2015. január 4., vasárnap
Gondoltam egy merészet
összekaptam a családot, s sétálni indultunk. Elegem van a bezártságból. Most színt vall a betegségem, vagy nem változik, tehát jobban vagyok, vagy rosszabbra fordul, s akkor van indokom visszamenni az orvoshoz. Olyan boldogságos volt sétálni az erdőn! Ezt az tudja, érzi, aki napokat, heteket bezárva tölt, s végre kiszabadul. (Megjegyzem, az időjárás velünk volt, a fotók is bizonyítják. Hidegben nem hiszem, hogy lépni mertem volna. Így is kockáztattam(?), meglátjuk. Zsebi imádta, végre velünk lehetett, hármasban, sétálhatott, egyet mulasztottam el: a kertekből csaholó kutyaseregletről egy-egy fotót készíteni. Érdemes lett volna. Kész tanulmány volt.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Hajrá, Anikó, jobbulást!. A jó levegő, a napsütés még hidegben is gyógyír, csakúgy, mint a szépség meglátása és megörökítése!
VálaszTörlésJobbulást Anikó! Bár ilyen maradna az idő. Akár már a tavasz is jöhetne.
VálaszTörlésJól tetted!!!! Így már én is jártam. Ma felénk csúnya idő volt,bár sütött a nap, de a szél viharos volt nagyon.Tegnap volt hideg és szép idő.
VálaszTörlésNagyon szepek a fotok!
VálaszTörlésFriss levegőn jó nagy séta gyógyír minden bajra!
VálaszTörlés