' istennek.

Elgondolkodom: az őszi műtét lábadozásakor ment el apám, s most világra jött a leányka. Elmúlás, halál és születés. A világ forog körbe.

Emberek vagyunk

Felújítják az intézményt, csak két ember nem kapja vissza a közös irodáját, odaadták másoknak. Őket kiteszik a térbe, mondván a másik intézménynél is ott dolgoznak  a hasonló munkakörű kolléganők. Csak őket felejtik el megkérdezni, hogy is érzik magukat ott és mit szenvednek ettől a "lehetőségtől". Ezzel az akcióval a két kolléganő alkotta csoportot szétverik. (Ez már egy másik történet.)

Évek telnek el, felszabadul egy iroda. A vezető közli egy dührohamában, látva  a közös térben lét lehetetlenségeit, pályázzák!!!! meg az irodát. A többinek járt, ők pályázzanak és indokoljanak, miért is kell nekik iroda....

Nem pályáznak, végül egy hirtelen gondolattól vezérelve mégis megkapják. Igen ám, de minden lépésükről konzultálni kell a vezetővel. Mit és hova tegyenek stb. Egyiküket elfogja  a méreg, s felhívja az országban egy hasonló intézmény vezetőjét, mi erre s van-e erre jogszabály? A vonal túlsó oldalán mély hallgatás, érezni, szóhoz sem jut, majd kimondja: kicsinyesség.

Kicsi hazánkban, 2015. januárjában.

Hányunknak

van, lenne bátorsága, de inkább úgy mondanám lehetősége arra, hogy kiszálljon, s egy évig ágyban maradjon?

 

Ő megtette? Mi történt? Olvassátok el, nem tanulság nélküli. Hányunk, de hányunk tenné meg ugyanezt a kivonulást!

S jöjjön egy másik könyv, szerintem nem elég egyszer elolvasni. Én legalábbis így voltam vele:

 

A lelemény

 forrás