Felújítják az intézményt, csak két ember nem kapja vissza a közös irodáját, odaadták másoknak. Őket kiteszik a térbe, mondván a másik intézménynél is ott dolgoznak a hasonló munkakörű kolléganők. Csak őket felejtik el megkérdezni, hogy is érzik magukat ott és mit szenvednek ettől a "lehetőségtől". Ezzel az akcióval a két kolléganő alkotta csoportot szétverik. (Ez már egy másik történet.)
Évek telnek el, felszabadul egy iroda. A vezető közli egy dührohamában, látva a közös térben lét lehetetlenségeit, pályázzák!!!! meg az irodát. A többinek járt, ők pályázzanak és indokoljanak, miért is kell nekik iroda....
Nem pályáznak, végül egy hirtelen gondolattól vezérelve mégis megkapják. Igen ám, de minden lépésükről konzultálni kell a vezetővel. Mit és hova tegyenek stb. Egyiküket elfogja a méreg, s felhívja az országban egy hasonló intézmény vezetőjét, mi erre s van-e erre jogszabály? A vonal túlsó oldalán mély hallgatás, érezni, szóhoz sem jut, majd kimondja: kicsinyesség.
Kicsi hazánkban, 2015. januárjában.
a kifejezes tul finom ahhoz az indulathoz, amit kitermel...
VálaszTörlésEzért tart itt ez az ország, túlságosan elszaporodtak az ilyen dudva- főnökök, akik még a normális munkakörülményeket se hajlandók megteremteni azoknak, akik dolgoznának!
VálaszTörlésNéma döbbenet.
VálaszTörlés:-(
VálaszTörlés:(
VálaszTörlésNálunk is nagy változások lesznek.....Már évekkel ezelőtt meg kellett szoknom,hogy új kollegák időnként kiszorítanak a saját, évtizedes irodából.....De megvagyok.Néha nehezebb,máskor tök jó..)