Az egész évet egyetlen szó határozta meg: betegség. Kezdetben ápoló voltam, aztán elszenvedő, mikor nyár elején ereim fájdalmától lépni sem tudtam, végül kicsit szenvedő (még a műtét volt a legkönnyebben átvészelt), s ezt tetőzte be november végén ill. az ünnep estéje óta a hetekig elhúzódó vírus okozta mindenféle felső légúti kellemetlenség. Ó, milyen finom is voltam.
Aztán a fotókat elnézve azért akadt szép is az évben. Lássuk!
A faház elől elhordta emberem a cuccost, lett helye a tüzelőnek. Ill. eddig is itt volt társbérletben, most korlátlan úr lett, rendezett környezetben. A rézsűre ágakat ásott be, s idén végre!!!! a vadszőlő levelei beborították a kerítést: még a szomszéd unoka sem tépte meg. A japán loncot pedig felfuttattuk a házra is.
Zsebinél lépcsők készültek a kertbe jutáshoz, a lépcső és a faház közé pedig egy "bástya". Eddig a beültetést vagy Zsebi "szorgalma" vagy a rengeteg eső ásta alá. Talán jövőre?
Lett madáritatónk, egy amfora virágoknak, egy váracska az újonnan létesített sziklakerthez. Jó Zsebi a háznál....!!! A "sziklák" sem zavarták az ásásban. Kerültek be bokrok, növények egy jövendő virágos kert részeként. A jövő dönti el milyen sikerrel? A legnagyobb haszonélvezői a madarak lettek, s bennük gyönyörködve - mi.
A tavalyi év nagy szerzeménye volt a lóca. Nyáron a fal mellett kávézni, ezt-azt megpucolni, vagy csak lepihenni. Télre behoztuk a házba. A fotót elnézve a kuckósítása elmaradt, mint más is. 2014. a kékfestő éve volt nálunk. Elkészült az ágytakaró, a konyhai asztalterítő, párnahuzatok, s lett kékfestő ruhám is. Készültek kékfestő levendulazsákocskák, s ebbe saját!!!! levendulát tölthettem bele karácsonyi ajándéknak. Számomra ez óriási öröm volt. Beállítottuk az olvasólámpát, amiből végül hangulatvilágító lett, de nagyon kedveljük! S nem utolsó sorban idekerültek a cirmákolók: Cirom és Korom, s lettek a konyhának és gazdasszonyuknak korlátlan urai.
Idén tobzódott a kert a ház előtt. Hiába, a sok eső.... Az új, rendelt virágok többnyire még bontakoztak, de az évelők magukra találtak, s végre lett levendula,
borzas kata, mályva is nyílni kezdett a rézsűn, a virágok közt. S a veteményes kertben a fűszernövények igazán kitettek magukért!
Öröm itt lakni, lenni, élni.
És öröm nézni a fotóidat!
VálaszTörlésJó, hogy a sok baj, betegség mellett tudod látni a jót és szépet!
Az a lóca... az különösen tetszik. De minden más is... jó hangulatú az otthonotok, kertetek
.
Nagyon gondolkodom én is a levendulán. De már jobb lenne máshol, egy olyan udvarban, ahol helyük van a gyermekeknek, virágoknak, mindennek. Erre vágyunk, ezt szeretnénk megvalósítani mielőbb. :o)))
A lócát szeretjük mi is. A levendula úgy jött, sokat kínlódtam vele, sosem volt semmilyen növényem. Későn jöttem rá vele kapcsolatban dolgokra. Ezért is lett öröm, hogy termett. Viszonylag sokat, pár zsáknyit, no csak levendulazsáknyit.
VálaszTörlésÍrtál már a blogon levendulás tapasztalataidról?
TörlésÉrdekelne...
Néha, néha, talán. Inkább említés szintjén, na egyszer nekiülök. Viszont valaki jókat írt, majd megkeresem neked.Ő termeszti, de alaposan utánajárt mindennek.
TörlésMennyi szépséget, virágot, örömöt tudtál találni a tavalyi évben. Gyönyörűség látni és olvasni ennyi szépséget. Gyanítom élni is hasonlóan szépséges lehet egy ilyen otthonban.
VálaszTörlésAz egészség pedig ennyi jótól helyreáll majd. Meglátod így lesz!
:) Ó, mind szép, de a beltér...az nagyon otthon!
VálaszTörlésJó egészséget!
Őszinte üdvözlettel, kedves lelkű blogtárs :)
Nagyon szep bejegyzes Aniko!! kivul belul otthon, latszik hogy a szived van benne.A kekfesto nagyon illik oda, meg ugy az egesz osszharmoniaban van, es Veled is:) Kivanom, hogy ez az ev az egeszseg eve legyen!!!
VálaszTörléspuszillak es gyogyulast kivanok!